Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-283

A nemzetgyűlés 283. ülése 1924. évi május hó 14-én, szerdán. fielest, a kellő utasításokat ki fogom adni. (Helyeslés.) Elnök: Minthogy a belügy minister tir végleges választ nem adott, a házszabályok 205. §-a értelmében az interpelláció kiadatik a belügyminister urnák. Szólásra következik? Bodó János jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: T. Nemzetgyűlés! Megdöbbenéssel olvastam az egyik lapban a következő, az egész kereszténységet felháborító hírt (olvassa): «A kultuszminister pisztoly-párbaja. Néhány nappal ezelőtt egy társaságban történt ügyből kifolyólag Klebelsberg Kunó gróf kultuszminister és Komáromy András nyugalmazott ministeri tanácsos, az Országos Levéltár volt helyettes-igazgatója között pisztoly-párbaj volt egyszeri golyóváltással. Először Komáromy lőtt, de pisztolya csütörtököt mondott, mire a kultuszminister nem élt a lövés jogával. A párbaj ezzel véget ért.« (Nagy Ernő: Komédia az egész Î — Zaj. — Elnök csenget.) Nincs jogom és nincs szándékomban sem, hogy bárkinek magánügyeibe beavatkozzam, ez távol áll tőlem. Itt azonban nem egy magánember becsületbeli dolgáról, magánügyéről van szó, hanem egy magát kereszténynek nevező párt tagjának, egy magát kereszténynek nevező kormány tagjának viselkedéséről és ügyéről van szó. Ezért veszem magamnak azt a bátorságot, hogy egyrészt, mint katholikus ember, másrészt pedig mint törvényhozó, ehhez a kérdéshez hozzászóljak. Mély felháborodással tapasztalom, hogy a keresztény irányzatnak, a keresztény kormánynak egyik tagja odaáll és párbajozik. A kultuszminister ur a kultúrának legfőbb őre, a vallásügyek ministere, akinek kötelessége lenne az ifjúságnak jó példával elől járni. Tessék azt elképzelni, hogy ebben az országban, amelyben ma egy lejárófélben levő — sajnos a ministerelnök r ur legutóbbi beszédéből ezt látom — keresztény irányzat van, ahol keresztény irányzatnak kellene lenni, ennek egyik exponense, aki tudomásom szerint azért lett annak idején a kormány tagja, mert kiválóan buzgó katolikus, odaáll és párbajozik. (Felkiáltások jobbfelől: Nem lőtt!) Én kötelességemnek tartom, hogy itt ebben a Házban, mint a keresztény irányzatnak nemcsak hive, de mint valóban keresztény életet élő keresztény ember, tiltakozzam a kormány egyik tagjának párbajozása ellen. (Helyeslés half elől) De kötelességem, mint törvényhozónak is, szóvátenni azt. hogy a kormány egyik tagja tudatosan megsértette a büntető törvényt. Ha visszagondolok a régi időkre a liberális korszakra, amelyet velem együtt nagyon sokan elitéltünk és elitélünk, akkor azt tapasztaljuk, hogy abban az időben a ministerek nem egy könnyen párbajoztak. (Ellenmondás a jobboldalon.) Tessék a végét bevárni, t. képviselőtársaim. A ministerek abban az időben, mint aktiv ministerek, sohasem párbajozhattak. (Egy hang a baloldalon: Nem engedte a császár!) Nem tartozom a legitimisták közé, antihabsburgista voltam és vagyok, azonban egyet kénytelen vagyok kijelenteni azt, hogy a legnagyobb elismeréssel, kegyeletteljes elismeréssel adózom boldogult volt uralkodónknak, IV. Károly királynak, aki betiltotta a hadseregben a párbajt. (Helyeslés a baloldalon.) Kegyelettel adózom Ferenc József boldogult volt uralkodónknak is, aki ministereitől, ha már párbajoztak, — ami nagyon ritkán fordult elő, — megkívánta, hogy mondjanak le a párbaj tartamára ministeri állásukról. Egy percig sem szabad nekem mint törvényNAPLÓ XXIV. hozónak, tűrnöm, hogy a kormány egyik tagja, akinek ugy is, mint törvényhozónak, ugy is