Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-308

1G6 A nemzetgyűlés 308. ülése 1924, a pénzügyminist er ur által előterjesztett indemnitási törvényjavaslatot, akkor elsősorban azt kell kérdeznem a t. pénzügyminister úrtól — sajnálom, hogy nincs jelen, •— miért volt szükség arra, hogy indemnitási javaslatot terjesszen elő. Hiszen van megszabott költségvetésünk ; ezen megállapításomnál elég legyen hivatkoznom épen a szanálási törvényre, amelynek B) melléklete a következő felírást mutatja : »Az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló féléves költségvetések». A felírást teljesen fedi a tartalma, mert bár nem elég rendszeresen, de minden kritériumát felöleli annak, amit egy költségvetéstől várnak. Benne vannak az állam összes kiadásai, benne van az ezekre szükséges fedezet. Magát az indemnitási törvényjavaslatot is erre épiti fel a pénzügyminister ur, csakhogy nem logikusan. Ugyanis az indokolásban a következő megállapítással él (olvassa) : »A külföldi kölcsönnel kapcsolatban a nemzetek szövetségével szemben vállalt kötelezettségünk folytán az államháztartás vitelére nézve természetszerűleg az 1924. évi IV. tcikkben foglalt pénzügyi programm és az ezen törvénycikk 2. §-szához tartozó b) mellékletben« — amelyet emiitettem — »foglalt ötféléves aranyköltségvetésben az 1924. év második felére megállapított keretek irányadók.« Mit jelent az, hogy pénzügyi programm ? Feladatok, célok kitűzését, az összes adminisztrációs költségeknek illetőleg mindenrendü kiadásnak és bevételnek számbavételét. Azt mondhatja erre feleletül az igen t. pénzügyminister ur, hogy ez csak sommás költségvetés. Erre én viszonválaszul újra csak kérdéssel felelek : hogyan építette fel a pénzügyi programmot ? Milyen számitások alapján ? Célkitűzések, feladatok kijelölése nélkül ? Hiszen neki mindennel számot kellett vetnie, amit ennek az országnak pénzügyi szanálása szükségessé tesz. Kell tehát lenni ezen az általános pénzügyi programmon kivül egy részletes pénzügyi tervnek, amely nem más, mint a részletes költségvetés. Csak ezen a logikus alapon, csak ezen a természetszerű kiszámítási módon juthatott a pénzügyminister ur abba a helyzetbe, hogy a szanálási törvényben ilyen sommás költségvetési előirányzatot iktattason be. Hiszen ha ez nem így- volna, akkor azt kellene feltételeznem a t. pénzügyminister úrról és az egész kormányról, hogy papírszeletekre irta fel, mennyit lehet várni az 1924—25. költségvetési év alatt a bevételekből és milyen kiadásokra lehet számítani és miután nem tudta megoldani a helyes megosztást, fehér egereket hozott be az irodákba és ezeknek szerencsés húzására bizta azt, hogy melyik tárca mennyi dotációt kapjon és hogy az egyes tárcáktól a kiadások fedezésére milyen bevételekre számithat. Én kevés bizalommal viseltetem e kormányrendszerre] szemben, de ezt az eljárást nem merem róla feltételezni. Tudom azt, meg vagyok arról győződve — a pénzügyminister ur lelkiismeretességét ismerem annyira, — hogy igenis, készített részletes aranyköltségvetést az egész szanálási öt félévre. Most ezt kellett volna elénk terjesztenie, ezt kívánja a közvélemény látni, ezt kívánja megbírálni, ezt kívánja a bizalom felkeltése. Nem elég a vörös ministeri székből azt hangoztatni, hogy bizzék a nemzet önmagában, bizzék jövőjében. A kormány épen a bizalom felébresztése érdekében köteles előterjeszteni a költségvetést, amely mutatja, miképen akarják helyreállítani az országot pénzügyileg azokból a nagy áldozatokból, amelyeket egyes polgárok hoznak, amelyek úgyszólván pőrére vetkőztetik az adófizetőket. (Ugy van! a balközépen.) A költségvetés elő nem terjesztése