Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.
Ülésnapok - 1922-295
A nemzetgyűlés 295. ülése 1924. évi június hó 4-én, szerdán. 307 különböző dolgokról beszélnek. Nem vagyok hajlandó adni minden mende-mondára, de a földmivelésügyi ministerium reputációja érdekében nagyon kívánatosnak tartanám, ha a minister ur olyan megnyugtató nyilatkozatot tenne, hogy az állami birtokok terményeiből kedvezményes, protekciós áron senki, sem állami hivatalnok, sem más nem részesülhet és hogy erre nézve megfelelő intézkedés van érvényben, vagy fog a jövőben érvényben lenni. Továbbá hajlandó-e a minister ur arról is nyilatkozni, hogyan történik ezeknek az üzemeknek a finanszírozása. Az erre nézve való nyilatkozattételt azért tartom szükségesnek, mert ugyancsak kósza hirek vannak forgalomban arról, hogy ezek az állami birtokok egyik nagyobb pénzintézetünkkel volnának összeköttetésben, (Felkiáltások a balközépen: Aha!) vagy fognak összeköttetésbe jutni és hogy más vállalatok is szemet vetettek ezekre az üzemekre. Mindenesetre kivánatos volna tudnunk, nem fenyegeti-e ezeket az üzemeket az a veszély, hogy egyes kapitalista alakulatok fognak majd ezekbe az állami birtokokba befészkelődni és ezeknek az üzemeknek a vezetését irányítani. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Mig én itt vagyok, addig nem!) Szükségesnek tartom továbbá, hogy tájékozva legyünk arról, (Kiss Menyhért: Kisgazda kormányzat! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Mi baja van vele a képviselő urnák 1 ? Most mondtam, hogy amig én itt vagyok, addig nem lesz! Méltóztassék tudomásul venni!) hogy pénzügyileg hogyan történik ezeknek az üzemeknek a dotálása. Mert ugyancsak hirek vannak arról, és pedig nem olyan hirek, melyeknek forrása után itélve, ne lehetne valami alapja a dolognak, (Gróf Hoyos Miksa: Többnyire nincs alapja!) hogy ezek az állami gazdaságok kosztpénzzel dolgoznak, vagyis hogy az üzemükhöz szükséges pénzeket kosztkamat mellett veszik igénybe. (Zsirkay János: Most nagyon olcsó a kosztkamat! — Lendvai István: Kost was kost!) Tiszta dolog, hogy egy üzemet pénz nélkül vezetni nem lehet. A bürokrácia túltengése veszélyének kitett üzemeknél ennek a kérdésnek a felvetése mindenesetre jogosult. Én abszolúte nem kételkedem a földmivelésügyi minister ur jószándékában és jóindulatában, csak az iránt vannak aggályaim, hogy ezek az üzemek,^ amelyeknek vezetése nagy technikai'' tudást és körültekintést igényel, megfelelő módon vezettetnek-e, hogy erre nézve történt-e megfelelő gon^ doskodás. Mert, azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy a múltban gyakorolt szisztéma mellett az ezen állami birtokokon folytatott gazdálkodás nagy deficittel járt, most pedig részben ugyanazok az emberek vezetik tovább is a gazdálkodást; talán egy-két uj ember került be az üzemekbe. Mindenesetre nagyon kíváncsi volnék arra, hogy történt-e megfelelő intézkedés àbban a tekintetben, hogy ezek a régente nem nagy gazdasági sikerrel dolgozó állami tisztviselők most, az uj rezsrm alatt megfelelőbben gazdálkodnak-e és az állami birtokokon elérhető-e ennek következtében dencitmentes eredmény. Ezeknek a kérdéseknek a tisztázását célozza interpellációm. Elnök: A földmivelésügyi minister ur kiváiii válaszolni! