Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-310

A nemzetgyűlés 310. ülése 1924. évi július hó 1-én, kedden. 269 meg s az állam az ő feleletük után igazodik. A behozatal, a kivitel s a devizakiutalás tulajdonképen az érdekeltek kezébe yolt letéve, a tárcaközi bizott ságok és tárcaközi albizottságok kezébe. Arról, hogy a kormány micsoda behozatalt enged meg, alapjában véve ha formailag nem is, de lényegében ezek az érdekeltek döntöttek, akik aszerint adták meg az engedélyt, vagy utasították el, illetőleg aszerint javasolták, vagy nem javasolták, hogy faji szempontból hozzájuk tartozókról volt e szó. A kormány ezután ezeknek a iavaslásoknak az alapján döntött. ({Jriger Miklós : Kisiparosok ügyeiben a Gyosz. döntött!) A korona stabilizációjának dogmája, amely valójában frázis volt, legjobb tükörképe és keresztmetszete a kormány szerencsétlen pénzügyi politikájának. Azon a címen, hogy a koronát stabilizálni akarjuk, tönkretettük a középosztályunkat, tisztviselőinket. Végleges nyomorba, sőt erkölcsi nyomorba sülyesztettünk óriási tömegeket, de ugyanakkor a kormánj' tűrte, hogy sokkal hatásosabb eszközökkel akadályozzák meg mások a korona stabilizációját. Ha a kormány annyira dogmatikusan ragaszkodott a korona stabilizációjához, akkor tetszett volna gondoskodnia arról, hogy más gazdasági tényezők ne akadályozzák meg a korona stabilizálását. De a kormány szerencsétlen hitelpolitikájával, amikor gondtalanul, könynyelmüen dobálta oda a nagybankoknak a valőrizálatlan hiteleket és a bankokon s a tőzsdén keresztül a koronarontásban érdekeltette az egész nemzetet, a nemzetnek becsületes, tisztességes rétegeit is, sokkal többet rontott a koronán : egy apparátust állított a koronarontás szolgálatába ugyanakkor, amikor kicsinyességből, rövidlátásból azoknak a tisztviselőknek, akiken tulajdonképen felépül az állam, akik az államot jelentik, a létminimumot sem biztosította. Hogy a kormány kénytelen volt a maga hite szerint külföldi kölcsönhöz folyamodni, mutatja legjobban, hogy az az egyoldalú és kicsinyes fináncpolitika - mert pénzügyi politikának nem is mondhatom — még csak az állam közvetlen érdekeit sem tudta biztosítani, ellenkezőleg, magát az államot tette tönkre. Ha továbbá azt nézzük, mi történt a termeléssel, akkor azt hiszem, elsősorban önöknek a túlsó oldalon, a kisgazdáknak nem kell nagyon sokat magyarázni, hogy a termelés érdekében semmi, de semmi nem történt annak a termelésnek érdekében, amelyen felépül az ország gazdasági élete. A mezőgazdasági hitel — szégyenére az agrárius túloldalnak — máig sincs megoldva, de még csak meg sem kezdték a megoldást. (Schandl Károly: Nem egészen igy van !) Meg sem kezdték a meg^ oldást, tisztelt képviselő ur. (Dénes István : Csongrádon sem ? — Schandl Károly : Hogy érti ezt ? — Dénes István :„A hitelt értem. Csak egyféleképen lehet érteni. Ön mondta, hogy ott nagyszerű állapotok vannak. Nekünk más az információnk róla. — Schandl Károly : Ön ahhoz nem ért ! — Dénes István : így minden elemista tud válaszolni, mint ön.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Zsilinszky Endre : A kormány megalkotta a mezőgazdasági hitel egy bizonyos formájának szerveit, mert hiszen mig azok nem voltak készen, arra hivatkozott, hogy nem lehet hozzájuttatni a hiteltigénylőkhöz a pénzt, a hitelt, mert nincsenek megfelelő szervei. Ezeket a szerveket a mezőgazdasági kamarák mellett létesített hitelszövetkezetekben állították fel. Ezek a szövetkezetek megvannak, de kérdem a tisztelt túloldalt és elsősorban a képviselő urat, aki közbeszólt, hogy : nem egészen igy van, — vájjon gondoskodott e a kormány arról, hogy ezeken a szerveken keresztül kapjon már egyszer a magyar mezőgazdaság