mint kormánytagnak, mindenekelőtt kötelessége a törvények tiszteletét megkövetelni és a törvényeket mindenkivel betartatni, maga rúgja félre a törvényt és párbajozzék. (ügy van! a baloldalon.) Kernelem, hogy hasonló esetek a jövőben nem fognak előfordulni ; remélem, hogy a büntetőnovellában lesz majd olyan intézkedés, amely a párbajt, mint gyilkossági kísérletet közönséges bűntettnek minősiti és fegyházzal fogja sújtani. (Helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert, mélyen T. Nemzetgyűlés, vallásos érzésemből kifolyólag tiltakoznom kell a párbaj ellen, de tiltakoznom kell ellene a józan ész szempontjából is. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert nem tudom elképzelni, hogy azáltal, hogy az egyik fél pisztolya csütörtököt mond, a másik fél pedig nem él a lövés jógával, elég volna téve a becsületnek. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Egyetlen hely, a_ független magyar bíróság az, amelyre nyugodt lélekkel bízom rá becsületem sorsát, de egypár rossz pisztolyra, vagy többé-kevésbé nem éles kardra nem bizom a becsületemet, mert az olyan drága kell, hogy legyen mindenkinek, hogy nem teheti ki holmi szeszélynek. Ott van a független biróság, és a minister uraknak elsősorban lenne kötelességük, hogy a birósághoz forduljanak. Ha akármelyik minister, akit megsértenek becsületében, a birósághoz fordul és azt mondja, hogy én, mint minister, mint törvényhozó, mint a. törvények őre nem párbajozom, senki sem fogja gyávasággal vádolni. (Mozgás a jobboldalon.) Ehhez sokkal nagyobb bátorság kell, mint kiállani a cinkotai erdőbe és két golyót a levegőbe küldeni. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az lehet, hogy ez bizonyos kaszinói felfogásnak ellentmond, bizonyos kaszinói felfogással nem egyezik meg. Én ebben a Házban az indemnitási vita alkalmával kijelentettem, hogy mint keresztény, katolikus ember vallási meggyőződésből nem párbajozom (Helyeslés balfelől.) és le is vontam ennek konzekvenciáját: semmiféle kaszinónak tagja nem vagyok. Én nem akarom a kaszinót veszélyeztetni, de tiltakoznom kell az ellen, hogy itt bárki is megsértse a törvényt. Az uj büntetőnovella törvényerőre emelkedéséig is módjában lett volna a kultuszminister urnák, ha már a lényeget megsértette, legalább a formának eleget tenni azáltal, hogy mint lemondott minister párbajozott volna. Nem mondom, hogy tudomásul kellett volna venni a lemondását, de legalább azon idő alatt, amíg a pisztoly csütörtökmondása megtörtént az erdőben, ne mint minister párbajozott volna. Nem akarom a t. Nemzetgyűlés türelmét hosszasabban igénybevenni, hiszen erről a kérdésről nagyon sokat kelés fogunk is majd beszélni a büntetőnovella tárgyalása alkalmával, mert keresztény, domokral tikus államban egyszersmindenkorra ki kell kapcsolni, félre kell lökni azt a kaszinói felfogást, amely a becsületet véletlenre, szeszélyre bízza. A becsületet csak a független bíróságra lehet bizni, és ha engem valaki megsért, ott találom meg az orvoslást, és ott kapom meg elégtételemet. Mert az által, ha sértés esetén valakivel összemérem a kardomat, a dolog még nem tisztázódott, azt csak a biróság Ítélete tudja tisztázni. Ezeknek előrebocsátása után a következő interpellációt vagyok bátor az igazságügyminister úrhoz intézni (olvassa): »1. Van-e tudomása az igazságügyminister urnák arról, hogy a kormány egyik tagja, gróf Klebelsberg Kunó kultuszminister párbajt vivott és ezáltal a büntetőtörvénykönyvbe ütköző cselekedetet követet el? 2. Összeegyeztethetőnek tartja-e a ministeri állással, hogy