Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-309

236 A nemzetgyűlés 309. ülése Î924. mikor lépett ki — ugy, amint a kereszténységnél sem - hanem a cselekedet. Elnök : Farkas István képviselő ur személyes kérdésben kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Farkas István : T. Nemzetgyűlés ! Csak nagyon röviden megismétlem, hogy amit az előbb mondtam, megfelel a valóságnak. (Homonnay Tivadar : Az egyiknek igazat kell mondani !) Ugy ismerem Rassay Károly képviselő urat, mint aki egyénileg szokott eljárni és akinek magatartása azt eredményezte, hogy a pártja tönkrement és ő maga izolálva, egyedül maradt. Ö ugy fogja fel a velünk folytatott beszélgetést, hogy az megbizást jelent számára. A szociáldemokrata pártnál nem szokás, hogy mást bizzanak meg, mert vannak emberei, akik maguk is el tudnak járni. Igenis állitom, hogy Rassay Károly képviselőtársammal erről a kérdésről nagyon sokszor jóindulatukig tárgyaltunk, méltányoltuk az ő buzgalmát, helyeseltük, hogy ebben az irányban tevékenykedik, ellenben szó sem volt kifejezett megbízatásról, ami természetes is. És itt érti félre Rassay Károly t. képviselőtársam a dolgot. Nem lehet a dolgot ugy magyarázni, hogy ha két szót beszélünk valamiről a folyosón, az már megbizást jelent. Ami a szónokoknak az indemnitási vitába való állítását illeti, megmondtam privatim és megmondtam itt is, hogy a szociáldemokrata párt már akkor, amikor az indemnitási javaslat tárgyalása még meg sem kezdődött, kijelölte a maga szónokait és ezek még nem is beszéltek le. Amikor Rassay t. képviselőtársamnak azt a bizonyos számú szónokot megemlitettük, az meg is felelt a valóságnak. (Rassay Károly: Akkor kettő volt, azóta megszaporodott a számuk!) T. képviselőtársam félremagyarázza a dolgot, azt akarja belemagyarázni, amit saját maga gondolt és elfelejti megmondani, hogy másokkal mit tárgyalt. Tény az, hogy jóindulatukig járt el (Perlaki György: Ez a fő! — Rassay Károly: A fő a megbizás!) és a mi álláspontunk is az volt, hogy a fővárosi törvényt minél előbb tető alá kell hozni, azonban nem felelj meg a tényeknek az, hogy a mi részünkről kifejezett megbizás történt volna, mielőtt a képviselő ur ebben a kérdésben a kormánnyal tárgyalt. Elnök: T. Nemzetgyűlés! Azt kell látnom, hogy a személyes kérdésekben történt felszólalások majdnem egy órát vettek igénybe. Indíttatva érzem magamat, hogy a házszabályok 251. §-a értelmében a nemzetgyűléstől az elnök részére felhatalmazást kérjek arra, hogy a sürgősnek minősített tárgyalás tartama alatt, annak megszakításával a szót a házszabályok 215. §-ának a), b) és c) pontjai alapján csak abban az esetben adja meg, ha a felszólalás szükségét a maga részéről is indokoltnak tartja. Méltóztatnak e felhatalmazást megadni? (Igen!) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. A jövőben tehát az imént kapott felhatalmazás alapján fogom a házszabályoknak ezen rendelkezését alkalmazni. (Helyeslés jobbfelől) Szólásra következik? Bodó János jegyző: Szabó Imre! (Nincs itt!) Elnök: A képviselő ur nem lévén jelen, töröltetik. Következik! Bodó János jegyző: Zsirkay János! Zsirkay János: Kérem a tanácskozóképesség megállapítását. Elnök: Kérem a jegyző urakat, szíveskedjenek a jelenlevő képviselő urakat megszámlálni. (Bodó János és Perlaki György jegyzők megszámlálják a jelenlevő képviselőket-) A Ház nem lévén tanácskozóképes, az ülést tíz perere felfüggesztem. (Szünet után.) évi június hó 28-án, szombaton (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja él.