Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-309

 nemzetgyűlés 309. ülése 1924, seggel, de épen ez az érdeklődésnélküliség tapasztalható ezen az oldalon is. (Erdélyi Aladár: Saját pártjából még csak egyetlen egy ember se volt itt a beszéde alatt! — Rupert Rezső: Mert dolguk van Győrött a választáson és dolguk van másutt is! — Erdélyi Aladár: Tehát másnak is van kötelessége, ez azt mutatja!) Ilyen körülmények között azt hiszem, tényleg helyesen hivtam fel annak a szempontnak mérlegelésére ellenzéki barátaimat és a politikusokat is, hogy az indenmitási vita lehető lerövidítésével a fővárosi törvényjavaslatot vigyük tető alá, hogy meginduljon egy becsületes alkotmányos küzdelem, amelynek végén el fog dőlni, hogy a jelenlegi városházi uralom képviseli-e Budapest polgárságának akaratát, vagy pedig az a politikai irány, amelyet mi egynéhány itt a Házban és még nagyobb számban adakint képviselünk. Ezen megbeszélés alkalmával ugy a szociáldemokrata párt, mint az a párt, melynek elnökét tisztelhetem az előttem felszólalt t. képviselő urban, világosan kijelentette, hogy sem az indemnitás, sem a fővárosi törvényjavaslat letárgyalását nem garantálja. Ilyen körülmények között kezdődött meg — körülbelül hét héttel ezelőtt volt ez az értekezlet, — az értekezlet után az indemnités vitája. És itt meg kell most végre mondanom, hogy nem én voltam az, aki a közvetítéseket kezdeményeztem. Hozzám fordultak a szociáldemokrata párt tisztelt képviselő tagjai közül néhányan azzal a kérdéssel, hogy mégis miképen lehetne az adott viszonyok között biztositani a fővárosi törvényjavaslat letárgyalását. Azon az értekezleten elhangzott kijelentések után, mely az elnök ur vezetése alatt folyt le, én a magam részéről nem éreztem magamban erőt és hivatottságot arra, hogy közvetítőként fellépjek. Ezt tehát méltóztassék tudomásul venni. Amikor azonban az én tisztelt képviselőtársaim a szociáldemokrata párt részéről, nem először — és meg vagyok róla győződve, nem utoljára — hozzám fordultak, hogy közvetítésemmel igyekezzem a helyzetet tisztázni és nevezetesen igyekezzem tisztázni azt is, hogy hajlandó-e a ministerelnök ur kötelező kijelentést tenni abban az irányban, hogy a fővárosi választások abban az esetben, ha ez a törvényjavaslat még a nyári szünet előtt meg fog szavaztatni, kiíratnak és megtartatnak, kötelességemhez hiven ugy is, mint egyszerű képviselője ennek a Háznak, úgyis, mint a budapesti polgárság egyik képviselője eljártam a ministerelnök urnái és ezt a kérdést előtte felvetettem. A ministerelnök ur kijelentette, hogy hajlandó ilyen nyilatkozatot tenni. Ez meg is történt. Én tehát a szociáldemokrata párt felkérésére nem hivatalosan fordultam a ministerelnök úrhoz, megkérdeztem tőle szándékát, álláspontját, sőt felkértem arra is, hogy itt, a Házban megfelelő nyilatkozatot tegyen ami meg is történt. Ez az efyik lépés, amelyet tettem. Ugyanakkor Gömbös Gyula t. képviselőtársamhoz fordultam és őt is megkértem, tájékoztasson engem abban a tekintetben, hogy az a r csoport, amely fajvédőcsoport néven ismeretes, és amely az én felfogásom szerint az ő szellemi vezetése alatt áll, miképen fogja fel ezt a kérdést, hány szónokot akar a vitába állitani. Erre Gömbös Gyula t. képviselőtársam kijelentette, hogy teljesen hasonló a felfogása ebben a dologban az enyémhez, a maga részéről is mindent el akar követni, hogy a fővárosi törvényjavaslat gyorsan tető alá kerüljön, mert ettől várja a politikai élet tisztulását és bizonyos kétértelműségek megszüntetését és kijelentette, hogy két szónoknál többel az ő csoportja nem fog szerepelni. Ez volt az én szerepem ebben