Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-302

À nemzetgyűlés 302. ülése 1924. évi június hó 18-án, szerdán. 21 tassék csendben maradni s ne méltóztassék a szónokot állandó közbeszólásokkal zavarni I Várnai Dániel : Ez vonatkozik egy gyermek tanittatási költségére, egy elemi iskolás gyermekére, de ha veszünk családokat és ha pláne szegény családokat veszünk számításba, ahol tudjuk, hogy sokkal több a gyermek, mint a gazdag családokban, akkor ott sok 500.000 koronáról van szó, egy szegény családapának tehát körülbelül 2—3 milliós tanittatási költséggel kell számolnia ugy, hogyha ez a tervezet valósággá válik, akkor igaza lesz Rákosi Jenőnek, aki már előre bejelentette, hogy ez a rendelettervezet azt jelenti, hogy egy ujabb, gyilkos numerus clausust fognak rendszeresíteni Magyarországon. T. Nemzetgyűlés ! Nem hagyhatta azonban szó nélkül ezeket a híreket a kultuszminister ur sem. Ugy látszik, hogy gróf Klebelsberg Kunó m. kir. vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz el kell fáradni az ő ministeriumába, fel kell iratkozni az ő mélyen t. titkáránál, audienciát kell kikönyörögni, hogy valamely kérdésben méltóztassék nyilatkozni. Határtalan közömbösség és sértő indolencia az, ami a kultuszminister ur részéről az interpellációkkal kapcsolatban történik. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én itt említem meg, hogy a kultuszminister ur az, aki még egyetlenegy interpellációra sem válaszolt, (Ugy van ! Ugy van ! balfelöl.) kivéve mindössze azt az egyet, ahol az ő tisztelt rokonának a kinevezési botrányáról volt szó. (Felkiáltások balfelől : A sógoráéról !) Lehetetlen állapot, hogy ép a kultuszminister ur legyen távol egy ilyen fontos kérdésnél és tagadja meg a választ ; lehetetlen állapot, hogy ép az, aki joggal gyanúsítható azzal, hogy direkte programm szerint nem válaszol semmiféle interpellációra, fumigáljon egy kérdést, az interpelláeiós jogot s magát a t. Nemzegyülést is, talán mert azt hiszi, hogyha az ő t. személyisége itt nem fog megjelenni és nem fog az interpellációkra választ adni, ez a kérdés egyszerűen eltűnik a napirendről. Hát nem fog eltűnni, t. Nemzetgyűlés és én biztosithatom gróf Klebelsberg Kunó urat, hogy erre a kérdésre neki választ fog kelleni adni. Akárhol, de megnyugtató választ fog kelleni adnia a nemzet számára. Mondom, hozzáfáradtak fürge politikai újságírók és ekkor volt kegyes a gróf nyilatkozni ebben a kérdésben. Azt mondotta, azzal álltatta az újságokon keresztül a közvéleményt, hogy hiszen kérem, nem baj ez, csak a felekezeti népiskolákban lesz tandíj, az állami iskolákban egyelőre nem lesz. Akik a tandíjat — mondotta ő — nem tudják majd megfizetni a felekezeti népiskolákban, azok ingyenes állami népiskolákba járhatnak. T. Nemzetgyűlés ! Ez a nyilatkozat megjelent a lapokban magyar és német nyelven. Hála Istennek, már a külföld is tudomásul vehette. De én, mindezek ellenére, kénytelen vagyok azt mondani, hogy ez nagyon sovány vigasztalás és nem is méltó egy m. kir. vallás- és közoktatásügyi ministerhez, akinek tudnia kellene azt, hogy hogyan, milyen rosszul, milyen keservesen állunk mi az elemi népoktatással és különösen az elemi népiskolák tekintetében. Buday László szerint a mai Magyarországon megmaradt 6435 elemi népiskola. Ebből a 6435 elemi népiskolából mindössze 982 az állami népiskola. Es én elfogadnám és nem tartanám egyszerű, üres altatásnak a közoktatásügyi minister urnák az imént aposztrofált érvelését, ha minden felekezeti és minden községi iskola mellett fel tudna mutatni egy állami népiskolát, amelyben egy ideig még — ő mondotta igy — ingyenes lesz a tanitás. Ámde