Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-308

178 " À nem

••>

ci

'gyűlés 308. ülése 1924. IX, fizetési osztályban a mostani illetmény 124 aranykorona, a régi pedig 110 aranykorona volt, a különbözet tehát 14 aranykorona, vagyis 245 000 papírkorona a tisztviselő r óvására. Hiszem, hogy a rendelet kiadásánál a kormány olyan módot fog találni, ame'y elhárítsa ennek a differenciának előállását, módot fog találni arra, hogy ez a kedvezmény, amely eddig több mint 16 aranykoronát ért, ne 10 aranykoronával váltassák meg és módot fog találni arra is, hogy tényleg — ugy, amint a ministerelnök ur kontemplálta,— ezek az alsó osztályok se kaphassanak kevesebbet, mint amennyit eddig kaptak és elvileg senki se lehessen olyan, akinek az illetményei az uj rendezés folytán kisebbek lesznek, mint amilyenek eddig voltak. (Zsirkay János : Ez is vívmány hogy nem kapnak kevesebbet ? ! Szép szanálás ! — Gr. Bethlen István ministerelnök : Nem tudja Zsirkay, szegény, mit beszél, azért nem lehet vele szóbaállani !) Azt a progressziót, amely a fizetési osztályokban megvan, nein tartom egészen szociális érzékkel készültnek, (Or. Bethlen István ministerelnök: Nem tudja mit beszél Zsirkaj' !) mert hiszen ez a pro gresszió fordított irányú. Progresszió nem a kisemberek irányában van, hanem inkább a magasabb emberek irányában. (Kiss Menyhért: A demokrácia idejében!) Én a magam részéről sajnálnám, ha ebből a szempontból a tisztviselők elégedetlensége az alsóbb osztályokban fokozódnék és nem szeretnék hozzájárulni még ahhoz sem, hog}' beigazolódjanak azok a vádak, amelyek máris hangzanak, hogy igen, a ministerelnöknek, a ministereknek, az államtitkároknak a fizetése (Zsirkay János: 1200 aranykorona! — Gr. Bethlen István ministerelnök : Elős/ör el kell olvasni és meg is kell érteni a javaslatot, azután kell beszélni !) és a képviselők illetményei is magasabb arányban rendeztettek, mint amilyen arányban rendezték a többi tisztviselők fizetését. (Zsirkay János : Nemcsak a szenteknek, hanem a ministereknek is maguk felé hajlik a kezük ! — Fábián Béla : Mát magának ki felé hajlik a ueze?!) Azt szeretném, hogy legalább a nemzetgyűlési képviselőkre ne mondhassák, hogy maguk felé hajlik a kezük; azt szeretném hogy a nemzetgyűlési képviselők illetményei is épen olyan arányban rendeztessenek, mint aim Íven arányban a hasonló fizetési és rangosztályban levő tisztviselők fizetései rendeztetnek. Ezzel a rendezéssel kapcsolatban még olyan do'gokat is olvastam, hogy bizonyos szerzett dolgok megcsonkítása is tervbe van véve. Azt a lépést, amikor egy tisztviselő az állam szolgálatába lép és igy leteszi a szegénységi fogadalmat, kétoldalú szerződésnek tekintem, mert hiszen ezt a szegénységi fogadalmat legtöbbször azokért az előnyökért, azokért a Kedvezményekért teszi le az Í.Z állami tisztviselő, amelyek az ő állásával járnak Értem ezen elsősorban'a nyugdíjat, másodsorban a vasúti utazásnál nyújtott kedvezményt és harmadsorban a meghatározott munkaidőt. Á tisztviselő az állás vállalásával az én igénytelen felfogásom szerint kétoldalú szerződést köt, amelyet egyoldalúan megváltoztatni nem szabad. (Nemes Bertalan : NagvMagyarország és a lisztviselők között köttettek a szerződések !) A nyugdíj épen a legsérelmesebb része ennek, mert hiszen itt egy már eltöltölt és a maga részéről betejezett szolgálatért a nyugdíjtörvény szerint jogosan megillető díj csökkentéséről van szó A nyugdíjnál a tisztviselő a maga részéről már elvégezte ázt, amire vállalkozott, tehát már kiszolgálta a 30—50-40 esztendőket, aminek következtében ö a maga részéről számláját az állammal szemben törlesztette s még csak egy követelrovata van, amely követeirovaton a neki hivatalba lépésekor törvényesen biztosított nyugdíjvárandósaga van Ezt a várandóságot lecsökkenteni megrövidíteni én az erkölccsel s azzal a kétévi június hó 27-én, pénteken. oldalú szerződéssel megegyeztethetőnek nem találom, ezért bizom abban és remélem, hogy a mélyen t. kormány is erre az állásfoglalásra fog jutni és a nyugdíjasok megszolgált illetményeinek megcsonkítását semmi körülmények között sem fogja megengedni, mert hiszen ezeknek most már nincs más megélhetési forrásuk, mintáz a nyugdíj,

