Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-309

214 A nemzetgyűlés 309. ülése 1924, munkásságról, s elmondta, hogy a szakszerve­zetek hetenként tízmilliárd korona tagsági já­rulékot zsebelnek be a szerencsétlen munká­soktól és hogy ennek ellenében nem adnak a szakszervezetek a munkásságnak semmit. (Kuna P. András : Azok fizetik, ez tény !) Be­kényszeritik őket oda erőszakkal és hozzákép­zelte a csendőrt, a rendőrt s minden egyéb végrehajtó szervet, hogy ezt a heti tizmilliárd koronát a_ munkások zsebéből a szakszerveze­tek ki tudják halászni. Ez a tizmilliárd korona tekintélyes összeg még a. mai rossz valutáris viszonyok között is. Gondolkoztam azon, hogy mennyi lehet Magyarországon a szervezett munkások száma, mennyi a munkások össze­sége, akik a szakszervezetben ténylegesen és rendszeresen fizetik a tagsági járulékot és megállapítottam, hogy körülbelül 200.000 ezek száma. Ha most ki akarnám hozni ezt a tíz­milliárdot, amelyet t. képviselőtársam minden lelkiismereti furdalás nélkül idedobott, akkor legalább is ötvenezer koronát kellene heten­ként és fejenként fizetnie minden munkásnak a szakszervezetek pénztárába. Akármennyire rosszakarattal kezelik is a kérdést az igen t, túloldalról, ha ceruzát véve a kezükbe, számolgatnak, meggyőződnek, hogy bizony az, amit az igen t. képviselő ur a teg­napi napon erről a kérdésről mondott, egy cseppet sem fedi az igazságot. Mondom, meg­szoktuk, hogy velünk kapcsolatban igy tár­gyaljanak, megszoktuk, hogy tőlünk még a jóakaratot, a jószándékot, a becsületes meg­győződést is elvitassák. (Kuna P. András : Kölcsönkenyér visszajár !) Épen ezért lepett meg engem Griger képviselőtársamnak tegnap­előtt tartott tartalmas, nivós és objektiv be­széde, amelyet nem akarok itt szó nélkül hagyni. Griger képviselőtársam foglalkozott a szo­ciáldemokrata pártnak a,z egyházhoz való vi­szonyával és idézte Bebel Ágostonnak azt a kijelentését, hogy a kereszténység és a szocia­lizmus tüz és viz. (Láng János : Ez igaz !) Ő ebből azt a következtetést vonta le, hogy meg­győződéses keresztény nem lehet a szociálde­mokrata pártnak tagja. (Láng János : Ez is igaz !) És meggyőződéses szociáldemokrata nem lehet tagja az egyháznak. Természetes, hogy az igen t. túloldal ezt mondja és termé­szetes, hogy ilyenkor elfogadja dogmaként Be­bel Ágostonnak vagy bárkinek mondását is. Amikor ellenünk bizonyíthat, amikor ellenünk hozhat fel érveket, akkor jó, még ha Lenin szótárából hozzák is azokat az érveket, (Láng János : Ott bújik ki a szeg a zsákból !) csak az ő álláspontjuk igazoltassék. Azonban én nem fogadom el dogmának még a közöttünk, a mi táborunkban tett kijelentést sem. (Láng János: Fogalma sincs arról, mi a hitcikkely, mi a dogma !) Nem fogadom el dogmatikus kijelen­téseknek azokat a kijelentéseket sem, amelyek a mi táborunkból jönnek. (Lendvai István : Ha megégették a körmüket, akkor nem fogad­ják el !), Anélkül, hogy vitába szállnék ieren t kép­viselőtársaimmal, akik most elenvetést tesznek ennél a kérdésnél nekem és anélkül, hogy meg is próbálnám az ő meggyőzésüket, kijelenthe­tem, hogy ebben a felfogásban például nem osztozom. A szociáldemokrata párt programmja kimondja világosan és érthetően, hogy a val­lást mindenki magánügyének tekinti. (Kuna P. András : Ha betartanák, be szép volna ! — Láng János : De bújjunk el vele ! Az életbe ne vigyük bele H A szociáldemokrata pártban van mindenféle felekezetű, mindenféle vallású szo­évi június hó 28-án, szombaton. cialista anélkül, hogy bárki bármikor is a sze­mére vetné valakinek vallását, vagy bármit is cselekednék ellene azért, mert valamelyik val­láshoz vagy felekezethez tartozik. Tehát logi­kusan és következetesen keresztülviszi a saját pártjában programmjának azt a pontját, hogy mindenki vallását az illető magánügyének te­kinti. (Láng János : Azért kiabálták nekem múltkor a körmeneten, hogy : Sötétek ! Azért nem engedik meg pappal a temetést ! — Zaj a szélsőbaloldalon. Igás ! Ugy vom ! a középen.