t. Nemzetgyűlés, a szegény, a lerongyolt szülők százezrei, akik nem is naponkint' hanem óráról-órára fokozódó súlyos és keserves kenyérgondokkal viaskodnak, ezek a szegény szülők, akik nagyon sokan vannak, mit csinálnak majd pl. Budapesten, ahol — azt hiszem jól mondom — egyetlenegy állami népiskola sincsen ? Vagy mit csináljanak — hogy más példát hozzak fel — Sopronban, ahol 11 elemi népiskola van és ezek közül mindössze egyetlenegy az állami népiskola ? Vagy mit csináljanak a katholikus és püspöki megyékben és székhelyeken, mit csináljanak Győrben, Egerben, Miskolcon, sőt azt mondhatom : általában a nagy magyar városokban a nagy- és kisközségekben, amelyekben túltengő többségben vannak a felekezeti népiskolák, amelyekben a minister ur szerint is meg kell fizetni a tandíjat? A minister ur tehát ne áltassa a közvéleményt, ne áltassa a világot azzal, hogyha nem tudnának fizetni a tandíjat felekezeti népiskolákban, akkor majd elmehetnek az állami iskolákba, mert — sajnos — látjuk, hogy az állami elemi népiskolákból elegendő nincsen, ezek száma a felekezeti népiskolákkal szemben elenyésző csekély. Megmarad tehát az az állapot — feltéve természetesen, ha megtörténik az a meg nem bocsátható eset, hogy ez a rendelettervezet rendeletté válik, átmegy a ministertanácson és életbe is lép —• mondom, megmarad az az állapot, hogy a szülőket, még pedig a legszegényebb szülőket ki fogják szolgáltatni a felekezeti népiskolák tandíjat és behatási díjat szedő szabadságának. Itt rá kell mutatnom arra az altatásra is, hogy hiszen ez a rendelettervezet ugy készült el, hogy mentesíteni fogja a legszegényebb embereket a tandíj fizetése alól, sőt hallom, hogy a nagybirtokosokat akarja kényszeríteni arra, hogy a cselédek gyermekei után a tandíjat fizessék. Ezzel kapcsolatosan talán majd később teszek néhányt megjegyzést az iskolaadóról, az egyenes adók után behozható iskolaadókkal vonatkozásban. Hogy mit jelent az, hogy a szegény szülőket, illetőleg a legszegényebbeket mentesíteni fogják a felekezeti népiskolákban is a tandíj szedés, illetőleg a tandíjfizetés alól, arra nézve bátor vagyok rámutatni arra, t. Nemzetgyűlés, hogy nemrégiben, a múlt napokban jártam Somogy megyében — 5-—6 faluban fordultam meg — és napirenden lévén ez a kérdés, érdeklődtem ezekben a községekben, hogy vájjon milyen állapotok vannak ott az iskolák terén, s kitűnt, hogy a legtöbb helyen felekezeti népiskola van, amint kitűnt az is, hogy ebben a megkérdezett 5 községben nem akadt és nem fag akadni olyan jegyző, aki egy kis kunyhóval, vagy egy-két hold földdel biró szegény mezőgazdasági napszámosnak kiadja, vagy kiadhassa azt a szegénységi bizonyítványt, amelynek alapján joggal kérheti majd a felekezeti hatóságtól a tandíjmentességet. Mondom, nem fog akadni, mert a jegyző azt fogja mondani, hogy akinek háza van, akinek földje van — legyen az csak egy lánc föld is — az vagyonos, az vagyonnal rendelkező, annak nem jár szegénységi bizonyítvány ; akinek pedig szegénységi bizonyítványa nincs, vagy ilyet nem tud szerezni, az fizetni fogja a tandíjat, s igy épen ezeknél a rétegeknél fog előállani az, t. Nemzetgyűlés, hogy ez az esetleg csak 500.000 koronás évi tanittatási költség fel fog emelkedni 1—2 millió koronára. Honnan vegye majd ezt az a szegény ember, az az esetleg egy házacskával is biró szegény ember ? — a legszegényebbekről nem is szólva. Honnan vegye majd azt az 1—2 millió korona tanittatási költséget, amikor az esztendő legnagyobb részében munka nélkül kénytelen ténferegni s amikor az esztendőnek a ráeső egy-két hónapjában a nagy nyári mezőgazdasági munkák idején sem tud annyit megszerezni, hogy az észten-