Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-305

102 A nemzetgyűlés 305. ütése 192 kötelességét, hogy a fővárosi törvényjavaslat kellő időben a nemzetgyűlés elé terjesztessék. Nyilvánvaló dolog, hogy ha a kormány csak kissé adott volna valamit az alkotmányos élet látszatára, akkor nem engedte volna bekövetkezni azt az állapotot, hogy Budapesten megszűnjék a törvényhatóság és olyan szituáció legyen, amelyben Budapest törvényhatósága nem működhet, mert nincs törvényes intézkedés, amelynek alapján működhetnék. Tény az, hogy január l-e óta Budapestnek nincs autonómiája, az ország legnagyobb városának nincs önkormányzata. Ez olyan borzasztó alkotmányos hiba, hogy ezt a kormánynak nem lett volna szabad előidéznie; tisztán azért van ez az állapot, mert a kormány a múlt esztendőben nem gondoskodott arról, hogy a fővárosnak megfelelő önkormányzata legyen, nem szabályozta a választás módját és nem helyezkedett arra az álláspontra —- nem volt hozzá ideje — hogy egy egyszakaszos törvénnyel kimondta volna a múlt esztendőben azt, hogy a fővárosban a választások a nemzetgyűlési választójog alapján történik. Ezen az alapon el lehetett volna intézni a kérdést, és akkor nem következett volna be az az állapot, hogy a főváros törvényhatósága megszűnt és kormánybiztos igazgatja a fővárost. Az történt továbbá, hogy amikor napirendre tűzték ezt a javaslatot, a ministerelnök ur kijelentette, hogy nagyon teoretikusnak látszik ennek napirendretűzése, amiből joggal következtethetett mindenki arra, hogy a kormány nem veszi komolyan a fővárosi törvényjavaslat letárgyalását. De hivatkozom másra is. Hivatkozom arra, hogy a közigazgatási bizottságban a fővárosi törvényjavaslat általános tárgyalása még a múlt esztendőben lefolyt, a kormány mégis csak május végén vette elő a javaslat részletes tárgyalását a közigazgatási bizottságban. Ha tehát a kormány csak kissé súlyt helyezett volna arra, hogy Budapesten megszüntesse a mai állapotot, ha gondoskodott volna arról, hogy az alkotmányos életet Budapest igazgatásában helyreállítsa, erre nagyon egyszerű mód lett volna már januárban ide terjeszteni ezt a törvényjavaslatot, mert hiszen általánosságban már decemberben letárgyalták és ennek a törvénytervezetnek részletes tárgyalása csak májusban folyt le. Idő tehát volt rá elég, senkit sem lehet tehát felelőssé tenni. Nem vádolok az ellenzéki pártok közül egyet sem, csak tisztán a kormány az, amely elmulasztotta abbeli kötelességét, hogy kellő időben idehozza ezt a törvényjavaslatot. De azzal az egy ténnyel, hogy a kormány ugy állitja be az egész parlament működését, hogy nekünk dátumra kell mindent szállítanunk, a kormány ellenkeze hatást ér el, mert ha a kormány azt mondja, hogy a törvényhozásnak július 1-ére kell szállítania az indemnitást és a fővárosi törvényt, mert egyébként szünetre küldöm a képviselőházat, mert nekem a szünet a fontos a törvényalkotás, az alkotmányosság helyett, mondom, ha igy állitja be a ministerelnök ur a dolgot, ebből nyilvánvaló az a tény, hogy a kormány nem veszi komolyan az egész törvényhozást, és a folyamatban lévő legszükségesebb törvényeket sem akarja elintéztetni. Hiszen lett volna mód arra, hogy ezt a kérdést összekapcsolják, lett volna mód, hogy végrehajtsák, idő volt elég, de nem kell leszegezni azt, hogy ha nyolc napon belül nem lesz meg, akkor feltétlenül szünetre megyünk. Bocsánatot kérek, a törvényhozás munkája talán mégsem olyan valami, hogy mert pár képviselő feltétlenül szünetre akar menni, vagy mert egy pártnak feltétlenül az a véleménye, hogy neki ezen a héten szünetre kell mennie, a törvényhozás munkaprogram m ját