Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-307

"A nemzetgyűlés 307. ütése 192á. é tökéletesen meg tudná birálni. (Zaj.) Én néhány órai tanulmányozás után is óva intettem a kormányt ennek a rendeletnek kiadásától, de csak addig mentem el, hogy a magam részéről is hozzájárultam gról Apponyi Albert képviselőtársamnak ahhoz az indítványához, hogy fentartással éljünk a kormány ezen eljárásával szemben, egyébként azonban ne gátoljuk a rendeletek kiadását. Most már, hogy két napom volt a tanulmányozáshoz, továbbmegyek. Most már nem vagyok ezen az állásponton, most már nemcsak tiltakozom ezek ellen a rendeletek ellen, hanem a kormányt vád alá helyezésének gondolatával foglalkozom. (Zaj és derültség a jobboldalon. — Kuna P, András: Nagyszerű gondolat ! — Lendvai István: Minden okból meg kellene tenni ! El fog következni ! Akkor nem fognak nevetni! Az ország már vád alá helyezte, régen! — Zaj.) Az a körülmény, hogy az egységespárt tagjai derültséggel fogadták a vád alá helyezés gondolatát, (Barthos Andor: Ezt az álpáthoszt !) arra a megjegyzésre késztet, hogy legyenek elkészülve az urak az Ítéletre vád alá helyezés nélkül. (Zaj a jobboldalon. — Bessenyey Zénó: Fenyegetődzik! Azt hiszi, hogy Szilágyitól megijed mindenki!) Az első kifogásom ez, hogy a kormány megint nem az összes fixfizetésü alkalmazottakról gondoskodott. Felteszem azt a kérdést, amelyet épen a jelenlevő t. kereskedelemügyi minister urnák is már ismételten magas figyelmébe ajánlottunk, hogy hát a magántisztviselőkkel mi van? (Helyeslés a baloldalon.) Mikor ezelőtt egy esztendővel kértük a minister urat nyilatkozattételre, akkor a minister ur itt a nemzetgyűlés szine előtt kijelentette, hogy készen van az idevonatkozó törvénytervezet. (Lendvai István: A magántisztviselők vannak készen!) Megállapítjuk, hogy elmúlt egy esztendő és a magántisztviselők ma is legbizonytalanabb helyzetben vannak. (Zaj a jobboldalon.) Most nyilt leveleket intéznek a nemzetgyűlés tagjaihoz, amelyekben olyan kérdéseket tesznek fel nekünk, hogy szégyelnünk kell magunkat (Felkiáltások a jobboldalon: Hát csak szégyelje "magát!) és a szégyen pirja kell, hogy elöntse arcunkat, mikor látjuk, hogy ilyen intelligens társadalmi rétege az országnak ilyen elkeseredett hangon fordul most már a törvényhozókhoz. (Kuna P. András: Szegény csonka ország!) Ez a két rendelet, amelyet most a kormány kiadni szándékozik, a székesfővárosi, a városi, a községi, az országos munkásbiztositó pénztári, a szénbányászati, a bányászati és kohászati alkalmazottakról abszolúte nem intézkedik, hanem ezekre a kategóriákra vonatkozóan azt mondja, hogy a kormány később fog dönteni. Később szándékozik a kormány megállapítani a felekezeti tanszemélyzet államsegélyét is, később szándékozik megállapítani az eddigi személyi pótléknak mai ellenértékét is. Nincs szó az egész rendeletben az államvasuti alkalmazottakról, amiből azt a következtetést kell levonnunk, hogy ők majd külön elbirálás alá esnek az államvasutak reorganizációjával kapcsolatban. (Ugy van! a jobboldalon.) E rendeletek szerint július hó 1-én, tehát néhány nap múlva megszűnik minden eddigi fizetés, családi pótlék, egyéb pótlék, a kedvezményes áruellátás, megszűnnek a kedvezményes gázárak, a kedvezményes villany világítási árak, megszűnnek a villamosvasúti heti kedvezmények, megszűnik az egyen ruha-ellátás és megszűnik a tisztviselői kölcsönök folyósitása is. Megszűnik tehát rengeteg sokféle járandóság. És ha azt nézem, hogy a »meg kell szüntetni,« »nem szabad kifizetni« és hasonló kifejezések hemzsegnek ebben vi június hó 26-án, csütörtökön. 