az ügyben, tehát meglehetősen könnyű lelkiismeret kell ahévi június hó 28-án, szombaton 233 hoz, ha valaki ebből azt a következtetést akarja levonni, hogy én akár pártokat, akár politikusokat szállitani akartam volna a kormánynak, vagy nem tudom, milyen törekvéseknek. Még nagyobb öntudat kell azonban ahhoz, hogy ezt épen az előttem felszólalt t. képviselőtársain mondja, aki nagyon jól tudja, hogy én sem ebben az ügyben, sem egyéb ügyben, sem ő vele, sem pártjához tartozó egyéb képviselőtársaival nem tárgyaltam. Engedje meg tehát, hogy egy kissé túl önbizalomnak minősitsem azt, hogy én őt vagy pártját szállitani akartam volna a kormánynak. Én semmiféle szállítással nem foglalkozom, a magam részéről még kevésbé vállalkozom a kosaras néni szerepére és sem női ártatlanságok, sem politikai ártatlanságok szállítására nem kivánok vállalkozni. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. — Rupert Rezső szólásra jelentkezik.) Elnök: Milyen címen kivan a képviselő ur szólni ? Rupert Rezső: Személyes megtámadtatás címén. Elnök: A szó a képviselő urat megilleti. Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Az előttem felszólalt t. képviselőtársam hosszan beszélt abból a célból, hogy megindokolja, miért van szükség a fővárosi javaslatra. E tekintetben nyitott ajtókat döngetett, mert mi, akik a kormánnyal szemben szükségesnek tartjuk az indenmitási vitát, igenis azon az állásponton vagyunk, hogy szükség van a fővárosi törvényre. Nyíltan ki is jelentettük, hogy hajlandók vagyunk feladni érte a szabadságunkat és itt maradunk. Akinek dolga van, az dolgozzék, tessék a kormánynak is itt maradni. Julius elég hosszú, augusztus elég hosszú, ami munka van tessék, végezzük el. A terminusok engem nem érdekelnek, engem nem érdekel az, hogy az idén mi lehet, mi nem lehet, mert arra a kivételes helyzetre való tekintettel, hogy közel van az év vége, a törvényben lehet változtatni a terminusokon, ugy hogy a 15 napos határidők nem 15 naposak, hanem 10 naposak lesznek. Ezen mind túl lehet esni. Lényegében tehát a mi álláspontunk abszolúte nem volt semmi tekintetben hátrányos a fővárosi törvényjavaslat letárgyalására nézve, mert mi azt mondottuk: szivesen itt maradunk, szivesen letárgyaljuk és elfogadjuk a törvényjavaslatot. (Erdélyi Aladár : Csak a Házba be nem járunk!) T. képviselőtársam, azt hiszem, hogy én ellenem és egyáltalán az ellenzék ellen nem lehet ezt a kifogást emelni. (Erdélyi Aladár: Ön ellen nem, de az ellenzék ellen igen! Nem láttam itt tegnap egyet sem !) Akkor nem értem, miért félnek önök az ellenzéktől abban a tekintetben, hogy időt vesz el, hogy kibeszéli az üléseket. (Erdélyi Aladár : Csak a szónokait küldi ide! Nagyon egyszerű! — Haller József : Beszéljen a kormánypártról is! Ott is csak nagyon gyéren vannak! — Barthos Andor: Mi is beszéljünk V Semmi szükség nem volt tehát arra, hogy bennünket azért, hogy a fővárosi törvényjavaslatból törvény legyen, arra kelljen kérni, hogy az indemnitási vitát, amely a kormányra nézve kellemetlen, megrövidítsük. Mi tényleg nem látunk semmiféle más intenciót az egészben, mint azt, hogy a kormány el akarja kerülni a kritikát, taktikázik mint máskor s mi törvényhozói állásunkhoz méltatlannak tartottuk, hogy a kormány örökösen revolvert szegezzen a mellünknek és örökösen lejáró határidőkkel operáljon velünk szemben. Igen érthető, hogy ezt a magam részéről perhorreszkáltain. Azt kijelentem, hogy t. képviselőtársam bennünket nem szállított, kijelentem, hogy engem nem próbált meg sohasem szállitani, mert nyilván nagyon jól tudta, hogy nem vagyok szállitható. Ami már most a zseton-politikát és a zseton-