Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-302

18 A nemzetgyűlés 302. ülése 192à. évi június hó 18-án, szerdán. Azt mondja azután ez az angol iró — aki ugy látszik, mégis gondolkozóba esett ezen, — hogy ha annak a 33%-nak, amely irni-olvasni tud, megadják a választójogot, akkor adják meg azt egészen, adják meg a titkosságot is. Hiszen az az állami tisztviselő, aki kénytelen nyilvánosan bevallani azt, hogy kire akar szavazni, sohasem arra szavaz, akire politikai meggyőződése alapján szavazni szeretne, hanem arra, akire hivatali fellebb« valója, közvetlen főnöke parancsa szerint szavaznia kell. Ugy látszik, hogy az emiitett angol iró nagyon jól ismeri a magyar viszonyokat, mert felhozza a következő példát is : Az Alföldön a vasútvonal mentén van egy kis váltóőr, aki évek munkája révén szerzett egy kis házikót és földet. Most jön a képviselőválasztás. Ha ellenzéki jelöltre szavaz, akkor kiteszi magát annak a veszélynek, hogy elhelyezik onnan, ahol az ő kis háza és földje van. Ennélfogva természetesen nem politikai meggyőződése szerint fog szavazni, hanem szavazati jogának gyakorlásánál földjének és kis házának megtartása és exisztenciájának megvédése lesz előtte a legfőbb szempont. Amikor etekintetben hivatkozom erre az angol iróra, akkor tulajdonképen nyitott ajtókat döngetek, mert hiszen minden ember tudja, hogy miért kell a választás titkossága. S itt nem fog sikerülni a magyar kormánynak semmiféle rabulisztikával falra festeni az ördögöt azzal, hogy azt mondja, hogy nálunk az általános, titkos választójog megadása felforgatná az országot, hogy akkor a forradalmi elemek kerülnének túlsúlyba, mert ha ez igaz volna, akkor ez az ország igy is, ugy is el van veszve. Én nem vagyok történelemtudós, de annyit tanultam a történelemből, hogy a forradalmak tulaj donképen — ahogy ezt egy angol történetíró megállapította — a visszatartott reformok kirobbanásai s hogy ott nincs forradalom, ahol a kormányok megelőzik, anticipálják a forradalmat azáltal, hogy a forradalom méregfogát kihúzzák és megadják a szomjas népnek azokat a reformokat, amelyeket, ha azokat nem adják meg neki, forradalommal kénytelen magának kiküzdeni. Ha igaz volna az, amivel bennünket, szociáldemokrata képviselőket vádolnak, hogy mi ujabb forradalmat akarnánk, akkor nem állanánk ide kritizálni, nem helyezkednénk a parlamentarizmus talapzatára, nem beszélnénk itt és nem tennők ki magunkat olyan kritikáknak, amilyenekben részünk van, hanem hagynók forrni a dolgokat és titokban, föld alatti szervezkedéssel mindenféle intrikával igyekeznénk szítani és fűteni a forradalmi hangulatot. De mi ezt nem akarjuk. Mi azt akarjuk, hogy itt végre meglegyen a lehetőség a békés, teremtő munkára, hogy a polgárság és munkásság karöltve igyekezzék ezt a romokban heverő országot újra felépíteni ; azt akarjuk, hogy ez a szerencsétlen ország belekapcsolódjék az európai kultúrába, hogy itt tág kapukat nyissunk a külföld beözönlésének olyképen, hogy a külföld gazdasági faktorai idejöjjenek, foglalkozzanak ügyünkkel. Ha lerontjuk azt a kinai falat — amint Sándor Pál t. képviselőtársam értékes felszólalásában a vámtarifánál és a vámjogi javaslattal kapcsolatosan rámutatott — amely gazdaságilag elzár bennünket a környező államoktól és a lehetetlen behozatali korlátozásokat a legsürgősebben megszüntetjük, akkor ez egyúttal lehetővé teszi, hogy elszakított véreinkkel a megszállott területeken szabadon érintkezhessünk, azok idejöhessenek vásárolni és eladni, mi odamehessünk vásárolni és eladni, szóval a szabad kereskedelem a bennünket környező államokkal mindjárt egészen más atmoszférát