Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-306
A nemzetgyűlés 306. ülése 1924. évi június hó 25-én, szerdán. 111 kevesebb jövedelme van valakinek, annál inkább súlyosan érinti. Épen ezért azt tartom, hogy ha Magyarországon a magyar gazdasági életet szanálni akarják, az nem képzelhető másként, minthogy egész adórendszerünket teljesen uj alapokra kell helyezni. Szerintem egész adórendszerünk olyan áttekinthetően és annyira valóságos őserdőbeli rengetegnek mutatkozik, hogy állitólag még a legnagyobb szakemberek sem ismerhetik ki magukat benne. Nem tudok elképzelni Magyarországon olyan képzett, elsőrangú pénzügyi szakembert, aki a magyar adózási rendszerben tökéleteset tudna produkálni. Lehetetlen ez, mert a magyar nép olyan sok címen van megadóztatva, olyan sok féle címen viseli a közterheket és a közterhek behajtásának formái is olyan különfélék és komplikáltak, hogy szinte elképzelhetetlen, hogy akadjon valaki, aki itt kiismeri magát. Ugy a munkások kereseti adójával, mint általában a többi közvetett és közvetlen adókkal kapcsolatban a következő két határozati javaslatot vagyok bátor beterjeszteni. Első határozati javaslatom a következő (Olvassa): „Tekintettel arra, hogy a bérért dolgozók kereseti adója csak olyan értékű pénzben állapitható meg, amilyen értékű pénzben nyer megállapítást azoknak keresete, utasitsa a nemzetgyűlés a kormányt,, hogy: 1. rendeletben kötelezze a vállalkozókat arra, hogy a szolgálati illetményeket aranyértékben állapítsák .meg és fizessék ki; 2. addig, amíg ezen rendelet megjelenik, hatálytalanítsa az 1924. évi június 16-án kiadott 95.000 számú és aranyértékü kereseti adót megállapító pénzügyminiszteri rendeletet; 3. az adólétminimum megállapításánál vegye figyelembe a megélhetési létminimumot és mentesítse a kereseti adó fizetése alól azt az összeget, amely a megélhetéshez szükséges." Második határozati javaslatom a következő (Olvassd): „A nemzetgyűlés utasitsa a kormányt, hogy az általános forgalmi adó és különböző, cukor, petróleum, gyufa stb. u. n. elsőrendű közszükségleti cikkek kincstári részesedésének megszüntetésére terjesszen elő törvényjavaslatot." Adórendszerünket igazságosabbá tenné, ha a kormányzat a sok reparálás, toldozás-foldozás után végre rászánná magát egységes adótörvény kidolgozására, amelyben a progresszivitás elve alapján igyekeznék mindenkit arányosan megterhelni, aki ebben az országban közteher viselésére kötelezhető. Ez annál is inkább szükséges volna, mert megoldást nyerne általa egy nagy probléma, az adminisztráció egyszerűsítésének Droblémája is. Ha arra gondolok, hogy az adóügyi adminisztrációval milyen rengeteg ember van elfoglalva, hogy ember van, aki úgyszólván mást nem csinál, mint elkönyveli, ide osztja, oda szorozza a tételeket, és ha azt kérdezem magamtól, hogy mennyi pénzébe kerülhet ez az országnak, nem tudok magamnak feleletet adni. (Lenclvai István: Elszanálják!) Valóban ugy van, amint t. képviselőtársam mondja, hihetetlen, mit szanálnak el ezen a téren, pedig én ugy gondolom, hogy az -adótörvényeknek nem okvetlenül szüksége ; s olvanoknak lenniök, amelyeken az adózó polgároknak nem szabad magukat kiismerni: sokkal jobb. ha az adótörvények egyszerűek, világosak, megérthetőek, úgyhogy p legegyszerűbb ember is megérthesse őket és alávethesse magát intézkedéseiknek, különösen ha tekintetbe veszszük, hogy olyan sok adótörvényünk van. Az egyszerű nrogressziv adózás életbeléptetésével kgalább elérnénk végre