Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-310
A nemzetgyűlés BIO. ülése le megmaradt, fel kell lépni és nem szabad tovább tűrni, hogy az adó elől tovább bujkálhassanak, hogy a részvényesek az állami jövedelmeztetés elől bujkálhassanak. Arra való a pénzügyministeri hatalom és, ha kell, a törvényhozói hatalom is, hogy ebben a tekintetben a szükséges intézkedéseket megtegye. Eltekintve attól a sok ezer milliárdtól, amit már megkaptak és amiért semmit sem nyújtottak, azt kérdem, hogy ezután a causa dala, sed non secuta után még mindig adhatjuk-e ezeknek a bankoknak a 10-12%-os kölcsönöket, amelyekkel ők 60-65% mellett uzsoráskodhatnak tovább'? Nem lehetne e ezt a pénzt termelő, gazdasági munkára, akár városi ipari, akár falusi földmivelő munkára forditani ? Járja-e az, hogy a pénzügyminister kiküldöttje ott van a tőzsdén és soha felvilágosítást a kisemberek részére nem ad, hanem mindig csak a nagy bankvezérekkel foglalatoskodik ? így van-e ez, vagy nincs igy ? {Zaj.) Meg kell említenem még a lakásrendelet kérdését is. Örülök, hogy az igen t. népjóléti minister ur épen jelen van. Ezen a téren igen súlyos hiba van, épen azért kérem, hogy a kormány a legrövidebb idő alatt orvosolja ezt a hibát. Különösen a vidéken a házigazdákkal és a lakásra igazán rászorulókkal szemben a dúsgazdag kereskedők, gyárosok, magánzók a lakásrendeletre támaszkodva ülnek benn az ö lakásaikban. Ezeknek lakásait védelemben részesíteni ugy, hogy ők a markukba nevessenek, igazán nem lehet tovább. Ezek tudnának építeni, vagy -máshol elhelyezkedni, de mivel a lakásrendelet védi őket, tehát bolondok lennének továbbmenni ezen a téren. Mennyiben lehet ezeknek több joguk a lakáshoz, mint az arra rászoruló vagonlakóknak, menekülteknek, vagy fiatal, most egybekelt házaspároknak ? Még a konkurrenciát is elzárja a lakásrendelet s nem teszi lehetővé, hogy ezek ezen a réven jussanak lakáshoz. Azt értem, ha a tisztviselőket és a kisembereket megvédjük a lakásukban, amikor szükséges. Ez természetes De hogy direkt a termelés, az építkezés megakadályozására szolgáljon az ilyen lakásügyi rendelkezés, azt hiszem ez helytelen és ezen a kormánynak segítenie kell. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Nem fogom tovább bolygatni ezt az eszmekört, bár még igen sokat lehetne erélyesen felemlíteni ezen a téren. Kijelentem, hogy nem várok semmi jót ebben a tekintetben Egyetlen jó intézkedést találok a kormány ténykedéseiben, amely egyszersmind nagyobbszabásu, t. i a külföldi kölcsön bevezetését, de azt állítom, hogy ennek a haszna is teljesen el fog veszni, mert a lobbi költséges és hibás intézkedés háromszor annyi kölcsönt is hiábavalóvá tenne és felemésztene. Még egy dolgot fel kell említenem. Borzalmas könnyelműséggel van nálunk kezelve a vagyonváltság és a földreform kérdése, (Ugy van! Ugy van ! balfelől) pedig ezen lordul meg az ország sorsa. A törvény, jóllehet már négyéves, még ma sincs a legtöbb helyen végrehajtva. Az én kerületemben még a házhetyek sincsenek kiadva, pedig ügyvéd vagyok s értek egy kicsit a sürgetéshez. A biró ott járkál, jön-megy, de mivel herceg Eszterházy-fele birtokról van szó, a házhelykiosztás nem halad előre s az igénylők az idén megint nem fognak házhelyet kapni és nem fognak tudni építkezni Igen egyszerű megoldási módja volna ennek a kérdésnek, ajánlanám a túloldalon néhány képviselőtáisamnak figyelmébe. Az országnak e fontos problémája meg lenne oldva akkor, ha nagyatádi Szabó István földmiveíésügyi minister ur nem kísérletezne továbü az ilyen egyes akadályok elhárításával, hanem belátva azt, hogy ez egy sziszifuszi munka, mert mindig ujabb akadályokat dobnak elébe, otthagyná a ministeri széket és társaival 24. évi július hó 1-én, kedden. 