Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-285

54 A nemzetgyűlés 285. illése 1924 de nem gyilkoltak meg ártatlan lánykákat, tanulókat vagy más ártatlan embereket, _ mint ahogy meggyilkolták most olyanképen, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Klárik Ferenc: Nemzeti hősök!) hogy ezt a gyilkosságot mindenütt hazafiságnak tüntették fel azok, akik a mai uralmi rendszer támogatói. (Ugrón Gábor: Nem torolták meg.) Itt láttuk sokszor ünneplését gyilkosságoknak és gyilkosoknak, s ami főként kihívja a kritikát — és ha van tisztesség, ennek a kritikának a jogát mindenkinek el kell ismernie — az az, hogy ezeket a gyilkosságokat meg nem torolták. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert ha máskor vagy másutt elkövettek is gyilkosságokat — esetleg még többet is, mint itt — akkor is másutt üldözőbe vették a gyilkosokat — mert ez a fontos — megtalálták a gyilkosokat és ha megtalálták, akkor azokkal, mint gyilkosokkal bánnak. Ez azonban itt nemcsak, hogy nem történt meg, hanem a gyilkosok még amnesztiát is kaptak, (Pikier Emil: Glorifikálják is őket!) glorifikáló amnesztiát kaptak, mert cselekményük hazafias felbuzdulásból eredőnek nyilvánittatott. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, hogy a magyar történelemnek ezek lesznek a legsötétebb lapjai, (Ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon) s nem azokat, akik e gyilkosok és gyilkosságok ellen, az ellen az uralmi rendszer ellen fordultak, amely ezekre a gyilkosságokra amnesztiát, glorifikáló amnesztiát hirdetett, hanem azokat fogja sújtani egy tiszteségesebb kor Ítélete, akik még mindig nem józanodtak ki, akik még mindig nem akarják elfogadni a világszerte mindenütt, minden civilizációban uralkodó erkölcsi felfogás parancsait, azt, hogy az ilyenek szóvátevőinek nem eshet semmiféle bántódásuk. Más volna a helyzet, ha azt mondta volna Györki t. képviselőtársunk, hogy a kormány gyilkolta meg ezeket az embereket. De nem ezt mondja Györki t. képviselőtársunk, hanem azt mondja, hogy ennek a rendszernek a nevéhez fűződnek ezek a gyilkosságok, és eza rendszer, ez a kormány felelős értük. (Esztergályos János: Ennek a rendszernek birói mennek gyilkosok háza tájára! — Klárik Ferenc: Felmentik a gyilkosokat! — Elnök csenget. — Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni. Rupert Rezső: Ne legyenek pápábbak Bethlen István grófnál. Ö maga is elismeri a felelősséget. Ezt hirdette Balassagyarmaton és másutt is és tisztán csak arról beszélt, hogy nem egyedül ez a kormányzat felelős ezekért a bekövetkezett dolgokért, mert vannak más szuverének is ebben az országban: itt van a szuverén nemzetgyűlés és itt van a szuverén biróság. Méltóztatnak látni, hogy a ministereinök ur sem tagadja meg, hogy felelős mindezekért — hiába is tagadná — hanem a felelősség nagy részét átháritja a nemzetgyűlésre, mondván, hogy a nemzetgyűlés is oka ennek, és átháritja a bíróságra, hogy az is oka ennek. Pedig ebben az utóbbiban talán nincs igaza, mert mi eddig téves utakon jártunk, amikor egy-egy birót, egy-egy kisembert, egy-egy porszemet a nagy egészhez képest idehoztunk, (Mándy Sámuel: Nem mi!) és indulatunkat talán rajta töltöttük ki. Hibáztunk, mert nem a Törekyek, Sesztákok és a Degrék, vagy mások tehetnek róla, hogy ami van, az igy van, hanem tehet róla az az atmoszféra, amelyet ez az uralmi rendszer megteremtett. