Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-308

171 A nemzetgyűlés 308. ülése 1924. évi június hó 27-én, pénteken. képviselő ur, ugy hogy ebben a tekintetben egészen nyugodt lehet. Miután pártunk az indemnitást, ezt a felhalalmazási törvényt a maga részéről szükségesnek, az ország háztartásának zavartalan vitele céljából mellőzhetetlennek találja, s miután mi a felelősséget az esetleg bekövetkezhető ex-lexért vállalni nem akarunk, azért pártunk ugy határozott, hogy az indemnitást elfogadja. Én is előre kijelenteni, hogy az indemnitási törvényt az ország szempontjából szükségesnek tartom és ezen az alapon igenis elfogadom. Nem osztozunk abban a felelősségben, mely az indemnitas esetleges meg nem szavazásával vagy az indemnités határidejének esetleges kitolásával a kormányra hárul. Mi ezt a felelősséget magunktól teljesen elhárítjuk. De elhárítjuk magunktól a felelősséget azért a másik ex-lexért is, amely ezidőszerint a székesfőváros közigazgatásában fennáll. Elhárítjuk magunktól a felelősséget a székesfőváros autonómiájának jelenlegi törvényen kivüli állapotáért is ; elhárítjuk pedig különösen azok, akik a Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt kebelén belül a keresztény községi pártnak is tagjai vagyunk, annak a keresztény községi pártnak, mely itt a parlamentben pártokon felül álló alakulás, amelynek a jobboldalról is, a középről is és a baloldalról is vannak értékes és a pártban érvényesülő tagjai. Mi, a keresztény községi párt tagjai, t. i. idejekorán figyelmeztettük a mélyen t. kormányt arra, hogy az 1920 : IX. t.-c. rendelkezéseit szerint Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának mandátuma 1923. év december 31-ével lejár, hogy tehát a kormánynak törvényes intézkedéseket kell tennie abban az irányban, hogy a mandátum lejárással járó exlex még idejekorán elkerültessék. Ezeket a figyelmeztetéseket a magunk részéről kellő időben leadtuk és én is egyik szerény exponense voltam ennek, midőn a közgyűlésen sürgős interpellációban kértem a polgármester urat arra, méltóztassék felírni a kormányhoz, hogy itt a legfőbb ideje annak, hogy a székesfővárosi törvényhatósági bizottság megújítására az intézkedések megtétessenek. Sajnos, ezek a figyelmeztető lépések eredménytelenek maradtak, a minden kormány minden mulasztására alkalmas köpönyeg" : a politikai helyzetre való hivatkozása alkalmas volt a kormánynak arra, hogy további lépéseket ebben az irányban ne tegyen, pedig véleményünk szerint azt a javaslatot, amelyet most rövid idő múlva tárgyalni fogunk, egy esztendővel ezelőtt épen olyan jól, épen olyan jó, ha nem jobb politikai helyzetben le lehetett volna tárgyalni, ugy hogy a kormánynak igenis kötelessége lett volna ezzel a javaslattal nem most jönni, a nemzetgyűlés elé, ezt a javaslatot nem 1923 december 14-én nyújtani be a Háznak, amikor december 31-én már lejártak a mandátumok, hanem talán már egy esztendővel előbb is. A politikai helyzetre való hivatkozás teljesen helyt nem álló. Épen olyan rossz, ha nem rosszabb ma a politikai helyzet ennek a javaslatnak tárgyalására, mint volt akkor és ha most, a nyári szünet elején lehet ennek a javaslatnak a megszavazását kérni a nemzetgyűléstől, lehetett volna ugyanennek a javaslatnak a megszavazását a múlt esztendő ugyanezen időszakában is kérni és ezzel a székesfőváros közigazgatásának autonómiájában beállott exlexet elkerülni. (Ugy van ! a balközé* pen.) De lehetett volna a kormánynak még egy másik módja is, amellyel ennek az autonómiának a törvényes folytatását létrehozhatta volna és ez ameddig ilyen intézkedés lehetséges volt, köteles szerénységből egyáltalában nem jöttünk elő ezzel a gondolattal. De