Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-295

312 A nemzetgyűlés 295. ülése 192L évi június hó i-én, szerdán. lyeket, a terheket azonban teljes egészükben mindig a tulajdonosokkal fizettette meg az állam. Tehát még a régi jó időkben sem volt az állam olypn bőkezű, hogy ezeket az ármente­sitési költségeket az állam fedezte volna, hanem megfizettette mindig az érdekeltekkel. Ennél a törvénynél, amelyet én képviseltem itt a nem­zetgyűlésen, nem is gondolhattam arra, hogy olyan törvényjavaslatot terjesszek be, hogy az állam viselje a költségeket, mert ez lehetetlen, különösen a mai időkben. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Mindenesetre, ha az árak ennyire emelkedtek, ha ennyivel több pénz kell a mun­kálat folytatására, akkor itt már a pénzügy­ministeriumra is hárul a feladat — amire nézve már ismételten átírtam, — hogy ő se maradjon meg a 27% milliós előlegnél, amely abban az időben elégnek látszott, hanem valo­rizálva emelje fel az állami hozzájárulást, olyan mértékben, mint amilyen mértékben a járulékot a birtokosokra kivetik. Azt hiszem, ennek meg is If-sz az eredménye, és mihelyt ez bekövetkezik, akkor a birtokosokra nem kell anníat kivetni. Azokat, akik kivetették ezt az adót, az a jószándék vezette, — nem szá­molva a buv,a árának emelkedésével. — hogy miután ezt az előleget, amelyet az állam nyújt előre, később vissza kell fizetni, s miután olcsó pénzben szt dik fel ezt az adósságot, és nem lehet tudni, hogy milyen pénzeni kell vissza­fizetni, mentesiteni akarták egy kétséges ki­menetelű adósságtól az érdekelteket s ezért erre az évre nagyobb adót vetettek ki, hogy kevesebb kölcsönt kelljen igénybe venni, s ké­sőbb ne terhelje nagyobb kölcsön a birtoko­sokat. Ez a számítás azonban nem vált be, mert a viszonyok megváltoztak és a gabonaárak fel­mentek. Én mindenesetre továbbra is szorgal­mazni fogom a pénzügyministeriumnál azt, hogy ő nagyobb mértékben járuljon hozzá e csatornaépítés költségeihez, mert akármint tör­ténjék is a visszafizetés, most pénz kell ehhez, amelyet maguk az érdekeltek befizetni nem ké­pesek, az államnak tehát az előleg kérdésében fel kell emelni e járulékait. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Ami már most azt illeti, hogy itt Kunszent­miklóson, — amint méltóztatott mondani, — a megállapitás nem volt helyes, mert például egy bizottság megállapit háromféle^ árteret: első-, másod- és harmadosztályú árteret s aszerint veti ki az adót, azonban a megfelelő osztályozásokba az egyik területet nem veszik be, annak odavaló bevételét nem tartják jogos­nak, a másikat pedig beveszik, erre nézve meg­jegyzem, hogy ez ellen mindig szoktak az érde­keltek par.esszal élni; itt azonban az a hely­zet, hogy a megejtett osztályozást nem a föld­mivelésügyi minister hagyja jóvá, hanem a vármegye alispánja. Ezt a földmivelésügyi mi­nisternek csak alaki hibák miatt ^ van joga esetleg megsemmisitem, és uj felvételt elren­delni, de akkor is az alispán dönt és nem a földmivelésügyi minister. Mindenesetre azonban azt, hogy itt olyan jogos panaszok volnának, — amint azt az igen t. képviselőtársam felemlíti, hogy olyan terü­letek is vannak, amelyek esetleg rosszabbak lennének lecsapolás után, mint voltak a lecsa­polás előtte ezt teljes egészében nem tehetem magamévá, mert ez a csatornázás, ellentétben a régi ármentesitő munkálatokkal, ugy