Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-308

172 A nemzetgyűlés 308. illése 1924. évi június hó 27-én, pénteken. ihiény megnyugtatására és arra kell törekednie, hogy az adóztatás demokratikus legyen, ami igazságot, arányosságot, egyenlőséget követel a teherviselésben az egész vonalon. Épen ezekből a szempontokból ide kell hoznom egy adónemet. Ez a társulati adó. A társulati adót az 1922 : XXIV. te. létesítette. A törvény a mérlegekre, a pénzintézetek, nagyvállalatok mérlegére bazirozza a társulati adó kivetését, az igazság szolgálata érdekében előre kell bocsátanom, hogy nagyon magas a kulcsa a társulati adónak. Félelem lepte meg a nagy intézeteket, a bankokat és a vállalatokat, mert a kulcs oly nagy, hogy belemarkol nemcsak a jövedelmekbe, hanem ezeknek a nagyintézeteknek a vagyonába is. Menekülni akartak tehát ettől a nagy adótól. Tudjuk, hogy a háború alatt egész mostanig lángelméket a közélet alig termelt a tudomány terén. Egyedül a kereskedelmi, a kettős-könyvvitel tudománya a kivétel, a bevételek, a jövedelem megosztásának elkönyvelése tekintetében. Helytelenségéhez a jövedelem megosztásának az adótörvénnyel hozzáférni nem lehet. (Forster Elek : Azért vezették be az állami birtokokon is !) Ez az oka annak, hogy a társulati adóból annyi sem folyik be, amennyibe ennek az adónak a kivetése és kezelése kerül. (Mozgás a jobboldalon.) Ezen a bajon segiteni kell. (Lcndvai István : Sok bajon kellene itt segiteni !) Én nem hibáztatom a társulati adó fizetésére kötelezett gazdasági tényezőket, mert az adókulcs túlságosan magassága elől akarnak menekülni. A kibúvó rendszer mellett rosszul jár a kincstár és nem alakulhat ki reálisan a részvények értéke, mert utánuk nem fizethetnek a jövedelem kényszeritett drágasága miatt az érdekelt intézetek megfelelő nagyságú osztalékot. Ennek következménye jelentkezik a tőzsdén, különösen az értékpapírok árának folytonos hullámzásában, leggyakrabban esésében. Azt hiszem, az egész nemzetgyűlés elvárja a pénzügyminister úrtól, hogy a neki adott külön jogon revízió alá vegye az idézett szerencsétlen törvényt és olyan módon szabályozza a társulati adót, hogy az megfeleljen a társulatok, de elsősorban a kincstár érdekének, valamint az egyenlő adóztatás követelményének. (Helyeslés a balközépen.) Előterjesztem a következő határozati javaslatot (olvassa) : »Utasíttassák a pénzügyminister, hogy az 1922 : XXIV. te. alapján rendszeresített társulati adónak 1923. évi kivetési eredményeiről, valamint a kivetésnél felmerült kiadásokról, jogcímek szerinti részletezéssel a nemzetgyűlésnek legkésőbb ez év október 31-ig tüzetes jelentést tegyen.« (Helyeslés a balközépen. — Lendvai István : Nem lesz belőle semmi !) Mikor tallózom pénzügyigazgatásunk nagy mezején és a buza-aranykalászok között oly sok konkolyt találok, tartozom a tárgyilagos kritikának azzal, hogy elismerem, hogy a kormány a 250 milliós külföldi kölcsön realizálása körül máris igen szép sikereket ért el. Ez a siker reményt nyújt a nemzetnek arra, hogy pénzügyi tekintetben az országot talpra tudjuk állitani. De hangsúlyozom, hogy csak reményt nyújt, mert a remény csak ugy válhatik be, ha a pénzügyi programmot, amelyet a nemzetek szövetségével állapított meg a kormány, alá tudja támasztani olyan közgazdasági programmal, amelynek kimunkálásával a külföldről bejövő aranypénz nem porlad el papírpénzzé, hanem megtöbbszörösödik. (Zsirkay János : Sajnos, erre semmi kilátás nincs a mai rendszer mellett !) Csak igy lehet eredményt elérni. Ezt a programmot nélkülözi nemcsak a nemzetgyűlési ellenzék, hanem az egész közvélemény. A pénzügyminister ur, a kereskedelemügyi