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A szó Zsirkay képviselő urat illeti. Zsirkay János: Kérem a tanáeskozóképesség megállapítását. Elnök: Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlevő képviselő urakat megszámlálni. (Perlaki György jegyző ínég számlálja a jelenlevő képviselőket. — Rubinek István: Milyen sürgős ez a fővárosi törvényjavaslat? — Pikier Emil: Akinek sürgős! — Kuna P. András: Eldőlne ám Budavára, ha meg nem teszi a nagy leleplezést! — Rubinek István: Hol vannak a fajvédő kollégák? — Zaj. - Lovász János: Spriccereznek! — Rubinek István: Egy hosszú lépéssel közelebb jöhetnénk a tárgyhoz ! — Zaj a jobb- és a baloldalon. — Kuna P. András: Szegény ország!) Perlaki György jegyző: 40-en vannak jelen! Elnök: A Ház tanáeskozóképes lévén, a képviselő urat illeti a szó. Tessék beszédét meg-, kezdeni. Zsirkay János: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Noha nem volna szükséges, mert hiszen jogom van az indemnitási vitában részt venni, de mégis indíttatva érzem magamat, hogy megmagyarázzam, miért veszünk # részt a vitában. Már a szanálási javaslatok vitájánál tapasztaltuk, hogy a kormány valósággal revolvert szegez az ellenzéknek, azt mondván, hogy erre és erre a határidőre szállítsuk a szanálási javaslatot, különben az egész külföldi kölcsön hajótörést szenved és megbukik. (Erdélyi Aladár: Nem volt igaza?) Nem volt igaza, mert maga Bethlen István gróf ministerelnök ur kijelentette itt a Házban, mélyen t. képviselő ur, hogy a szanálási javaslatok nem voltak határidőhöz kötve, ezt csak beledobták a levegőbe, hogy így presszionáljanak, mintha tényleg szoros határidő alatt kellett volna ezt a kérdést elintézni. (Erdélyi Aladár: Nem volna jobb, ha már két héttel előbb kaptuk volna meg a kölcsönt?) Mélyen t. képviselőtársam, engedje meg, hogy számokkal bizonyítsam, hogy itt obstrukcióról nem is lehet szó, mert a mi csoportunk részéről eddig felszólalt Kiss Menyhért képviselőtársam, aki két órahosszat beszélt és felszólalt Lendvai képviselőtársam, aki félóráig beszélt. Két és fél óra az, amennyit ez a nagy kérdés, az indemnitás kérdése, a mi részünkről lefoglalt, amennyit mi igénybe vettünk az ország idejéből. (Perlaki György: A tanácskozóképesség megállapításával mennyi időt loptak el?) Itt tehát ohstrucióról beszélni kissé erőszakos beállitás. Hiszen mikor tegnap egyik képviselő ur felvetette azt a kérdést, hogy sürgős-e a fővárosi törvényjavaslat tárgyalása, vagy nem, mi igenis azt mondottuk, hogy nagyon sürgősnek valljuk, (Rubinek István: Csak nem akarjuk letárgyalni!) és mi ugyancsak vele szavaztunk abban, hogy legyen-e ma ülés, vagy nem. (Erdélyi Aladár: Megszavazták, de nem jöttek el!) Mindannyian felálltunk, (Mozgás a jobboldalon.) — először is mi majdnem valamennyien itt voltunk tegnap (Barthos Andor: Itt voltunk, de ma egyen vagyunk! — Mozgás.) Ma azért nincsenek itt többi képviselőtársaim, mert vidéki népgyülésekre kellett elutazniok. (Rubinek István: Izgatni!) Kénytelenek tehát távolmaradni, nem hanyagságból, vagy közönyből nincsenek itt. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Meg tetszik engedni, hogy ha a kormány indemnitást' kér tőlünk, amikor zárszámadást és költségvetést nem kapunk tőle, akkor élünk azzal a joggal, amely minden képviselőnek természetes joga és kötelessége, a kritika jogával. Minden képviselőnek már a képviselői mandátummal született joga az, hogy résztvegyen az indemnitási vitában, mert ez az