Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-310

260 A nemzetgyűlés BIO. ülése 1924. évi július hó 1-én, kedden. szabadultunk. Engedelmet kérek, én ugy látom ezt a kiszabadulást, mint amikor a sivatag nemes vad­ját, az oroszlánt, kiengedik és leomlanak a vas­ketrec falai. Nincs ott fegyveres őrizet, mert nincs már reá szükség, az oroszlánnak meg vannak kötve a lábai, a nyakán pedig hurok van. Ilyenformán kerültünk ki mi is izoláltságunkból, mert hiszen az európai politikai helyzet megvál­tozásához nem járultunk hozzá. Az kétségtelen, hogy az európai helyzet megváltozott, de nekünk nem is volt alkalmunk arra, hogy ezt a kölcsön felvételénél kiaknázzuk, mert azt elhamarkodtuk. Világos, hogy mi nem tehetünk róla, hogy a nem­zeti gondolat lelt úrrá Spanyolországban, Olasz­országban és Bulgáriában, nem tehetünk róla, hogy a túlzó sovinizmus meghátrálásra kényszerült Angiiában és Franciaországban, nem tehetünk róla, hogy a kisentente-ot felbomlással fenyegeti a Ro­mánia elleni esetleges orosz támadás, amelynek bekövetkezése esetén Románia aligha fog segítséget kapni akár Csehországtól, akár Szerbiától. Kétségtelen, hogy az általános európai politikai helyzet lényegesen megváltozott azóta, mióta ezt a szerencsétlen kölcsönt felvettük. A változott viszonyokat ebben a kérdésben kihasználni azon­ban már végleg elmulasztottuk. Azt hiszem, várhattunk volna még ezzel a köl­csönnel. A külpolitikai események éles figyelője előreláthatta a bekövetkezett változásokat. Ha pénzre volt szüksége az államnak, mások is rá­mutattak már, én is rámutatok a forrásra, ahonnan hozzájuthattunk volna. Köztudomású tény, hogy hónapokon, éveken keresztül sürgettük, hogy szűnjék meg ez a lehetet­len, erkölcstelen állapot) amely a pénz hatal­masainak, a nagytőkének érdekévé teszi a korona romlását. Kétségtelen, hogy ha valaki valorizálatlan kölcsönt kapott, annak érdekében volt, hogy azt a jó pénzt rosszabb pénzben fizesse vissza. Hogy pénzügyi, gazdasági romlásunknak egyik legfőbb oka ez volt, az ma már — azt hiszem — mindenki előtt világos. A valorizálatlan hitelek következtében előállt nyereség, nemzeti ajándék összege körülbelül 500 millió svájci frankot tesz ki, tehát még egyszer annyit, mint az egész külföldi kölcsön. Tessék megcsinálni a revalorizációt és nem kell elmenni az utolsó száz millióig, nem is az utolsó milliárdig; rögtön együtt lesz az a töke, amely szükséges a közalkalmazottaknak, a tisztviselőknek jobb java­dalmazására. Ebből az alkalomból engedtessék meg, hogy rámutassak arra, hogy a valorizálatlan hitelek rendszere nemcsak koldussá tette az országot, hanem erkölcsileg is hihetetlen károkat okozott s az országot mennyire demoralizálta. Hiszen tudjuk, hogy az olcsó, valorizálatlan hitelért olyan óriási kamatot szedett az a szerencsés, aki hozzá jutha­tott, hogy ez más mint a spekuláció, igénybe nem vehette. Végeredményben a hitelek nagyrésze a tőzsdére került, aki a sorsán enyhiteni akart, az mind a tőzsdére ment s ilyenformán a magyar társadalomnak értékesebb, becsületükre kényesebb, üzleti dolgokban járatlan elemei a tőzsdére csödit­tettek, ami azután nem egynek erkölcsi és anyagi romlását okozta. Hogy mire merészkedett a nemzeti ajándékon felhizott nagy tőke, annak fényes bizonysága volt az úgynevezett ingyenrészvény. Nem tudom miért vették tagadásba azt, hogy ezek ingyen részvé­nyek. Hiszen ha valaki áron alul kap részvényt s azt nyomban továbbítják drágább áron tulajdon­kepén teljesen ingyen jutott anyagi javakhoz. Evvel kapcsolatban emlitem meg, hogy a kor­mány ábrázatán ezeknek a részvényeknek ügye, valamint az Eskütt-ügy egy csúnya szeplő, egy csúnya máj folt s én el tudom képzelni, hogv biza­lommal legyek a