Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.
Ülésnapok - 1922-284
A nemzetgyűlés 284. ülése 1924. é koronát tesznek ki, amely összegből a személyi járandóságok jellegével biró többszükségletre 368,200.000 korona, az átmeneti kiadásokra 100 millió korona esik, mig az előirányzat nélküli kiadások 153,321.750 koronát tesz ki. Tisztelettel kérem a gazdasági bizottság nevében a t. Nemzetgyűlést, hogy ezen jelentést tudomásul venni, hozandó határozatát pedig az elnökség utján a m. kir. pénzügyministerrel és a m. kir. legfőbb számvevőszék elnökével közölni méltóztassék. {Helyeslés.) Elnök : Kivan valaki szólani 1 (HegymegiKiss Pál szólásra jelentkezik.) Hegymegi-Kiss Pál képviselő urat illeti szó. Hegymegi-Kiss Pál: T. Nemzetgyűlés! A gazdasági bizottság javaslatát a magam részéről elfogadom, mert meg vagyok győződve arról, hogy a gazdasági bizottság bölcs belátással és a takarékosság elvének figyelembevétele mellett tette meg ezeket a javaslatokat. Mégis bátor vagyok a t. Nemzetgyűlést egy köztudomású tényre figyelmeztetni, amelyre nézve a tanulságokat a legutóbbi tizenhatórás ülések alkalmával is levonhattuk, t. i. arra, hogy a nemzetgyűlés gyorsirodája, a nemzetgyűlés gyorsírói milyen emberfeletti, az egészséget, idegeket megölő munkát végeznek itt a nemzetgyűlésen, mikor a maguk hivatását és feladatukat teljesitik. (Ugy | van! Ugy van! jobbfelől és a baloldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy az ellenzék részéről jön ez a figyelmeztetés, de mi, ellenzéki képviselők, (Meskó Zoltán: Mi adjnk a legtöbb dolgot nekik!) akiknek feladatunk a bírálat, a parlamentben intenzivebben vagyunk kénytelenek dolgozni, s igy elsősorban mi látjuk és tapasztaljuk azt, hogy a gyorsirók minő rendkivüli teljesítményt végeznek itt, a nemzetgyűlésen. (Igaz! Ugy van! jobbfelől és a baloldalon.) Azt hiszem, hogy mindnyájunknak a tanulságokat is le kell vonnunk ebből a tényből és a parlamenti gyorsírókat olyan helyzetbe kell juttatnunk, hogy kizárólagosan csakis a hivatásuknak élhessenek. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Bátor vagyok etekintetben rámutatni arra, hogy a parlamenti gyorsirodában való munkálkodás az egyetemi végzettségen felül különleges kvalifikációhoz is van kötve, és bátor vagyok rámutatni arra, — ezt minden képviselőnek, aki itt a nemzetgyűlésben felszólal, tudnia kell — hogy az a munka, amelyet a gyorsiró végez, más hivatalali munkával össze nem hasonlitható : a testet, a lelket, a szellemet teljes mértékben igénybe veszi. (Ugy van ! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) és az idegekre megy. Ha majd valaha statisztikát csinálnak, abból ki fog tűnni, hogy a hivatásos gyorsirók életkora nem hasonló a más foglalkozási ágakban működők életkorával, hanem lényegesen csekélyebb. A gyorsirók mellékfoglalkozásokat sem vállalhatnak, mert a nemzetgyűlésnek olyan a beosztása — és mi ellenzék mondjuk, hogy _ olyan lesz ezután is a beosztása, hiszen most jönnek még az alkotmányjogi kérdések — hogy a gyorsírókat állandóan igénybe kell venni, ugy hogy tulaj donképen rendszeres mellékfoglalkozást nem vállalhatnak. De ne is vállaljanak, mert én a gyorsírást tudománynak és nem mesterségnek tartom. A magyar gyorsírást tökéletesíteni, fejleszteni kell a nemzet érdekében és ebben a tekintetben a parlamenti gyorsiroda régebben a legnagyobb neveket nyújtotta. Egy kiváló gyorsíróról épen a t. előadó ur emlékezett meg, Pabro Henrikről, de kivüle megemlíthetem, még Fenyvessyt, Markovitsot is. Én azt óhajtanám, hogy a parlamenti gyorsiroda legyen ezután is a magyar gyorsírás tudományának irányitója, fejlesztője és tökéletesitője. vi május hó 15-én, csütörtökön. 