Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-306

118 A nemzetgyűlés 3Ô6. ülése 1M mrnisterium abszolúte nem teszi meg azt a kötelesség-ét, amelyet megtennie kellene. Ugy gondolom, hogy a nemzetgyűlés t. tagj

ai szintén járnak az utcán, ugy mint én és látják azt, amit én, hogy minden héten háromnégyszer urnákkal találkozik az ember és gyűjtenek quantum satis. (Meskó Zoltán: Most már az adakozóknak kell gyűjteni, azokat kell szanálni!) Én is ezt akarom mondani, hogy most már az adakozók számára kell megkezdeni a gyűjtést. A kormány mindent a közre hárit, nem mer erélyes kézzel belenyúlni az adózási rendszerbe és nem meri azt olyanná tenni, amely becsületes és jó volna, hanem elküldi az embereket koldulni az utcára, úgyhogy már nem lehet az utcán menni anélkül, hogy egyik-másik napon meg ne rohannák az embert, nem egy, sem kettő, mert minden utcasarkon van urna, gyűjtő, kislány, nagylány, nagyságos asszony, kegyelmes asszony (Zaj. — Lendvai István: Gyűjtik a gyüjtőnapokat, ahelyett, hogy a panamisták a gyűjtőfogházba kerülnének.) A gyűjtés megvan, de nem tudjuk, hogy hova teszik a pénzt, (Ugy van! baífelől.) Gyűjtöttek a rokkantaknak is, de a rokkantak most is koldulnak, ott vannak az utcán, tessék csak megnézni, (Ugy van! — Zaj baífelől.) az utcákon láthatunk féllábú embert, vak embert, idegsokkos embereket, mind-mind tartják a tenyerüket és koldulnak, mert annak az^ országnak kormánya, amely ország érdekében otthagyták testi épségüket a harctéren, még annyira sem gondoskodik róluk, hogy a mindennapi táplálékot megadná részükre. (Lendvai István: Lakást kellene adni nekik a hidegkúti villában! — Zaj. — Baross János: Prohászka azt mondta, hogy nem engedik verklivel koldulni a háború rokkantjait!) Hogy mit mondott Prohászka, nem tudom, nem hallottam, nem is erről beszélek, hanem a kormányról. Emiitettem a kőbányai 15 lakásból kilakoltatott emberek dolgát. De nemcsak erről van szó. Ott vannak a Lenkei-uti barakképületek is. A népjóléti ministeriumot hónapokon, sőt éveken keresztül figyelmeztették arra, hogy ezek a barakképületek már düledeznek, fából vannak, oldalfalai elrothadtak, s hogy az embereket onnan ki kell lakoltatni és el kell helyezni. Eddig ebben az irányban egyetlen lépés sem történt. Nem tudom, hogy a mostani viharok elkerülték-e ezt a résztL Ha elkerülték, ez szerencséje annak a szegény lakosságnak, de ha nem kerülték el, ott feltétlenül katasztrófáknak kell bekövetkezni. Van még egy rendkivül érdekes eset, amelyet el akarok mondani a t. Nemzetgyűlésnek, ez pedig