a legnagyobb bizalmatlanságot kelti fel. De érezte is az igen t. előadó ur, Temesváry évi június hó 27-én, pénteken. barátom, hogy a helyzet nem egészen tiszta ebben a kérdésben és az előadói székből azzal a megállapítással élt : húsz nap múlva itt lehet a részletes aranyköltségvetés. Ezzel szemben a ministeri indokolás s a pénzügyminister urnák a pénzügyi bizottságban tett kijelentései közelebbi időhatár megjelölése nélkül azt mondják, hogy hosszabb időre van szükség. Már az indokolásban nem tudják ezt leplezni. Igen rossz tollra bizta a minister ur az indokolás megírását, mert ez egészen nyiltan megmondja, miért nem terjesztették be a költségvetést. Azért nem terjesztették be — mondja az indokolás, nem olvasom fel szó szerint — mert az intézkedések egész sorozatára van szükség. Nem akarok kritikát mondani e jelentés felett, de alkotmányjogilag lehetetlen, hogy pénzügyi intézkedések előzzék meg a költségvetést. Megfordítva, minden pénzügyi intézkedésnek jogforrása egy komolyan vett alkotmányos államban csakis a költségvetés lehet. (Ugy van! a balközépen.) Hiszen költségvetés nélkül a mi alkotmányunk szerint nemcsak kivetni nem lehet adókat, hanem még kivetett adókat sem lehet behajtani. Ugy látszik, hogy a pénzügyminister ur most egész sorozatát csinálja meg a rendeleteknek, amelyekben felsrófolja az adókat és ugy látom, hogy ugyanekkor még nincsenek tisztában egyes kiadásokkal. Ezt azonban nekem tagadnom kell, mert az erre vonatkozó programmot a szanálási törvény foglalja magában, amelyet a nemzetek szövetségével együtt alkottak meg. Itt hibának nem szabad lennie. De én belátásos bíráló vagyok. Megengedem, hogy egyik másik tárca, igazgatási ágazat keretén belül szükség lehet némi változtatásra, akár az adók, akár más bevételek, akár pedig kiadások fedezetének emelése vagy csökkentése tekintetében, amelyre azonban nem kellenek hónapok, még hetek sem. Erre elég néhány óra, ha csakugyan készített részletes költségvetési előirányzatot a pénzügyminister ur és a kormány. Én éreztem, hogy a kormány tovább akar taktikázni legnagyobb alkotmánybiztositékunkkal a nép érdekeit védő költségvetési joggal. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Nálunk eddig is mindent ki lehetett semmizni a törvényalkotás terén, csak ezt az egyet nem lehetett és ez a rendszer a költségvetési jogot is eltemette. Azt hittük, hogy most fel fogja éleszteni a nemzetek szövetségével együtt. Nem teszi. Hogy födje magát, az indokolásba beleveszi a szanálási törvény interpretálását mondván, hogy azt tartja irányadónak. Ezzel Mr. Smithnek hályogot tehet a szemére, mert ő nem tudhatja, hogy a mi alkotmányunk szerint részletes költségvetést kell ideterjeszteni, erről nincs neki tudomása, habár a részletes költségvetés benyújtása minden államforma alkotmányában kötelezővé van téve. (Ugy van ! a balközépen.) Ismétlem, én éreztem, hogy a kormány tovább fog taktikázni a részletes költségvetési előirányzat beterjesztésének kérdésében és azt az elvet akarja majd tovább fentartani, hogy a költségvetést utólagosan terjeszti be a nemzetgyűlésnek, aminek pedig abszolúte semmi értéke nincs, sem a nemzetgyűlés ellenőrzése, sem az ország közgazdasága életének szempontjából. (Meskó Zoltán: A kormány utólag mindent előre lát !) Épen azért, mert — hogy ugy mondjam, — pedzettem azt, hogy a kormány tovább is fenn akarja tartani ezt a rendszert, a szanálási törvény tárgyalásánál időbelileg le akartam köttetni a kormányt a részletes költségvetés beterjesztésére nézve. Határozati javaslatot is terjesztettem elő erre vonatkozóan. Annak idején az egységespárt tapsolva fogadta határozati javas-