249 ; együtt segítene szétverni a földbirtokreformtörvény bujkáló, alattomos kétkulac f ,sos ellenségeit. (Meskó Zoltán : Az lesz a vége Î) O mindenesetre jobban tud|a, hogy hova kell ütni, mint mi. A magyar falu azt várja, hogy képviselői érte éljenek, összefogjanak és fáradságot nem nézve harcolják ki a maga igazságát. Én innen a nemzetgyűlés padjairól tömörülésre hívom fel a falu összes barátait, (Élénk helyeslés a baloldalon.) és pedig nem ellentétszitási szándékkal, mert a kisembernek faluban vagy városban egyformán rosszul megy a sorsa, egyformán mostohagyermek. Én arra nivom fel mindazokat, akiknek szive a magyar kisemberért dobog, hogy revideálják jövő politikai teendőiket, szanálják eddig meddő politikai programmjukat, és akkor megtalálják a kölcsönös bizalom és szeretet kivezető útját. A valódi igazság csak egy : Magyarországnak és népének boldogulása. Ennek keresői ráfognak találni arra a közös útra, az igazság útjára, amely majd jobb sorsba vezet bennünket. Az eddig elmondottak alapján az indemnitási törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik 1 r Bodó János jegyző : Benárd Ágost ! Benárű Ágost : Kérem a mélyen t. elnök urat, méltóztassék a Ház tanácskozásképességét megállapitani. Elnök: Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlévő képviselő urakat megszámlálni. Bodó János jegyző (megszámlálja a jelenlévő képviselőket) : Negyven ! Elnök : A Ház tanácskozásképes lévén, kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét megkezdeni. Benárd Ágost : T. Nemzetgyűlés ! Nem vagyok bizalommal a kormány iránt, különösen pedig annak elnöke iránt, ilj'enformán az indemnitási törvényjavaslatot el nem fogadhatom (Helyeslés a baloldalon.) Épen ezért nem is áll érdekemben, hogy annak mielőbbi tető alá jutását szorgalmazzam, előmozdítsam, s igy egész nyugodt lelkiismerettel veszem magamnak azt a bátoiságot, hogy a t. Nemzetgyűlés igen t. tagjainak figyelmét igénybe vegyem, végigtallózva a politika mezején, amelyet az indemnitási vitában kétségtelenül már eddig is meglehetősen letaroltak. Van olyan képviselő is, aki elvből ellenzéke a kormánynak, bizalmatlan iránta, nem szavazza meg az indemnitási javaslatot s mégis igyekszik annak tető alá jutását előmozdítani. Ilyen Rassay Károly t. képviselőtársam is, aki ezt kijelentette a múlt ülésen s hozzátette még azt is, hogy ő a szociáldemokrata párt megbízásából is tárgyalt ez irályban a kormánnyal. A szociáldemokrata párt igen t. szónoka, Farkas István képviselő ur kétségbevonta Rassay t. képviselőtársam állításának igazságát és kijelentette itt a Házban, hogy a szociáldemokrata párt Rassay képviselő urnák erre megbízást nem adott, mert a szociáldemokrata párt ezt, ha akarja, saját tagjaival is el tudja végeztetni, mert van elég embere, aki a párt álláspontját a kormánnyal szemben kellő súllyal és tekintéllyel képviselni tudja A magam részéről megelégszem annak konstatálásával, hogy egyiknek mindenesetre igaza van ; máskor rendesen úgyis abban a helyzetben vagyok, hogy azt kell mondanom, egyiknek sincs igaza. Igy meg fogja engedni az igen t. szociáldemokrata párt is, miután állítás van állítással szemben, hogy a magam részéről Rassay képviselőtársamnak adjak igazat s elhigyjem neki minden cáfolat dacára is, hogy az ő megbízásukból is tárgyalt a kormánnyal. (Zaj ) Ebben nem találok semmi eltagadni, semmi eltitkolni valót; ha igy is van, nincsen benne semmi különös, mert egészen jól el tudom kép'