kormány iránt, amennyiben ga­ranciákat kapnék arra nézve, hogy ez a májfolt csak látszat, a politika vihara sodorta oda és egy kézlegyintéssel le lehet törülni a különben tiszta arcról. Ha pedig kiderülne, hogy nem igy van, ha kiderülne az, hogy ez belső rothadásnak, súlyos betegségnek tünete, abban az esetben kész a kor­mány a legerősebb orvosszer alkalmazására is, amely az ember-orvosi recepturában nem talál­ható, hanem — nem akarok a ministerelnök ur triviális szavaival élni — csak az állatgyógyászat­ban használtatik, még pedig a gyógyíthatatlan betegségeknél s amelynek neve ugy hangzik, hogy : kiirtás, lebunkózás. Nekem végtelenül jólesnék, ha a ministerelnök ur felállana és azt mondaná : csak ennyit és nem többet. (Pikier Emil : Álljon fel !) Lehet, hogy igénybevettek ilyen úgynevezett kedvezményes részvényeket, lehet, hogy a bankok jó tipjei utján egyesek meggazdagodtak, képviselők, tisztviselők is, de hát ezek szegény emberek, vol­tak ezeknek nem is volt módjukban, hogy ennek ellenében a nemzet rovására, valamennyiünk ro­vására a nagy bankoknak szívességet tegyenek. Ezek iránt elnézést és bocsánatot kérek, ezeknek abszoluciót kell kapniok. Jelentse ki a minister­elnök ur, hogy : biztosan tudom, hogy sem én, sem közvetve, sem közvetlenül, sem minister­társaim közül bárki, akiknek módjában lett volna a nagybankoknak szívességet tenni, akár ugy, hogy valorizálatlan hiteleket bőségesen juttattak volna nekik, vag} 7 állami vállalkozásokban kedvezményes részvények juttatták őket haszonhoz, sem közvetve, sem közvetlenül tippek, kedvezményes részvények, semmiféle szívességben nem részesültek, mert ha részesültek ilyenben, amiben nem akarok hinni, akkor joggal esik rájuk a gyanú, ezt igenis meg­hálálni igyekeztek, még pedig állami koncessziók­ban, valorizálatlan hitelekben, valamennyiünk anyagi rovására és nyomorúságára. (Nemes Berta­lan : Mindennap kijelentse ?) Az ország ezt várja, nap-nap után ezt akarjuk hallani. (Pikier Emil : Sokáig támogatta azt a kormányt, amely ezt a politikát követte. (Peyer Károly: Azt is jelentse ki, hogy a lapoknak nem adott szubvenciót.) Kész vagyok paktumot kötni anélkül, hogy a lapokat szubvencionálnák, ha a kormány tanújelét adná annak, hogy most is az, mint amikor uralomra jutáskor volt. Kész vagyok vele paktumot kötni az esetben, ha ezt a szerencsétlen kölcsönt mégis szerencsésen révbe juttatva távoznék azzal, hogy : felejtsetek el. (Helyeslés a halközépen.J Elnök : Szólásra következik ? Boűó János jegyző : Eőri-Szabó Dezső : Eöri-Szabó Dezső: T. Nemzetgyűlés! Ugy érzenij kötelességem, hogy a most folyó és — amint lát­ható — vegefelé folyó indemnitási vitában megra­gadjam a szót azért, hogy a kormány iránt érzett mélységes bizalmatlanságomat kifejezzem és meg­okoljam. Legyek bármilyen kis pont a magyar poli­tisai életben, de aki valóban ismer, az tudhatja rólam, hogy a meggyőződés embere vagyok és min­dig a lelkiismeretem szavát követem. Én nem vagyok hivatásos politikus; nekem a politika nem kenye­rem. Én nem vagyok konjuktura-politikus sem, aki csak azért követi árkon bokron a halalmasokat, hogy abból magának talán önző érdekeket legyez gető és azokat előbbre vivő előnyöket szerezen. En egyáltalán nem azért vagyok képviselő, hogy a magam vagy szűkebb környezetem, osztályom, önző érdekeinek vagy kívánságainak őrtállója legyek, hanem azért, hogy önzetlenül, becsületesen szolgál­jam hazám és népem érdekeit és hogy magyaros őszinteséggel megmondjam azt, amit igaznak tartok, ugy jobbra mint balra, akár tetszik, akár nem. Ha az én kritikámra, amelynek minden szavát csak a mélyen átérzett meggyőződés diktálja, azt mondja valaki, mint amit a t. népjóléti minister

Next

/
Thumbnails
Contents