ettől tegyük függővé. Ez nem par'. évi június hó 24-én, kedden. lamentáris, nem alkotmányos eljárás, mert mindenhol ctZ ti fontos, melyek azok a törvények, amelyeket meg kell alkotni. Meg lehet csinálni és igenis el lehet intézni a fővárosi törvényjavaslatot, ezt mindenki kivánja, mi is óhajtjuk, hogy ez az ideiglenes állapot megszűnjék, a kormány azonban ne szabjon határidőt a nemzetgyűlés működésének, ,.. (Zaj a balközépen.) Elnök: Lendvai képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Farkas István : ... mert ez épen az ellenkező hatást váltja ki, nem azt, amelyet el akar érni. Elnök: A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. Gr. Bethlen István ministerelnök : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Farkas István t. képviselő ur szemrehányást tesz a kormánynak, hogy a fővárosi törvényjavaslatot előbb nem tárgyaltatta a plénumban, és azt mondotta, hogy ebből folyik a helyzet, amely ma a fővárosban fennáll és ez az oka annak, hogy bizonyos exlex-állapothoz hasonló viszonyok vannak a fővárosban. Én kérem a t. képviselő urat, legyen szives nekem megmondani, mikor tárgyaltathatta volna ezt a kormány, mert hiszen a nemzetgyűlés együtt ül tavaly ősz óta, állandóan tárgyalta a legkülönbözőbb ügyeket, de még legegyszerűbb penzumát sem tudta elintézni. (Ugy van ! jobbfelöl.) Hiszen foglalkoztunk indemnitási javaslatokkal, foglalkoztunk a szanálási javaslatokkal és más apróbb és lényegesebb javaslatokkal, de egész tömege a törvényjavaslatoknak fekszik a Ház asztalán, amelyeknek tárgyalásához a kormány idő hiányában nem juthatott. Az a baj, — és ez igen nagy és lényeges baj — hogy a Ház egyes tagjai nem számolnak az országnak azzal az érdekével, hogy a Ház munkája bizonyos ökonómiát is megkíván (Ugy van ! jobbfelöl.) és az országnak igen fontos és nagy érdekei néha csorbát szenvednek azért, mert a Ház egyes tagjai ezzel az ökonómiával és ennek következményeivel nem hajlandók számolni. (Kabók Lajos : Olyan törvényjavaslatokat kell hozni, amelyek az ország érdekeinek megfelelnek ! Akkor gyorsabban megy majd a tárgyalás!) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Bethlen István ministerelnök : A törvényekről természetszerűleg mindig divergensek lesznek a felfogások, és akármilyen törvényjavaslatot hoz ide ez a kormány vagy bármilyen más kormány, afelett viták, nézeteltérések lesznek. A t. közbeszóló képviselő urnák az a felfogása tehát, hogy majd hozzon a kormány olyan javaslatokat, amelyeket mindenki egyhangúlag elfogad, azt hiszem, igazán a mesék országába való, amely csak arra való, hogy kifelé szépen hasson, de ha kissé komolyan megnézzük a dolgot, ennek semmi alapja nincs. Áttérve most a kérdés lényegére, a kormány a főváros helyzetét sürgősen rendezendőnek tartja, még pedig komolyan ez a felfogása. Hiszen a magam részéről azért járultam hozzá, hogy még mielőtt megkezdtük volna az indemnitás tárgyalását, ennek napirendre tűzésével egyidőbeíi a fővárosi törvény is napirendre tűzessék. Ezt nem tréfából tettem, hanem azért, mert a kormány is ugy fogja fel a kérdést, hogy a mai törvényenkivüli állapot megszüntetése a fővárosnál igen eminens érdeke a fővárosnak és az egész országnak is. Én ehhez hozzájárultam természetszerűleg abban a feltevésben és abban a reményben, hogy ugy az indemnitási, mint a fővárosi törvényjavaslat is még idejében, a nyári szünet előtt elintézhető lesz, miután kormányzati szempontból, de ezenkívül a nemzetgyűlés tagjainak szempontjából is szükségesnek tartom, hogy bizonyos nyári szünet adassék a nemzetgyűlésnek. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy abban