Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-309
228 r A nemzetgyűlés 309. ülése 1924, és mindenesetre kötelességemnek tartottam, mint férfi, már az első pillanattól fogva azoknak a bátor gyáváknak ellene szegülni, azok ellen harcba lépni, akik állig fegyverben ártatlan embereket üldöztek vagy végeztek ki egymás után, Én nem ajánlom az igen t. képviselő urnák, hogy az én multamat felemlegesse, mert azt hiszem, ez az összehasonlítás az ön rovására fog menni és egyáltalában azoknak rovására, akik mindig ott vannak, ahol szenvedni nem kell. Ha tehát meg méltóztatik állapítani személyemmel szemben a következetlenséget, méltóztassék megállapítani, hogy én következetlen vagyok, nagyon következetlen, de igen sajátságos, hogy mégis mindig ott vagyok a politikában, ahol csak szenvedni kell azért a politikáért. Most visszatérek oda, hogy mások, pl. Bethlen István gróf is, más állásponton vannak. Ő csakugyan — mint Lovász János t. képviselőtársam mondotta — a lehetőségek politikáját keresi. Ha lehet, akkor a magyar földmivesosztályt vezeti félre, állítja félre, mint azt a választójog oktrojálásánál megtette ő, a szinarany párt vezére, mert azt mondotta, hogy a magyar földmivesosztály a szinarany osztály, az a haza támasza, ott a faluban ég a haza oltárán a legörökkétartóbb tüz (Erdélyi Aladár: Ez tény!) s a falu házainak oltárán ég a kereszténység örök lámpája is a legfényesebben és a legörökkévalóbban. Ugyanez a Bethlen István — ezt a következetlenséget önöknek is meg kell állapítaniuk, t. képviselőtársaim — idejött és a bűnös Budapestnek és a bűnös városoknak, amelyekről ő és az ő barátai ezt hirdették, megadta a titkos választójogot, megadta azt a nyomorúságos kis demokráciát, hogy ha az urnáknál nem történik semmi csalás, legalább titokban mondhassák meg, kire szavaznak. Ellenben az önök passzív asszisztenciája mellett, vagy inkább nagyatádi Szabó Istvánnak és Mayer Jánosnak passzív asszisztenciája mellett, akiknek hatalom is volt a kezükben, — mert hiszen az önökében nem volt, önök csak kénytelenek voltak fogcsikorgatva, mondjuk igy, (Ellenmondások jobbfelöl.) szemlélni azt, mi történik,— mondom, az önök szemeláttára és az önök vezéreinek asszisztenciája mellett megcselekedte, hogy a falutól elvette a szabad, tiszta választás egyetlen módját, a titkos választást. Sőt amikor neki erre szüksége van, hogy például a demokrácia országa el ne érkezzék, nem egyedül csak ezt teszi a magyar föl dini velés néppel, a nemzet többségével, a nemzet gerincével, sziklájával, amelyre az ő politikai anyaszentegyházát épitette, hanem urbi et orbi hirdeti, hogy a magyar nép még nem érett arra, hogy a titkos választás, tehát a demokrácia teljessége rá nézve megvalósítható legyen. Ezt nemcsak idehaza, hanem külföldön is mindenütt hirdeti- Törvényt hoztunk a nemzet hitelének és becsületének csorbításáról és mit látunk í Azt, hogy a nemzet első embere — már a hierarchia szerint — világgá kiáltja, hogy a magyar nép politikailag még éretlen, még annyira sem érett meg, mint a román, vagy más, például a balkáni népek, hogy titkosan adhassa le szavazatát, mert különben elvéti a politikát. Különösen tragikus, mélyen végtelenül elszomorító és megrendítő az, hogy ezt pedig a józan, a szinte konzervatív felfogású, hajlandóságú földmivesosztállyal szemben cselekedte meg. De nemcsak azt cselekedte meg, hanem idehoz külföldi ágenseket is, akik az országon közvetítési díjakat keresnek, akik a külföldi kölcsön megszerzése körül igen drága pénzen neki segítségére vannak. Odáig jutottunk már, hogy ezek a nem is előkelő idegenek, akik itt pénzért dolgoznak, hirdetni merészelik, hogy