Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-309

'À nemzetgyűlés 309. ülése 1924. be naponta a betegeket, segélyt nyújtva ott nekik, és keresztül vive a műtétet, és lefolytatva a szülést, ezeknek a kórtermeknek átalakítása ma szerintem igen sok millióba kerülne. Ha tehát ezt a három szempontot tekintjük, azt hiszem, nem járok helytelen utón, amikor a kérdés ez irányban való megvilágitása után, nem helyeslem épen a székesfőváros érdekében ennek a jól bevált kórháznak szanatóriummá való átalakitását. Két szomorú példa kell, hogy előttünk álljon. íme, mérsékelt áru Vöröskereszt szanatórium nem boldogul. De itt van egy másik magánintézmény, amelyről igazán nem mondhatjuk azt, hogy anyagi javakkal nem rendelkezik. A zsidókórház, olcsó szanatóriumi jellege miatt óriási deficittel küzd. Pedig nagyon jól tudjuk, hogy mindkét kórháznak igen tekintélyes javak állanak rendelkezésre és sokan vannak, akik ezt a kórházat segélyezik. De nem helyes ennek a tervnek megvalósítása más Szempontból sem. E tekintetben elég ha rámutatok arra, hogy ez nemcsak gazdaságilag lehetetlen, hanem szociális és kulturális szempontból egyenesen veszedelmes. (Ugrón Gábor: Ugy van!) Ezt a tervet direkt antiszociálisnak vagyok kénytelen a nemzetgyűlés előtt deklarálni, mert súlyosan sérti az anya- és csecsemő védelem érdekeit ennek a szakszerűen és bölcsen vezetett intézménynek a megszüntetése. Nem vagyok orvosember, de szerény nézetem szerint ez az intézmény határozott propogálása volt az anya- és csecsemővédelemnek, ami a legnagyobb mértékben elismerésreméltó. (Ugrón Gábor: Az egész orvosi társadalom ezen a véleményen van!) Azt hiszem, hogy nem szabad szem elől tévesztenünk azt sem, hogy a külföld előtt ma már igen elismert intézménye az anya- és csecsemővédelemnek a Bakáts-téri szülészeti kórház. T. Nemzetgyűlés ! Ez a helyesen és szakszerűen vezetett kórház olyan hírű evet szerzett a külföldön, hogy magam is, aki nem foglalkozom orvosi tudománnyal, nem egyszer kerültek a kezembe külföldi folyóiratok és külföldi tudományos művek, amelyekben hivatkoznak a Bakátstéri kórházra és annak kiváló európaihirü profeszszorára, Frigyessi tanárra. T. Nemzetgyűlés ! Nem másodrendű kérdés még az sem, hogy ezt a kórházjellegü intézetet külföldről úgyszólván tömegesen keresik fel orvostanhallgatók és valósággal zarándoklat fejlődött ki egy időben ebbe a kórházba, hogy ott a kellő ismereteket elsajátitsák, sőt tudomásom van arról is, hogy igen kiváló orvosok képeztetik ki ott magukat külön szakorvosokká az ottani kiváló professzor-igazgató vezetése alatt. A kórháznak ezt az európai hirü vezetését, azt hiszem, továbbra is fenn kell tartani, mert talán nem beszélek teljesen laikusan, ha azt merem állitani, hogy egészen más ott a vezetési kedv akkor, ha ezek a kiváló professzorok és orvosok, akik ma altruista és szociális érzéstől áthatva, úgyszólván minimális díj mellett vezetik a kórházat, mintha azt mint szanatóriumot fogják vezetni. Mert emellett a díjazás mellett először is kétséges, hogy vállalkoznak-e ennek, mint szanatóriumnak a vezetésére. (Ugrón Gábor : Ki van zárva !) De ha vállalkoznának, kétséges, hogy ilyen minimális díjazás mellett továbbra is vállalkoznak-e. Én nemcsak a középosztálynak és az alsóbb osztálynak, nemcsak a tisztviselői, katonai, polgári, iparos és kereskedő osztálynak érdekében szólalok itt fel, hanem egyenesen magának az orvosi továbbképzésnek érdekében is és kérem a kormányt arra, tegyen meg minden lehetőt, hogy