1 a népjóléti ministerium és a Move, közötti ügy, amely a következőképen áll. A kurzus fénykorában, (Lendvai István: Ez a helyes kifejezés! El kell pusztítani! — Zaj.) mert volt a kurzusnak fénykora is, vagy lehet.hogy nem a fénykorában, hanem a kurzus elején — jobban mondom igy — elrekvirálták a szabadkőmivesek Podmaniczky-utcai páholyának palotáját. (Lendvai István: Nem baj, most már visszaadták!) Nem adták vissza. Ebbe az elrekvirált palotába nemcsak hogy beköltözött a Move., de még a lakbért is ő szedte a lakóktól, mintha ő volna a tulajdonos és ő épitette volna a palotát. (Pikier Emil: Kár, hogy Kun Béla Moszkvában van!) Ez valóságos kurzuskommunizálás volt. Ezt el kell ismerni. Kellemetlenné vált a kormánynak ez a helyzet és átadta a palotát, a betegsegélyző pénztári tisztviselők nyugdíjintézete céljaira. Persze, a Move, nem ment ki onnét s most a kormány azt L évi június hó È5-én, szerdán. mondta, hogy a lakbéreket pedig a népjóléti ministeriumnak kell fizetni. A Move, viszont ráirt a lakókra, hogy ne a ministeriumnak, hanem neki fizessék meg a lakbéreket. Mind a kettő kilakoltatással fenyegetőzik, ha nem fizetik meg a házbért. Az ilyen rendszer, és ilyen állapot mindenre alkalmas lehet, csak arra nem, hogy az ember az ilyen kormánnyal szemben bizalommal viseltessék. Fájdalom, nagyon kevés időm van már, de még mondanom kell néhány szót a kormány külső és belső politikájáról is..- Méltóztassék megengedni, hogy ezt csak ugy dióhéjban mondjam el, mert nem tehetem máskép. Csak a következőket mondhatom.: A kormány belső politikája egyenlő a reakció legnagyobb méreteivel. A kormány belső politikája egyszerűen megfosztja a népet a jközszabadságoktól. Ez abban nyilvánul meg, hogy például Pestmegyében, itt az ország szivében, alapszabályokkal biró országos szövetségeknek egyetlenegy csoportját sem lehet megalakitani, mert nem engedi a szolgabiró és az alispán. Ha az alispánhoz elmegyünk és megkérdezzük, hogy miért nem engedi, mikor a belügyminister által jóváhagyott alapszabályok vannak, azt mondja, hogy kacsintok egyet a jóváhagyott alapszabályokra. Azután a földmivesmunkások szervezését sem engedi meg az országban egy belügyministeri titkos rendelet. De itt vannak a vasutasok és a villamosalkalmazottak, akiknek szervezkedését szintén nem engedélyezik. Lapjukat betiltják, U3 lapot nem indithatnak. Ha ez nem reakció, akkor nem tudom, mit lehet reakciónak nevezni. Kijelentem röviden, hogy az a politika, amit a mostani magyar kormány folytat, jóra nem vezethet. Ezzel a politikával szemben áll Angolország politikája, ahol a reakciót derékban törte ketté a demokrácia, de szemben állnak ezzel a politikával a francia események is, amelyek ismét a demokráciát juttatták előtérbe. (Lendvai István: Nemzeti alapon!) Nemzeti alapon igen, és az angol politikával egyetemben a béke politikáját folytatja, legalább is minden ténykedése ezt mutatja. Szeretném tudni, hogy lehet-e egy ilyen szegény, agyonsanyargatott, erejében megfogyatkozott országnak szemben állni az egész Európában megnyilatkozó haladással, mely egész Európa politikáját uralja. Ezek után még csak a következőket mondom. Szükség van arra, hogy általános amnesztiában részesüljön az emigráció, hogy megnyíljanak a börtönök ajtai a politikai bűnösök előtt és hogy a zalaegerszegi internáló-tábor eltűnjön a föld színéről. Szüksége van ennek az országnak arra, hogy itt a gyűlölködés politikája helyett a mesrértés és szeretet politikája jöjjön. Emlékszem r.á, épen Ernszt képviselő ur; volt az, aki egynéhány nappal ezelőtt indemnitási beszédében azt hangoztatta, hogy a pártok egymásnak ne ellenségei', hanem becsületes ellenfelei legyenek, hogy mérjék össze itt a kardjukat — a szónak elvont értelmét gondolom — s ebből levonva a konzekvenciát, hozzák meg a legjobb és legüdvöseibb törvényeket az ország lakossága részére. Magam is ezen a véleményen vagyok, társaim is; félre tehát a gyűlölettel, elég volt belőle, igyekezzünk olyan kormányzati rendszert t megvalósítani, mely nélkülöz minden reakciót, amelynek nyomában szabad fejlődés jár. hiszen^ eddig is és a jövőben is csak a szabad fejlődés vitte és viszi előre az országokat, a népeket. A reakció mindig viszszafejlődést és elnyomatást jelent és mindig gyűlöletet! fakaszt a lakosság lelkületében. (Barla-Szabó József: Csakhogy még nem felej-