a magyar nép pedig még nem érett meg a demokráciára, még évi Junius hó 28-án, szombaton nem érett meg arra, hogy saját sorsa felett rendelkezzék. De akkor nem tudom, melyik nép érett meg. Minden nép megérett a demokráciára, minden nép megérett arra, hogy sorsát saját akarata szerint intézze, megérett, mert még a régi világba r is visszamenve, bármilyen kulturf okon álló népben is megvolt a politikai érettségnek az a minimuma, amely szinte maximumnak is elég arra, hogy demokrácia legyen és titkos, általános és egyenlő választójog. Minden népben megvolt a politikai érettségnek az a mértéke, amelyet életösztönnek neveznek. Minden népnek megvan a maga életösztöne, egyetlen nép sem akar, szinte nem is tud véteni az ő életösztöne ellen. Mert megtörténhetik ugyan, hogy elhibázza a dolgot egyszer, mint ahogy megtörtént, mondjuk, a kommunista világban, amikor a magyar polgárság nem állott talpra, hanem apatikus türelemmel nézte, mi történik s életösztöne nem ébredt fel. De azután látjuk, hogy az ilyen példa, egy-két hónap tanulsága elég arra, hogy a népet észretéri tse. Most is, ha kezébe adnák sorsának intézését, lehet hogy hibát követne először, két hónapra, három hónaéra, vagy egy esztendőre is, de az egészen bizonyos, hogy ha megadják neki a lehetőséget arra, sőt ha a felelősséggel kény szeri tik arra, hogy most már saját maga gondolkozzék, mert ettől függ az ő élete, az ő sorsa, akkor ez az életösztön megszólalna benne és egészen bizonyosan ugy adná le votumát mindig, minden alkalommal, hogy az a nemzet, a haza, a társadalom érdekeinek is minden körülmények között megfelelne. Mig el nem érkezik az az idő, hogy a magyar nép ura lesz a maga sorsának, addig ne tessék várni semmi javulást. Addig nincs tisztességes közvélemény és addig nines erő, amely a hatalmasokat is jó útra terelje nálunk, addig itt minden Csáky szalmája lesz, addig ez az ország egy közjogi részvénytársaság lesz, amelyet egyesek, klikkek és csoportok felhasználnak arra, hogy a maguk vagyonmentő vásárját megrendezzék, de addig mi országos felfog közérdek politikájának magaslatára és a közérdek kielégítéséig sohasem juthatunk el. Kell egy fék még a hatalmasokkal szemben is és elsősorban velük szemben kell hogy meg ne tévedjenek, hogy fel ne használják pozíciójukat saját önös céljaikra; kell az a félelem, hogy számolnunk kell majd, hogy a magyar népnek módja lesz egy, két, három év múlva verdiktet mondani, és ez a verdikt nagyon rosszul hangoz hátik el. Bethlen Istvánnak más a szisztémája. Bethlen István reprezentánsokat keres, Bethlen István csak zsetonokat keres, azokkal játszik s azt gondolja, hogy az ő hamiskás játékát befejezvén, egy csomó zseton összegyűlik s azokat majd azután felválthatja, egyik vagy másik reprezentánsból majd kinő ezer, tízezer, húszezer, százezer választó. Most is igy spekulál Budapesten, ezért a nagy szeretkezés még a zsidósággal is, ezért ez a nagy szeretkezés az egészen liberális demokráciával. Csak megint nem találta el az utat, mert olyanokat édesget, olyan zsetonokat igyekszik összeszedni, amelyeket azután nem váltanak be a választásnál. (Erdélyi Aladár : Nem kell sértegetni!) Itt azután kitűnik az ő rövidiátósága, mert egész életében ilyen! Méltóztassék csak megnézni a múltját; mindig rövidlátó volt. Kövidlátó volt csak a legutóbbi időben is, amikor kormányra került és elindult. Olyan nagy történelmi időket éltünk, hogy egy kis becsületességgel mindenki történelmi alakká nőhetett ki, a nemzetnek annyi nagy áldást lehetett volna szerezni, annyi mód és tér volt erre, és akkor Bethlen István ugy akart történelmi alakká lenni, hogy odacsatlakozott a