hogy ez nem volt abszolúte lehetetlen, azt igazolják a vidéki törvényhatóságoknak évről-évre meghosszabbított mandátumai. A vidéki törvényhatóságok között vannak olyanok, amelyek tizenhárom esztendő óta nem választottak, vannak olyanok, amelyek úgyszólván kihalnak, évről-évre csonkulnak, és minthogy a kihalt tagokat ott póttagokkal pótolni nem lehet, e vidéki törvényhatóságok tagjainak száma állandóan fogyatékban van és ezidőszerint sokkal, de sokkal csonkább, mint amilyen csonka volt a székesfőváros törvényhatóságának közgyűlése amiatt, hogy a baloldal tagjai mandátumaikról lemondottak. De ha helyes volt — és szerintem helyes dolog volt — a vidéki törvényhatóságok mandátumainak meghosszabbítása, akkor szinte érthetetlen, hogy miért nem lehetett Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának mandátumait is meghosszabbítani, amikor az előbbi törvényhatóságok rég idejét múlt választójog és választási rendszer alapján választattak meg. Tizenhárom esztendő a mostani forgatagos időkben a joghaladás szempontjából tulaj donkép en tizenhárom évtizednek felel meg. Ha tehát ezeket a mandátumokat, amelyek rég elavult választási rendszer szerint, a virilizmus teljes fentartásával hivattak életre, meg lehetett hosszabbítani, tisztelettel kérdem, miért nem lehetett Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának mandátumát is, legalább az uj törvény életbeléptéig meghosszabbítani, nem is meghatározott időre, amikor köztudomású, hogy Budapest székesfőváros törvényhatóságát a legáltalánosabb, a legtitkosabb, nőkre is kiterjedő, szóval a legmodernebb, arányos képviseleti rendszerű választási rendszer szerint választották meg, amilyen rendszer szerint ezidőszerint még az országban egyetlen egy törvényhatósági bizottsága sem működik? (Kiss Menyhért : A kormány alkotmányellenesen akar dirigálni a városházán, ezért nem hosszabbították meg !) Ha azt mondja a belügyminister ur, — mert azt mondja, — hogy a mandátumoknak meghosszabbítása nem keltett volna közmegnyugvást, akkor én erre a kultuszminist er urnák egyik legutóbbi kijelentésével válaszolok, aki a közoktatásügyi bizottság ülésén egy kérdésre kijelentette, hogy a mai viszonyok között olyan kormányintézkedés, amely közmegnyugvást keltene, el sem képzelhető, mert ha a kormány intézkedése megnyugvást kelt a baloldalon, feltétlenül averziót vált ki a jobboldalon és megfordítva. Ha tehát a kultuszminister ur helyezkedhetik erre az álláspontra, a belügyminister urnák is módjában lett volna ezt az argumentumot mellőzni, mert ez az argumentum teljesen megalázó és bántó az ország első törvényhatósági bizottságával, Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságával szemben alkalmazva. De lett volna még egy harmadik törvényes módja is az exlex elkerülésének. Az 1920 : IX. te. 23. §-a ugyanis módot ad a belügyministernek arra, hogy a törvényhatósági bizottságot feloszlathassa. A 23. § t. i, ugy szól, hogy (olvassa) : »A belügyminister a főpolgármester előterjesztésére, vagy meghallgatásával a törvényhatósági bizottságot feloszlathatja. Ez esetben az uj választást két hónapon belül meg kell tartani. A törvényhatósági bizottság és a kerületi választmányok régi összetételükben működnek mindaddig, mig az uj közigazgatási bizottság, illetve kerületi választmányok meg nem alakulnak, az uj választás megtartásáig pedig a törvényhatósági bizottságok hatáskörébe tartozó halaszthatatlan ügyekben a főpolgármester, vagy kormánybiztos elnöklete alatt a tanács határoz, azonban a tanácsot nem illeti meg a főtisztviselők választásának, sem uj adók kivetésének joga«. Méltóztatnak látni ebből a paragrafusból, hogy a belügyminister urnák