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. Épen azért, hogy ennek az atmoszférának javitásához hozzájáruljunk, hogy a bomlás ne fokozódjék, hogy a törvényekbe vetett hit és tisztelet meg ne inogjon, hogy a kritika szabadsága helyreállittassék és visszautasittassék a évi május hó 16-án, pénteken. terror, amely immár a kritika szabadságát is megtámadja : ez a nemzetgyűlés, ha méltó akar lenni ahhoz a pozícióhoz, amelyet betölt, nem adhatja oda magát eszközül arra. hogy a kormány, mert érvekkel nem birja a küzdelmet, most egyszerűen a maga büntető hatalmával némittassa elaz ellenzéket. Nagyon jól tudjuk, hogy nincs másról szó, csak erről, s szó van mindenekelőtt a kritika elhallgattatásáról. Mert ha a hatalom mai urai azt látják, hogy most már a kritikát is megtorolják a büntető paragrafusokkal, akkor remélik, hogy ez a kritika el fog hallgatni. Ezekben a sorokban pedig nincs semmi más, mint kritika. A büntetőtörvénykönyv s a büntető jogszolgáltatás és hatalom nem arra való, hogy udvariassági aktusokat végezzen; nem arra való, hogy ha valamely kimondott kemény igazság fáj valakinek, vagy valakiknek, akkor a büntető apparátus megmozduljon és azt, aki semmi egyebet nem tett, mint birálatot és kritikát gyakorolt, azt azután börtönbe csukják. Nincs ezekben a sorokban semmi, ami büntetendő cselekmény volna. De nem is kereshetjük, hogy van-e, mert az előadói jelentés azt sem mondja meg, hogy miféle büntetendő cselekményről van szó. Nem vagyunk és nem lehetünk lelkiismerettel abban a helyzetben, hogy akár csak határozatot is hozzunk ebben a kérdésben, de semmiesetre sem lehetünk abban a helyzetben, hogy a mentelmi bizottságnak ezt a jelentését elfogadjuk. Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék az előadói javaslattal szemben megtagadni Györki Imre t. képviselőtársunk mentelmi jogának felfüggesztését. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök : Kivan még valaki szólani % (Propper Sándor szólásra jelentkezik.) Propper Sándor képviselő urat illeti a szó. Propper Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Ugyanabban a helyzetben vagyok, mint előttem szólott Rupert képviselőtársam, mert én sem tudom megállapítani, hogy Györki t. képviselőtársunkat tulaj donképen miért kérik ki. Az egyik alcím ugyan megmondja, hogy rágalmazás vétsége miatt feljelentett dr. Györki Imréről van szó, a későbbiekből azonban nem tűnik ki az, hogy kit rágalmazott meg, és ki tartja magára nézve sértőnek azokat az állitásokat, amelyeket itt kifogásolnak. Az orgoványi, izsáki rablógyilkos urak érzik magukat megrágalmazottnak, vagy a kormány, a kormányrendszer, amelyre nézve a felelősséget Györki ebben a néhány sorban megállapította % Ez az iratokból nem tűnik ki, ami megint arra vall — s igazságom volt nekem abban, amit előbb kijelentettem — hogy a mentelmi bizottság munkája felületes és lelkiismeretlen, mert nem hozza a nemzetgyűlés tagjait abba a helyzetbe, hogy egyes ilyen kérdésekben lelkiismeretes munkát végezzenek. Ugyebár egészen másként festene az, ha az orgoványi és izsáki gyilkos urak éreznék magukat sértve és másként festene az, ha a kormány, a kormányrendszer érezné magát sértve. Aki ehhez a kérdéshez hozzászól és ebben állást akar foglalni, annak legalább is annyit kell tudnia, hogy ki az, aki vádol, aki szembe akar nézni a vádakkal a biróság előtt. Megújítom azt az állításomat is, hogy a mentelmi bizottság prejudikál ebben az ügyben is, mert mint minden más ilyen ügyben, ebben is a jelentés befejező soraiban ott van : »miután bűncselekmény jelenségei fenforognak.« Igaz, hogy a bizottság nem állapithatja meg száz százalékban magát a bűncselekményt, tehát nem mondja ki a verdiktet, de mégis prejudikál, mert fele részben megállapítja. Szerintem a mentelmi bizottság ezzel túl-