hitelt, vagy sem? (Schandl Károly: Valamit kapott, de keveset ! — Erdélyi Aladár : Tizennyolc milliárdot kapott! — Schandl Károly: Ötven,milliárdon dolgozik az OKH — Lendvai István : És mennyit kapnak a zsidó bankok?) Elnök : Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak külön vitát folytatni. (Dénes István : Melyik kerületek kisgazdái kaptak?) Dénes képviselő urat már egy ízben figyelmeztettem. Most újból kérem, méltóztassék csendben maradni! Zsilinszky Endre: Kérdem, alkotott-e valamit ez az agrárius kormány a magyar földmivelés emelésére? Epitett-e vagy javitott-e utakat, épitett-e csatornákat ? Valamiképen rendezte, előbbrevitte a mezőgazdasági tanügyet, hitelt adott-e a mezőgazdaságnak ? Az alkotások terén óriási nagy nulla mutatja a kormány eddigi ténykedését és eredményeit. A mezőgazdasági ipart óriási mértékben kellett volna fejleszteni. Ezekben az években kellett volna megcsinálni ezt a munkát. Most, amikor már nincs a kormány kezében a jegyintézet és a jegyintézeten keresztül a hitelélet szabályozása, sokkal nehezebben fog menni a dolog. Ezen a téren sem történt semmi. A mezőgazdaság valorizáltan fizetett adót egész egyoldalúan, szemben azokkal a rétegekkel, amelyek valorizálatlanul fizették meg a maguk adóját. Az uj birtokosok, a földbirtokreform révén földhöz és házhelyhez jutott birtokosok nem kaptak semmiféle pénzügjn támogatást ; a birtokreformot abszolúte pénzügyi bázis nélkül csinálták meg. (Lendvai István : Jobb lett volna nem megcsinálni!) A vagyonváltságot a kisgazda és a középgazda megfizette természetben, búzában, a nagygazda megfizette földben. Mit fizettek a túlsó, nem agrárius rétegek ? Ha bármilyen vonatkozását tekintjük a magyar gazdasági életnek, azt kell megállapítanunk, hogy a agrárius jelszó alatt szélsőséges merkantil szempontok és akaratok érvényesültek ebben az országban ; ezt önök sem fogják letagadni. Még csak egy dologra hivom fel a t. Nemzetgyűlés és a t. agrárius túloldal figyelmét. Mit gondolnak az urak, micsoda óriási méretű adófizetés volt az, amely abban a különbözetben jelentkezett, hogy a gazda világparitási és békeparitási áron alul adta el a maga terményeit ugyanakkor, amikor az ő szükségleteit alkotó iparcikkeket világparitási és békeparitási áron messze felül kellett megvennie. Szakértők számítása szerint az ellenforradalom óta minimálisan 300 millió aranykoronát jelent a magyar mezőgazdaságnak ez a burkolt adófizetés ; 300 millió aranykoronát, tehát 50 millióval többet, mint az egész külföldi kölcsön teljes összegében. Kérdem önöktől : hogy ilyen tények mellett mivel indokoljak még mindig a kormányon és a kormánypárton a maguk politikájának és pártjának agrárius voltát? Micsoda egyetlenegy tényre alapítják ezt, és micsoda egyetlen érvet tudnak felhozni amellett, hogy igenis a kormány nemcsak beszélt agrárizmusról, hanem tett is. Hiszen itt nem agrárizmus történt, hanem ellenkezőleg még liberális mértékkel mérve is, alul maradt a mezőgazdaság. Legalább liberális mértékkel kellett volna ugyanannyit adni a mezőgazdaságnak, mint amennyit adtak a merkantil gazdasági életnek. Szomorú dolgok ezek. A mezőgazdaság mai állapotánál nem sokkal örvendetesebb a mi iparunk helyzete sem, (Lendvai István : Az nagyon szomorú !•) még pedig azért, mert azokat az iparokat, amelyek igazán a magyar talajból, a magyar földből nőttek ki és amelyeket személy szerint is magyarok űznek, a kormány elhanyagolta és iparvédelem cimén tisztán csak azokat az iparokat védelmezte, amelyek a nagybankokba vannak beszervezve, tisztán csak a bankipart védték ebben az országban, de még azt sem mondhatjuk, hogy igazán stílusos és átfogó iparpártolás történt. A harmadik kategóriának, a fogyasztóknak