151 a két rendeletben, és ugyanakkor kutatom, hogy hol van a gondoskodás arról, hogy ugyanazon a napon, szintén július 1-én e járandóságok helyett mit fognak kapni a közalkalmazottak, akkor meg kell állapitanom azt a bűnös könnyelműséget, hogy rengeteg sokféle járandóság megszűnik és helyébe nem jön ugyanaznap a pótlás, hanem az csak később fog megállapittatni. Az én megítélésem szerint szélhámosság, közönséges szélhámosság ... (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Rendre! Rendre! — Elnök csenget. -• Horváth Zoltán : Nem tudják, hogy mire mondja! — Barthos Andor: Szabad ilyet mondani a parlamentben? — Horváth Zoltán: Csak érzik, hogy mire mondja! — Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak ! Szilágyi képviselő urat ezért a kifejezéséért kénytelen vagyok rendreutasítani. (Helyeslés a jobboldalon. — Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Nagy Vince: Nem tudják, hogy kire vonatkoztatta ! — Horváth Zoltán: Hátha a demagógokra mondja! — Nagy Vince: Hátha az igazi szélhámosokra mondja! — Barthos Andor: Az elnökkel nem lehet vitatkozni!) Akkor is rendreutasítanám, ha a képviselő urakra mondaná. (Nagy zaj balfelöl. — Barthos Andor: Feleselnek az elnökkel! Micsoda hang ez? — Horváth Zoltán: Nem tudják, kire mondta! — Barthos Andor: Mindegy, akárkire mondta! — Horváth Zoltán: A mondatot még be sem fejezte! — Bessinyey Zénó: Előrebocsátotta, hogy mit nevez szélhámosságnak! — Elnök esenget.) Szilágyi Lajos : Hogy a nemzetgyűlés t. pártjai előtt tisztán álljon az, hogy mit akartam mondani, és ne legyen kétség aziránt, hogy a t. elnök ur helyesen osztotta-e ki nekem a rendreutasitást vagy nem, bátor leszek mondatomat befejezni és kijelenteni, hogy azt akartam mondani, hogy ilyen körülmények között közönséges szélhámosság fizetésemelésről beszélni. (Lendvai István: Ez csak világos! — Barthos Andor: Akkor megérdemelte a rendreutasitást! — Berki Gyula: Tessék követelni az adók felemelését is! Ha az ember a tisztviselők részére több illetményt követel, akkor több adót is kell követelnie! Ez nem népszerű! — Barthos Andor: Követelni mindent, de adót meg nem szavazni! — Zaj a jobboldalon. — Varsányi Gábor közbeszól.) Elnök: Varsányi Gábor képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Horváth Zoltán: A háborús vagyonok még nincsenek megadóztatva ! — Nagy Vince: Van még honnan venni a tisztviselői fizetésemelést ! — Nagy zaj !) Csendet kérek, képviselő urak. Szilágyi Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Anélkül, hogy engedelmeskedni akarnék Berki Gyula képviselőtársam leckéjének... (Berki Gyula: Nem leckét mondtam !) Elnök: Berki Gyula képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Szilágyi Lajos : ... mégis bevételi forrásokat is fogok megnevezni erre a célra. Előre kijelentem, nem lesz öröme a t. képviselő urnák abban, amit mondani fogok. (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! balfelöl. — Barthos Andor: Ilyen örömben eddig sem részesitett minket !) Igenis, szörnyű bűn és vakmerő játék a tűzzel, amit a t. ministerelnök ur a közalkalmazottakkal csinál. (Zaj a jobboldalon !) A kormány átmeneti megoldásról beszél, csak azért, hogy leplezze azt, amit csinál, és hogy félrevezesse a közalkalmazottakat. (Zaj a jobboldalon. — Barthos Andor : Szabad ilyeneket beszélni ? Csakugyan hallatlan, hogy mire ragadtatja magát ! — Mayer János : Bűn az, amit maga csinál ! — Bessenyei Zénó : Micsoda kifejezések ezek ? Tessék tisztességesen beszélni ! — Zaj.) Elnök: A képviselő ur kire értette azt, hogy