ametyre hosszú és eredményes szolgálat után maguknak jogot szereztek. A másik ilyen kedvezmény a kedvezményes vasúti utazás. Minden időkben joga volt a tisztviselőnek és családtagjainak feláron utazni. Ha ezt a vasúti utazási kedvezményt még csak kétségbe is vonják, már ez is nagy nyugtalanságot kelt a tisztviselők körében, különösen azokéban, akik — mint tudjuk — a székesfőváros perifériáin szereztek maguknak kis hajlékot, ahonnan naponta kénytelenek a székesfővárosba, hivatali helyükre beutazni Ezek részére katasztrofális volna a kedvezményes vasúti jegy elvonása. (Felkiáltások johbfelől: Szó sincs róla!) Örülök, ha szó sincs róla, de miután egyes orgánumokban erről olvastam és miután tisztviselőtársaim számtalanjai fordultak hozzám erre vonatkozó kérdéssel és kéréssel, ennek következtében már egyszer tisztázni szeretném, hogy mi a terve ezzel a kormánynak, mert én a magam részéről ugyanúgy mint a nyugdíjnál, teljesen megengedhetetlennek tarlom, hogy a tisztviselőknek ez a szerzett joga csak a legkisebb mértékben is csorbittassék. A harmadik a tisztviselők munkaideje. A lisztviselők munkaideje szerződéses megállapodás, amely szerződéses megállapodást egyoldalúan megváltoztatni nem lehet. DL- szerintem nincs is erre szükség. Szerintem a munkaidő kihasználására van szükség, nem pedig meghosszabbítására. Szerin em arra van szükség, hogy az a munkaidő, amelyet a tisztviselő tartozik hivatalában tölteni, necsak időtöltés, legyen, hanem ténylegesen kihasznált munkaidő. Én azt szeretném, ha egy minden tekintetben szigorú és hatályos ellenőrzés módot nyújtana arra, hogy a munkaidő felemelésétől a kormányzat eltekinthessen, mert meg vagyok győződve àz ellenkezőről, hogy a t. i. ha 3 vagy 4 órával lelemelik a tisztviselők munkaidejét, ez i dolgok gyorsabb elintézés e nézve teljesen hatálytalan lesz, legfeljebb ellenérzést fog kiváltani, legfeljebb több ideig fognak egyéb dolgokkal foglalkozni, mint a hivatalos dolgokkal, de nem hiszem, hogy az érdekeikben ilyen mélyen mtgsértett tisztviselők ezzel a munkaidővel az állam javára gazdálkodnának. Én emellett rendkívül sok olyan tisztviselőt ismerek, aki nemcsak a tisztviselői fizetéséből él, hanem aki szabad idejét mellékfoglalkozásra használja fel, mert hiszen ma nem igen lehet megkívánni, hogy valaki munkaidejének délutánra eső részét hihasználatlanul hagyja Ma, amikor minden krajcárra rá van szorítva az a tisztviselő, feltétlenül szükséges, hogy ne csak egy foglalkozást, hanem két. sőt három foglalkozást is űzzön. A munkaidő meghosszabbítása teljesen kizárttá tenné, hogy a tisztviselő mellékfoglalkozást, az állam, a hivatal által megengedett tisztességes mellékfoglalkozást is űzhessen, hogy hivatali illetményein felül magának még bizonyos ineliékjárandóságot szerezzen, amely mellékjárandóságra családja eltartása szempontjából neii szüksége van. Én egy ilyen rendezést a tisztviselők olyan sérelmének tartanék, amely a isztviselők r széről a legnagyobb ellenállást váltaná ki, épen azért nagyon kérem a kormányt, méltóztassék ettől a gondolattól egyáltalában eltekinteni, de méltóztassék viszont a munkaidő megfelelő kihasználásáról hatékonyan gondoskodni. Ugyancsak halljuk, bár nem tudom, igaz-e, hogy az irodai szerek beszerzése ezentúl a tisztviselők kötelessége lesz, hogy tehát az irodai szereknek az államkincstár részéről való rendelkezésre bocsa-