minister ur és más gazdasági | minister urak nem egyszer felszólaltak a Házban és igazán nagy diplomáciai ügyességgel mellőzték azt, hogy részükről a nemzetgyűlésen szó essék a gazdasági programmról. Nem adnak gazdasági programmot, hanem csak baziroznak. Félnek a felelősségtől. (Mozgás.) Attól félek, hogyha igy haladunk tovább, Ausztria sorsára fogunk jutni a külföldi kölcsönnel, (Mozgás.) mert az ipar és kereskedelem, sőt az egész gazdasági élet pang, programm, irányítás hiánya miatt. (Forster Elek : A mezőgazdasággal mi lesz !) Tanácstalanságból folyó kapkodás arra fog vezetni, hogy a 250 milliós arany külföldi kölcsönt egyszerűen fel fogjuk élni ép ugy, mint Ausztria felélte a maga első kölcsönét. Remélem, hogy e közgazdasági programmot, amelyre a külföldi kölcsönre a nemzetek tanácsánál felvett jegyzőkönyvek is kötelezik, a kormány még ennek az indemnitási vitának bezárása előtt elő fogja terjeszteni. T. Nemzetgyűlés ! Még a külpolitikáról és az alkotmányjogi kérdésekről kellene szólanom, de mellőzhetőnek vélem. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy teljesen magamévá tehetem egy képviselőtársamnak, Ernszt Sándornak, aki a kormánytámogató pártok sorából emelkedett szólásra, ezekben a kérdésekben elmondott beszédét és az általa hangoztatott követelményt. Én is helytelenítem azt a titokzatosságot, amelyet nemcsak ez a nemzetgyűlés, hanem az egész ország tapasztal a külügyek irányításában. (Kiss Menyhért : Nincs irányítás !) Ezt nem tételezhetjük fel ; kell, hogy a kormánynak legyenek elvei, de nem szabad, hogy azok titokban maradjanak a nemzetre nézve. Épen igy vagyunk az alkotmány kiépítésének kérdésével. Ezt meg folyton huzzák-halasztják. Ugy ez, mint az első nemzetgyűlés az alkotmány kiépítésének jegyében hivatott össze, az alkotmány kiépítése volt a fő programm, de ez egészében csak programm maradt. Egyben mégis pótolnom kell t. Ernszt képviselőtársam felszólalásában foglaltakat. Ez pedig az, hogy a kormányzó urnák az államfői hatalom gyakorlására adott megbízatás időbelileg minél előbb elhatároltassék. Ez érdeke az országnak, érdeke a kormányzó urnák is, mert a mai helyzetben senkisem tud bennünket megérteni. Kifelé királyság van erősen kidomborítva s ha kérdezik, hogyan állott elő az, hogy nincs királyunk, hogyan, miképen vagyunk berendezkedve, mikor jöhet el az az idő, amikor csakugyan teljességében helyreállítjuk a királyság intézményét, azt kell mondanunk, hogy van egy kormányzónk, akinek megbízatása ad Graecas Kalendas tart. (Kiss Menyhért : A Nemzeti Újság azt irja, hogy : 11* Ottó király !) Ne komplikáljuk a kérdést. Ami nálunk van, arra nem tudunk feleletet adni, de nem tudunk példát találni az államok életében, mert ahol kormányzó volt, ott a kormányzói megbízatást mindig időben elhatárolták. Ez a megbízatás csak a szükséghelyzetből ered. Épen azért ideiglenes s mint ilyent időhöz kell kötni. Ez csak ugy maradhatott el, hogy az első nemzetgyűlés pszihéje nagyon különleges volt, abban az időben a forradalmi kedélyek még nem nyugodtak meg, nem volt meg az az érett megfontolás, amely az ily nagyfontosságú álíamjogi kérdés eldöntéséhez szükséges. Magának az első nemzetgyűlésnek a viszonyai is talán rendezetlenebbek voltak, mint a mai nemzetgyűlésé. Ne méltóztassék megjegyzéseimet invektiváknak tekinteni ; ne méltóztassék ugy gondolkozni, hogy én örömömet találom abban, hogy ilyen kérdésekkel, tűszurásokkal jövök. Ez tőlem teljesen távol áll. Egy irányban sem vezet engem ilyen célzat. Én a kormányzó ur iránt, mig ama magas közjogi állást betölti, tisztelettel, becsüléssel és bizalommal viseltetem, sőt tekintélyének alapjait