teremtene. Ebben óriási politikum van. Nem tudom, hogy miért nem akarja ezt a kormány belátni ! Megint olvasunk olyan híreket, hogy a behozatali tilalmak lebontása körül bajok vannak. Szinte makacsul ragaszkodnak az eddigi rendszerhez, amely talán féligmeddig indokolt volt addig, amig a vámtarifa nem alkottatott meg, de most egyenesen katasztrofális hátrányokkal járna az országra. Hiába hivatkoznak arra, hogy Csehszlovákia is magas vámokat tart fenn, ezzel elzárkózik és hogy ott szintén behozatali tilalmak vannak. Csehország talán megengedheti magának ezt a luxust, hiszen ma hatalmas, nagy ország. Mi nem engedhetjük meg magunknak ezt a luxust s a német azt mondja : Der Klügere gibt nach. Legyünk mi az okosabbak. Ha gyengébbek vagyunk gazdaságilag és politikailag, sok minden tekintetben, akkor legyen legalább több eszünk és mondjuk azt : mi békejobbot nyújtunk mindenkinek. Ez nem jelenti azt, hogy mi egyszersmindenkorra, örökre lemondunk a nagy történelmi Magyarországról. A nézeteltérés köztünk csak abban van, hogy mi ezt a kérdést nem fegyveresen véljük elintézni, hanem ugy véljük elintézni, ha ebből az országból a kultúrának, jólétnek, megelégedettségnek, boldogságnak gyönyörű szigetét alkotjuk meg, hogy azokban, akiket elszakítottak, olyan forró vágy legyen visszakapcsolásuk iránt, hogy szinte automatikusan megint az anyaország keblére fognak borulni ölelő szeretettel. Olyan állapotokat kell teremteni, hogy Csehszlovákiában nemcsak a magyar ember, de a tót és cseh ember is azt mondja : bizony, Magyarországon igy van. Nekem alkalmam volt nemrégiben Pozsonyban munkásokkal beszélni, akik azt mondották : azért menjünk Magyarországra, hogy Zalaegerszegre kerüljünk? Csehországban nincs Zalaegerszeg, ott senkit sem üldöznek politikai meggyőződéséért. (Mozgás a jobboldalon.) Ha azt mondhattam volna erre : nem igaz, hazugság, nincs Zalaegerszeg, nincs politikai üldözés, a munkásságnak megvan a teljes szervezkedési szabadsága, mindenki megmondhatja véleményét addig, amig az államrendbe nem ütközik, a Népszava cikkíróit nem ítélik el évekre terjedő börtönre, mindez hazugság és rágalom, — akkor azok a munkástestvéreim egészen másképen gondolkoznának. (Szomjas Gusztáv : Nem bántanak itt senkit !) De nemcsak a munkások gondolkoznak igy, hanem a polgárok is. (Szomjas Gusztáv : Nem bántanak itt senkit ! — Propper Sándor : Különösen ha egységespárti képviselő, akkor semmi baja sincs.) A jogrendnek már uralomig elcsépelt frázisairól nem akarok sokat beszélni, de az a büntetőnovella, amelyet előterjesztettek, mutatja, hogy ezen a téren sem haladtunk előbbre és tényleg intézményesen fenn akarják tartani a reakciót. A bizottságban nálam hivatottabb képviselőtársaim szóvátették ezeket a dolgokat s nem akarom az ő érveiket ismételni. Csak meg akartam indokolni azt, hogy nemcsak, mert szociáldemokrata vagyok, hanem mert dolgozó polgár vagyok, aki gyakorlatilag látom az életet és saját testemen érzem, hogy itt minden kormányzati tény és intézkedés ellenkezik a polgári szabadsággal és az európai kultúrával, a kormánnyal szemben a legmesszebbmenő bizalmatlansággal vagyok és az indemnitási törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon). Elnök : Minthogy fél két órakor az interpellációk meghallgatására kell áttérnünk, a vitát megszakítom és napirendi javaslatot fogok tenni. Mielőtt napirendi javaslatomat megtenném, jelentem a t. Háznak, hogy Csontos Imre képviselő ur személyes kérdésben kért szót. Csontos Imre : T. Nemzetgyűlés 1 (Halljuk ! Halljuk ! a balközépen és a baloldalon.) Az előttem szóló képviselő ur a kisgazdapártot azzal vádolta