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Farkas Tibor képviselőtársam interpelláció jára,amennyire eszembe jutnak a dolgok, a következőket válaszolom. Tény, hogy a mezőgazdasági űzésinek függetlenittettek a pénzügymin isterium tói annyiban, hogy azt a bürokratikus eljárást, amely ott eddig folyamatban volt, megváltoztattam, és ezután a mezőgazdaság saját maga intézi az üzemeit. Eddig az eljárás az volt, hogy az állami birtokoknak minden befolyó jövedelmet be kellett szolgáltatniuk az állampénztárba és minden kiadást kérniök kellett az állampénztártól. Gazdasági üzem azonban igy fenn nem tartható, mert a mai és a közelmúlt pénzügyi viszonyok mellett előfordult, hogy a tavasszal kértünk egy összeget beruházási célokra, és talán az ősszel kaptuk meg. így gazdaság nem dolgozhatik eredményesen, tehát a pénzügymínisteriummal a ministertanács hozzájárulásával nagyjában a következő megállapodást kötöttem • A földmivelésügyi ministerium kezelésében levő összes állami birtokok tartoznak holdanként és évenként fél métermázsa gabonának megfelelő összeget beszolgáltatni a pénzügyministeriumnak, illetőleg az államkincstárnak. A pénzügyministerium szívesen belement ebbe a megállapodásba, mert az elmúlt években megközelitőleg sem kapott az államkincstár holdanként fél métermázsa búzaárnak megfelelő jövedelmet. A földmivelésügyi ministerium tehát ezzel az intézkedésével az államkincstárnak sokkal nagyobb tiszta jövedelmet biztositott — amelyet eddig meg is fizettek és meg is fognak fizetni, — mint amennyit az államkincstár eddig élvezett. Ezzel szemben a birtoknak szabad keze van arra, hogy a befolyó jövedelmet ugy ruházza be és használja fel, ahogy az neki jól esik. A fél métermázsa kötelező beszolgáltatása mellett azonban, ha felesleges jövedelmet tudunk produkálni, az ismét az államkincstáré, csupán a beruházásokra szükséges összegekkel rendelkezünk szabadon. Egyelőre ez a megállapodás. Hogy meddig tart a fél métermázsa gabona kötelező beszolgáltatása, azt most még nem tudom megmondani, mert ha a birtokok nagyobb jövedelmet tudnak produkálni, természetesen ennek a szolgáltatásnak az összege is felemeltetik. Ez a megállapodás lényeges része, m elv a mai gazdálkodást már ma is nagyban előbbrevitte. Tudvalevő, hogy vannak a földmivelésügyi ministerium által kezelt birtokoknak olyan részei, amelyek eddig tényleg deficittel dolgoztak, de vannak olyan részei is, ameIvek nagy eredményt mutatnak fel. Igv például a mezőhegyesi birtokokat elsőrangú birtokoknak jelenthetem ki kezelésüket illetőleg, ami pedig a jövedelmezőséget illeti, ebbena tekintetben sem hagynak fenn kívánnivalót. Hogy a mült években ez a jövedelemfeleslegkimutatás nem szerepelt a költségvetésben, annak más okai vannak, amelyeket nem mondhatok el a nyivánosság előtt, rá kell azonban mutatnom arra, hogy milliárdnyi értékeket vit tek el a románok çsak a mezőhegyesi birtokról. Mint állami birtokot teljesen kifosztották, sokkal jobban, mint a magánbirtokokat, pedis? ezeket is eléggé kifosztották. Mezőhegyesről elvittek minden elvihetőt, elvitték állatállományát, gépeit, felszerelécét, mindenéi» ugy, hogy a román betörés után következő pár esztendőben újra milliárdokat és milliárdokat kellett a jövedelemből arra fordítani, hosy a birtokot újra üzemképessé tegyük, hogv gépeket szerezhessünk be, hogy az állathiányt pótolhassuk stb., stb. Ami azokat a híreket illeti, hogv bérbeadásokról és pénzcsoportokkal való összeköttetésről volna szó, erre vonatkozólag a következőket mondhatom: tervbe volt véve, hogy eery pénzcsoporttal, egy bankkal — és itt szóba jött 1&