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Sütő József: A dolgozó nép érdekében a tem­plomban nagyon keveset beszélnek. — Láng János: Csak önök beszélnek a dolgozó népről mindig!) Kérem a képviselő urakat, méltóz­tassék az állandó közheszólásoktól tartóz­kodni. (Láng János: Önöknél ez csak frázis! Mintha mi nem a dolgozó nép érdekében vol­nánk, csak ők, akik élősködnek a dolgozó né­pen. — Kuna P. András: Az iskola könyvekből még az Isten nevét is kitörlik! — Rothenstein Mór: Kik élősködnek 1 ? — Láng János: Önök! A szociáldemokrata párt vezetősége! — Rothen­stein Mór: Ezt itt elmondhatja, de mondja ezt nekem az utcán!) Csendet kérek, mert egyébként az állandóan közbeszóló képviselő urakkal szemben kénytelen leszek a házszabá­lyok szigorát alkalmazni. (Rothenstein Mór: Hát ilyesmit szabad mondani'!) Méltóztassa­nak csendben maradni. (Láng János: Nem ké­rek tanácsot! — Rothenstein Mór: Ilyen ki jelentéssel szemben nem lehet esendben­maradni! Bizonyítani kell!) Kérem a képvi­selő urakat, méltóztassanak a párbeszédet be­fejezni. (Zsirkay János: Rothenstein, szomba­ton nem szabad veszekedni! — Élénk derült­ség.) Zsirkav képviselő urnák sincs jogra közbeszólni. Szeder képviselő urat kérem, mél­tóztassék beszédét folytatni. Szeder Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! Amikor vallási kérdésről, a vallásnak a szociáldemok­rata párthoz való viszonyáról beszélünk, kije­lentem, hogy meggyőződésemet hosszú és ko­moly tudományos munka után nyertem. (Láng János : Ugyan, ne beszéljen tudományosság­ról !) Amikor meggyőződésemet a vallási kér­désekről leszögezem, különbséget teszek a hi­vatalos egyházi és a valódi kereszténység között, mert ne méltóztassék túloldali igen t. képviselő­társaim azt gondolni, hogy Krisztus szegény apostolai, az ácslegények, a hajóslegények, (Lendvai István: Azok szegények voltak!) akik Krisztusnak követői voltak és Krisztus tanté­teleit akarták az életben valóra váltani, akként képzelték volna el a kereszténységet, mint aho­gyan ez megvalósittatik. (Sütő József : Forra­dalmárok voltak ! — Lendvai István : De úgy­sem képzelték, ahogyan 1918-ban és 1919-ben ma­guk csinálták !) Griger képviselőtársam a napokban nagyon tárgyilagosan a szemünkre vetette, hogy mi a materialista filozófia elvének alapján állunk, és ez olyan különbség, amely a mi utunkat örökre elválasztja egymástól. Mi, ierenis, a materialista filozófia elvi álláspontján állunk, de ezt nyiltan és becsületesen meg is mondjuk. Nem mondja mes: azonban ezt az egyház. De ha a tényeket nézzük és vizsgáliuk, ha meg akarjuk fogni a valóságot, azt látjuk, hoa^y a hivatalos egyház nemcsak a materialista filozófia elvi álláspont­ján áll, (1>ndvai István: Az egyház sohasem áll materialista alapon, csak méltatlan szolgái!) hanem azt gyakorlatilag meg is valósítja. (Láner János : Melyik egyházra érti ?) _ Majd beszélek róla. (Láng János : Látja, elárulja ma-

Next

/
Thumbnails
Contents