Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-310
258 A nemzetgyűlés 310. ülése 1924. évi július hó 1-én, kedden. meglehetném. Amikor ugyanis a kormánypárt megalakult, hivatalosan felszólittattam arra, hogy programmja számára a szociális és közegészségügyi részt elkészítsem ; ennek meg is feleltem és ez állítólag a ministerelnök ur megelégedésével is találkozott. Nagy sajnálattal látom azonban, hogy ebből a progtammból nagyon kevés, sőt mondhatnám semmi sem valósult meg. Az igen t. népjóléti minister urnák — ha már róla és ministeriuma ügyköréről van szó — szives figyelmébe ajánlom, hogy pl. most a szanálás kapcsán nem volna-e meggondolandó a lakáshivatal azonnali beszüntetése. /Helyeslés a baloldalon.} Mondjuk ki törvényben, hogy senkit a szabad ég alá nem lehet kitenni ok és jog nélkül. Ha sérelem éri, forduljon azután bírósághoz, akinek nincs lakása, ha az állam épit lakásokat, forduljon az államhoz ; mint más háztulajdonoshoz, de a lakáshivatal szűnjék meg. Gyakran hallottuk itt interpellációk kapcsán, hogy a lakáshivatal mennyire nem felel meg a maga hivatásának és a válasz mindig az volt, hogy nem is felelhet meg, mert nincs lakás. Ezzel a válasszal meg kellett elégednünk. De engedjék meg, hogy ma röviden feltárjak egy esetet, amely esetben lakás igenis van és hogy a kérdés még nincs elintézve, annak egyedül és kizárólag a Lakáshivatal léte az oka. (Halliuk ! Halljuk !) Az eset a maga egyszerűségében a következő. A maga házában ennek első emeletén lakik ; a földszinten sok költséges utánjárással kiüríttetett egy lakást. Ez a lakás jelenleg üresen áll Az első emeleten az ő szomszédságában lakik B.ur — B. lakására A-nak van szüksége, mert lakása igy, ahogy van, tökéletlen. B. szívesen átadná A-nak lakását, miután maga is háziúr és a házában lakó C-t A. szívesen fogadja a maga üresen álló földszinti lakásában. A., B és L. ebben a kérdésben tökéletesen egységesek, ebben teljesen megegyeztek Azt hitték, nem kell egyéb, mint a Lakáshivatalban bejelenteni ezt az egész természetes lakáscserét és mindenki mehet a maga lakásába. Súlyosan tévedtek. A dolog egyszerű, Ök mégis nem merészkedtek a törvény elé ügyvéd nélkül, tehát egy igen jónevü és abszolút becsületes, tisztességes, derék fővárosi ügyvédet kértek meg a közbenjárásra. Ez az ügyvéd elment a Lakáshivatalhoz előadta feleinek kérelmét, rámutatott arra, hogy ime, mind a három ember engem bizott meg ügyének képviseletével, tehát az egyezségnek ez is bizonyítéka, a biróval megbeszélte, hogy mi csoda okiratokra, mellékletekre van szüksége, benyújtotta a kérvényt, elmúlik két hét. Két hét múlva a lelek idézést kapnak, azt se tudják, hogy miről van szó s a megjelent feleknek, akik szóbelileg is előadják kérelmüket, azt mondja a biró : Legnagyobb sajnálatomra nem tudok intézkedni, mert nincs mellékelve B-nek a lakásigazolványa. B-nek nem volt lakásigazolván} 7 a, mert már régi pesti lakos. Sok utánjárással a rendőrségnél kapott egy lakhatási bizonylatot, ezt megint benyújtotta a bíróságnál az ügyvéd és azt hitték, hogy a dolog el van intézve. Elmúlik újból pár nap s a biró megint nem intézkedik. Az ügyvéd sürgetésére kijelenti, hogy B-nek szüksége van lakástulajdonosi minőségének bizonyítására. Nem tudom, miért volt erre szüksége B-nek. hogy igazolja lakástulajdonosi minőségét. Megint elmúlik egypár hét, ismét irást kapnak, hogy a bíróság nem tud a cserébe beleegyezni, mert szükség van arra, hogy B-nek a foglalkozása igazoltassék Erre B. igazolja iparigazolvánnyal, hogy ö már évek óta szerelő a fővárosban. Nem tudom, ezek után mi hiánya lehet még a kérelemnek, amely lakáshivatal híján elintézhető lett volna a köznek sérelme nélkül, de kétségtelen, hogy hat