lesz keresztülvive, hogy öntözésre is felhasználható legyen. Azok tehát, akik attól félnek, hogy elmegy a viz, és a csatornázás következtében esetleg szárazság miatt nem lesz termésük, azok, azt hiszem, kellemesen fognak csalódni, mert ez a csatorna nem fog előidézni száraz­ságot, hanem inkább az öntözést akarja elő­mozdítani. Ha a későbbi időben az derülne ki, hogy a kivetésnél egyes birtokosok túlságosan vagy aránytalanul vannak megterhelve másokkal szemben, ebben a tekintetben hajlandó vagyok — megígérem — teljesíteni azt, hogy vizsgálatot esetleg kiigazítást rendeljek el, ahol jogos pa­naszok vannak. (Helyeslés jobb felől. — Halász Móric: A kivetés jogerős!) A panaszokat min­dig joguk van a hatóságoknak megvizsgálni és a jogos panaszoknak helyt is ad a hatóság és uj vizsgálatot rendel el. A fizetési nehézségeket, amelyek ma fenn­állanak, a pénzügyminister úrral egyetértő­leg igyekszem legalább annyira enyhíteni, amennyire csak lehet. Mert lehetetlenség, hogy ebből az következzék be, hogy egyes birtokosok tönkremenjenek. Azok, akik a rájuk kivetett adót nem tudják megfizetni, kell, hogy valami haladékot kapjanak és szükséges, hogy a jövő éyi költségvetésnél figyelembe vétessenek ezek a dolgok. Mivel a kivetés megtörtént, ellene fellebbezés nem érkezett be és a kivetés jóvá lett hagyva, mert már a földmivelésügyi mi­nister annál is inkább nehéz helyzetben van ebben a tekintetben, mivel az adóbefizetés még most sem történt meg — egyesek befizették, mások nem, — pedig én ezt a munkát végez­tetni akarom, nem ugy, mint a múlt esztendő­ben történt. Mi már a télen az erre szükséges költségvetési összeget kölcsönkértük a pénz­ügyministertől, azzal, hogy az adót ő szedje be és a beszedett adóból kapja meg azt az ösz­szeget, amelyet kölcsön adott. Ezen kölcsönvett pénzen folynak szépen és haladnak előre a munkálatok. Az adók végre­hajtása már a pénzügyminister kezében, nem pedig a földmivelésügyi minister kezében van. De ebben a tekintetben is érintkezésbe lépek a pénzügyminister úrral és elkövetek mindent abban a tekintetben, hogy a panaszok orvosol­tassanak s hogy a lakosság ne legyen eleve elriasztva ettől a csatornázástól azáltal, hogy lehetetlen adókat vetnek ki rájuk. Én nem tudok ebben a pillanatban mást ígérni, mint azt, hogy azon leszek, hogy a jövő éyjL költségvetés is ugy legyen megállapítva, hogy ilyen bajok ne származhassanak. Mert készséggel 'elismerem, hogy azoknak, akikre kivetették azt a búzát, amikor annak ára még | csak 100.000 korona volt, akik azonban nem fizették ezt akkor meg s most tőlük ugyanazt ; a buzaértéket követelik, most az akkor kivetett I járuléknak háromszorosát, vagy még ennél na­I gyobb összeget is kell fizetniök. Tekintettel arra, hogy ilyen súlyos terheket rónak az ér­dekelt gazdákra, én megkísérlem helyzetükön valahogy enyhíteni, vagy legalább is halasztást kieszközölni és a pénzügyminister ur által pó­toltatni azokat az összegeket, amelyek szüksé­gesek. Kérem válaszom tudomásulvételét. (He­lyeslés jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Mokcsay Zoltán: A földmivelésügyi minis­ter ur válaszát köszönettel tudomásul veszem. Elnök: Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóz­tatnak-e a földmivelésügyi minister urnák Mokcsay Zoltán képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy

Next

/
Thumbnails
Contents