azt, hogy aki kevesebbet tud adni a köz javára, az tényleg adjon I Levesebbet, viszont akinek van miből, az ad! jon tcbbet, mert máskülönben a közcélok nem j nyerhetnek megfelelő kielégítést. Én ebben a pillanatban nem tudnám megállapítani, és azt hiszem, a nemzetgyűlésben, sőt magában a pénzügyministeriumban sem akad senki, aki meg tudná állapítani, hogy mibe kerül adóügyi adminisztrációnk. Csak azt látom, hogy kora reggeltől késő estig a forgalmi adóellenőröktől kezdve az adóellenőröknek egész serege járja a kereskedéseket és iparosokat — és ez megvan ugy a fővárosban, mint a vidéken —, csak azt látom, hogy az úgynevezett pénzügyi közegek egész hada lepi el a gazdasági élet egész megnyilvánulását, hogy ellenőrizze az adók rendszeres befizetését. Elképzelhetetlennek tartom, hogy ÍZ ti dók nagy része az ország érdekeinek szolgálatára fordíttatnék, inkább azt hiszem, hogy megeszi azt maga az adminisztráció. Ezzel kapcsolatban kérem a következő határozati javaslat elfogadását (Olvassa): „A nemzetgyűlés utasítja a kormányt, hogy az eddigi bonyolult és igazságtalan adótörvények módositásáról törvényjavaslatot terjesszen elő, melyben egységes, könnyen kezelhető és egyszerű progresszív adózást valósítson meg." Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban emlékezetembe idéződik egy hírlapi közlemény. Egy egyszerű újságíró nem is olyan nagyon régen, még februárban, néhány kérdést vetett fel a ma aktuális kérdések közül és ez a néhány kérdés olyan érdekes, egyszerű és_ kézenfekvő, hogy a választ reájuk mindenki joggal és kíváncsian várhatja. Én kerestem, kutattam és vigyáztam, vájjon jön-e valahonnan ezekre a kérdésekre válasz. (Lendvai István: Olyan az, mint egy interpelláció, sohasem kap választ!) Maga az újságíró tulaj donképen nem várhat választ a kérdéseire, hiszen ő szürke ember, akinek nincs joga választ kérnie a ministerektől, mert kivül van a nemzetgyűlésen. Mégis ugy gondoltam, hogy az általa felvetett kérdések olyan lényegbevágóak, hogy azokat szerintem lehetetlenség figyelmen kivül hagyni. Azt kérdezi pl. az az újságíró, hogy hány milliárd koronát vett be az állam pénzügyi hatóságai révén a múlt esztendőben Csonka-Magyarország hatmillió polgárától. Azt hiszem ez olyan kérdés, melyet feltenni joga van minden magyar állampolgárnak, mert hiszen ennyi kíváncsiságot csak mindenkinek meg lehet engedni. (Lenflvai István: Igen, de ez az a kíváncsiság, amely öl!) Azt kérdezi továbbá az újságíró, hogy hány milliárd vagyon és jövedelmi adót vett be az állam, továbbá hogy mennyit vett be kereseti adóban, értékpapír-adóban, fogyasztási adóban, forgalmiés luxusadókban, illetékekben és minden egyéb más címen. Ezt már 1 nem egyszer kérdeztük, talán nem ilyen preciz formában. Hányszor kértük a kormányt, hogy terjesszen be költségvetést és zárszámadást és a kormán.y ezerféle kibúvót talált, de kérésünket soha nem teljesítette. (Lendvai István: Aki költséget vet, többséget^ arat!) Én ennek az egyszerű újságírónak kérdéseit magamévá teszem és kérdem a t. kormánytól, hány milliárd koronát vett be mindenféle címen Csonka-Magyarország hatmillió lakosától. Válaszoljon már egyszer a kormány arra a kérdésre, amelyet két év óta minden indemnitási javaslat vitájánál felvetünk. A második kérdése ennek az újságírónak az, hogy az állami, városi, illetőleg községi jövedelmek kivetését, ellenőrzését, behajtását és kezelését hány személy végzi, mibe kerül tehát a tényleges bevételek adminisztrációja vagyis