hét után is ott tartanak, hogy remélik, hogy egykettőre bejuthatnak lakásukba. Bocsásson meg az igen t népjóléti minister ur, hogy mostan megzavarom privát beszélgetését, mert róla lesz szó. Szeretném, ha idefigyelne. En bizalmatlanságomat a kormány iránt Indokoltam részben azzal, hogy 1921-ben milyen más volt Bethlen István mint ma, hogyan beszélt akkor és hogyan beszél ma. Ilyen hasonló okból való bizalmatlanságom igazolására vonatkozik az is, amit én most az igen t. népjóléti minister urnák elmondandó vagyok. Egy kedves kis apróság az egész dolog (Lendrai Istrán : A fő az, hogy Kállaynak jókedve van!) A minister ur fiatal pap korában is bizonyos érzéket mutatott a közegészségügy kérdése iránt, csak egy kicsit szélsőséges felfogású volt, nálam is szélsőségesebb, nálam is antiszemitább. A Szent Imre kollégium, amelynek prefektusa volt, meghívott engem, mint fiatal orvost, hogy tartsak előadást a tüdővészről és a tüdővész elleni védekezésről. Előadásom betejeztével felállott a kollégiumnak fiatal, szimpatikus prefektusa, aki csak két évvel idősebb nálamnál, és hálás köszönetet mondott a tanulságos előadásért. Legnagyobb elálmélkodásomra és meglepetésemre többek között a következőket mondotta : Hallottuk, hogy mçlyek a tuberkulózis elleni védekezés eszközei. Én azonban egy mindennél kitűnőbb eszközt tudok ez ellen. Kíváncsi voltam, hogyan ismerheti jobban a védekezés módját egy egyházi férfiú, egy pap, mint én, az orvos. Ne méltóztassanak csodálkozni, mert előre elkészítettem a talajt: kijelentette — és hiszem, hogy még emlékezni fog rá, mert én nagyon jól emlékezem, minden szavára jól emlékezem, egy szót nem fogok megmásítani belőle vagy visszavonni, — hogy a tuberkulózis elleni védekezésnek legjobb módszere az antiszemitizmus ! (Lendrai Istyán : Brávó! Éljen Vass József!) Nagyon csodálkoztam, hogy lehet ilyet mondani, és rendkívül kíváncsi voltam a magyarázatra, arra, hogy miképen fogja ezt indokolni. Erre ő a következőképen indokolta meg merész állítását : Egy faluban, — a falut megnevezte, de én elfelejtettem a nevét — a falu lakosai kocsmázó emberek voltak, akiknek a zsidó szatócs adott hitelbe szeszt ; vasárnap nem jártak a templomba, hanem inkább a kocsmába mentek. (Eőri-Szabó Dezső : Ezért kell bezárni vasárnap a kocsmát.) Lassanként eladósodtak, erkölcsi, anyagi nyomorba jutottak, földjeiket lassanként a szatócs szerezte meg. Ebben az időben a faluban rendkívül nagy pusztítást vitt végbe a tuberkulózis, mígnem egy fiatal pap került oda plébánosnak, — a nevét is megmondta, de nem jut eszembe — derék magj^ar ember, erős magyar érzéssel, aki szivén viselte a nep baját, eljárt a nép körébe, megtudta nyerni a nép szivét. A nép kezdett eljárni a templomba, a kocsma üresen maradt, ott aztán később egy szövetkezet alakult, amely a hivők anyagi boldo gulását is előmozdította, az emberek jómódba kerültek, jól tudtak élni; megfelelő táplálkozás és életmód mellett a tuberkulózis kipusztult soraikból. Mindezt tulajdonképen az antiszemitizmus tette, az, hogy az a fiatal pap rámutatott azokra a veszedelmekre, amelyek a zsidóságban rejlenek a néppel szemben és elszoktatta a népet a zsidó szatócstol, aki azután később kénytelen volt kivándorolni Én meg tudnék egyezni a kormánnyal, bár kétségtelenül megrendült vele szemben a bizalmam, ha pl. azt látnám, hogy szociális kérdésekben a kormány mindig a faji öntudat sugallata szerint jár el a keresztény erkölcs jegyében (Pikier Emil : Emberi erkölcs létezik csupán. — Ellenmondások a középen.) Azt hiszem, egész Európa kultúrája keresztény erkölcsi alapon nyugszik és azt hiszem, Oroszország példája mutatja leginkább, hogy a vallástalanság egyúttal az erkölcstelenség is. (Zaj.