29 Szóval, a közérdek szempontja kívánja meg azt, hogy & gyorsírókat illetmény tekintetében bizonyos különleges elbánásban részesítsük. Erről pedig most kell gondoskodni, mert a szukreszcencia már nincs meg, a parlamenti gyorsirodába nem jön a fiatalság. Hiába mutatják be nekünk, hogy számos gyorsiró van benn az V. és VI. fizetési osztályban a különben csekély számú gyorsirótestületből, de nincs elég gyorsiró a kisebb fizetési osztályokban, ami azt bizonyítja, hogy a mai megélhetési viszonyok között ilyen nagy teljesítmény végzésére nem jönnek a nemzetgyűlési gyorsirodába, a szukkreszeeneia van tehát veszélyben. Én nem tartom helyesnek a fizetésrendezésnek azt a módját, hogy amikor látják, hogy nincs előhaladás, akkor egy fizetési osztállyal előbre viszik az illetőket, mert ezt ad infinitum vinni nem lehet. Inkább mutatok arra a helyzetre, amelyben régebben a birák voltak, akik kvalifikációjuknál és munkájuk különlegességénél fogva bizonyos pótlékban részesülnek. Én ugy gondolom, hogy talán itt is bizonyos pótlék rendszerére kellene áttérni, hogy a nemzetgyűlés figyelembe vehesse ezt a rendkivüli munkateljesítményt, ezt a különleges munkát, amelyet a gyorsirók végeznek., mert ha ilyen pótlékot vezetünk be, és ezt a fiatalabbak is megkapják, akkor a szukkreszcenciáről megfelelően gondoskodtunk. (Szabó István (öttevényi) : Állapítsák meg a létminimumot!) Ezek után bátor vagyok a nemzetgyűlésnek a következő inditványt előterjeszteni, jelezve, hogy ebben az indítványban tulaj donképen határozott állásfoglalás nincs, mert az indítvány csupán a gazdasági bizottság figyelmébe ajánlja ezt a kérdést, melyre nézve a nemzetgyűlés várná a bizottság javaslatait (olvassa): »Utasítsa a nemzetgyűlés a gazdasági bizottságot, hogy a nemzetgyűlési gyorsiroda tagjainak illetményeit a gyorsirók munkájának különleges, az egyetemi végzettségen túlmenő kvalifikációhoz kötött voltára és arra való tekintettel, hogy a köz érdekében a gyorsirók itt a parlamentben minő rendkívüli, az egészséget is nagymértékben veszélyeztető szolgálatokat teljesitenek, foglalkozásuk különleges voltához mérten — esetleg különpótlék rendszeresítésével is — kielégítő módon rendezze.« (Helyeslés.) Elnök : Az előadó ur kivan szólani. Urbanics Kálmán előadó: T. Nemzetgyűlés! Az előttem felszólalt t. képviselőtársam szavaira legyen szabad pár szóval reflektálnom. Elsősorban is bátorkodom bejelenteni, hogy a gazdasági bizottság a gyorsirók munkásságát teljes mértékben méltányolta, méltányolta pedig akkor, amikor a gyorsirók kérelmeivel foglalkozott. Ennek során megállapította a gazdasági bizottság, hogy a gyorsirók kívánságai két csoportba oszthatók, még pedig az egyik a létszám megfelelő felemelése, a másik pedig az anyagi kérdések dolga. A létszám felemelésével kapcsolatban belátta a gazdasági bizottság, hogy különösen hosszabb ülések esetén a ma megállapított 15 főből álló gyorsirógárda nem képes a turnusokat megfelelően kiállítani és a reá háramló munkát megfelelően ellátni, illetőleg a munka reájuk nézve nagy terhet jelent. Épen ezért szükségét látta annak, hogy a gyorsirók létszáma felemeltessék és a legközelebb előterjesztendő költségvetéssel kapcsolatban előterjesztést fog tenni a gazdasági bizottság arra nézve, hogy a gyorsirók létszáma szaporittassék. Másfelől mérlegelte a gazdasági bizottság a gyorsirók anyagi helyzetét is és ennek során megállapította, hogy a gyorsíróknak 15 főből álló 5*