ez a Bakács-téri kórház a jövőben is, mint kórház működjék és ne mint szanatórium. (Ugrón évi' június hó 28-án, szombaton 241 Gábor: Helyes !) Mert mi lesz a helyzet % Az, hogy ma Magyarországon, illetőleg Budapesten, az én tudtommal — talán hiányos tudásommal állitom ezt, — ez az egyetlen kórház, — kivéve a Bábaképző Intézetet és a klinikákat, — amely speciálisan van berendezve. Én hiszem azt, hogy ha azok a lelkiismeretes orvosok, akik ma mint kórházat vezetik ezt az intézményt, mint szanatóriumot fogják tovább vezetni, ebből sokkal nagyobb teher fog hárulni azokra, akik a kórház áldásos működését igénybe veszik, sőt merem állitani, hogy ugyanazért a becsületes, lelkiismeretes munkáért, amelyért a rászorultak ma, mondjuk, egyszeres pénzt fizetnek, mint szanatóriumban négyszeres pént fognak fizetni. De fel kellene vetnem a kérdést, vájjon kinek az agyában született meg ez a gondolat ? (Ugrón Gábor: Érthetetlen !) Vájjon miért történt ez az érthetetlen, — igen helyesen mondja Ugrón igen t. képviselőtársam — ez a lehetetlen elhatározás, hogy ezt a szociális intézményt máról-holnapra egyszerűen át akarják alakitani ? Hallom azt a város részéről, hogy a kormány nem áll rendelkezésére a fővárosnak kellőleg és nem hajlandó a főváros költségeit továbbra fedezni. Én nagyon kérem az igen t. népjóléti minister urat, minden módon hasson oda, hogy a székesfővárosnak ne kelljen ezt a kórházat szanatóriummá átalakítani még akkor sem, ha az állam pénzügyi helyzete miatt nem volna megengedhető, hogy a kormány továbbra segítse, hanem még ebben az esetben is a főváros érdekében ezt, mint szociális intézményt fenn kell tartatni. (Helyeslés bal felől.— Ugrón Gábor: Helyes, erre kell pénznek lenni !) Erre elő kell teremteni bárhonnan a fedezetet! Megjósolom itt a nemzetgyűlés szine előtt, hogy a közeljövőben el fog érkezni az idő, amikor az egyik legelső ténykedés az lesz, hogy ezt a kórházat — ha átalakítanák szanatóriummá — vissza fogják alakitani kórházzá. Ezt tehát megtenni nem szabad. Lehet, hogy ezért a felszólalásomért velem szemben, nem mondom, hogy elfogultak lesznek, de talán nem helyeslik egyesek ezt a — szerintem — objektív kritikát; én azonban ugy érzem, hogy itt a nemzetgyűlés szine előtt nemcsak az igen t. népjóléti minister urnák figyelmét kell felhívnom, hanem fel kell hívnom innen, a nemzetgyűlés szinéről, a főváros vezetőségének, az egész főváros közvéleményének figyelmét is arra, hogy a mai nehéz és súlyos gazdasági viszonyok között, amikor a középosztály az élet nehézségeivel állandóan küzd, ilyen antiszociális intézkedés siílyos következmények nélkül nem tehető. Kérem a tisztelt jelenlevő népjóléti minister urat, kegyeskedjék mindennel, a kormány egész morális súlyával és teljes erejével odanatni, — mert ugy tudom, hogy a főváros ebben a tekintetben saját r maga intézkedik — hogy a főváros vezetőségének ez irányú elhatározása másittassék meg. Interpellációm a népjóléti minister úrhoz a következő (olvassa): »1. Van-e tudomása a népjóléti minister urnák arról, hogy a Bakáts-téri szülészeti és nőgyógyászati kórházat szanatóriummá kívánják átalakitanil Hajlandó-e a népjóléti minister ur odahatni, hogy ezen sem szociális, sem kulturális, sem az anya- és csecsemővédelem érdekeit nem szolgáló intézkedés megvalósulást ne nyerjen, hanem ezen immár európai hirü kórház eddigi rendeltetésének mint kórház felelhessen meg a jövőben is?« (Általános élénk helyeslés.) Elnök : A népjóléti minister ur kivan nyilatkozni.