Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-295

A nemzetgyűlés 295. ülése 1924. évi június hó á-én, szerdán. 303 tessük, valóban kiváló, vámigazgatásunk azon­ban ezzel még nincsen felszerelve és az ország jelenlegi pénzügyi helyzete nem is teszi lehe­tővé, hogy minden egyes vámhivatalt ilye» drága és költséges géppel felszereljünk. Ami azt illeti, hogy a vámtételek ugy van­nak megállapítva, hogy a finomabb áru lehe­tőleg alacsonyabb vámmal van megterhelve és a silányabb minőségű áru ennek megfelelőleg sokkal súlyosabb vámtételekkel van megter­helve, erre vonatkozólag bátor vagyok meg­jegyezni, hogy mi igyekeztünk egy bizonyos csoportba vagy alcsoportba tartozó áruknál a vámvédelem mértékét az azon csoporthoz tartozó tömegcikkek értékéhez viszonyítani. Ter­mészetes, hogy a két határ felé eső áruk vámja részint alacsonyabb, ha egész finom szövetekről van szó, részint tényleg a prohi­bicióhoz közeledő magas vámnak tekinthető. Én megmondom egész nyiltan, hogy nem is lehet érdekünk, hogy az egész silány áru be­jöjjön az országba. Értem ez alatt a cseh­országi árut. Csehországban virágzó mű­gyapjuipar van és Csehországból olyan szöve­tekkel árasztanak el bennünket még ma is, amelyek 90%-ban műgyapjuból vannak, ame­lyek látszólag olcsók, amelyeknél a vámtétel látszólag 100%-os, vagy talán annál is maga­sabb, de tényleg az áru értékét és tartóssá­gát véve tekintetbe, nem lehet érdeke az or­szágnak és az ország fogyasztóközönségének sem az, hogy ilyen silány minőségű szövetek bejöjjenek. Ha tehát az ilyen szövetekre az itt kontemplált vámtétel prohibitivnek nevez­hető, ezzel épen a fogyasztókat akarjuk meg­védeni. Nagyon kérem, méltóztassanak ezt az egész csoportot ugy, ahogy van elfogadni, mert olyan szerves összefüggő egészet alkot, hogy nem is vagyunk képesek egyes cikkeket kiragadni. Nem lehet itt mindig azt a sokat felhozott kartonnyomó kékfestőipar példáját felhozni, mert ha a kékfestő-iparnál tényleg talán magasabb is — mert elismerem, hogy magasabb — az áru értékéhez viszonyúvá a tervezett- vámtétel, de ez következik abból a felépítésből, amelyet már voltam bátor emli­teni, hogy azzal, hogy milyen munka van ab­ban az áruban, természetesen a vámtételnek is összhangban kell lennie és lépcsőzetesen kell felépítve lennie. Kérném ennélfogva ennek a csoportnak változatlan elfogadását. Elnök: Sándor Pál képviselő ur félreértett szavai értelmének helyreigazítása cimén kért SZÓt. Sándor Pál: T. Nemzetgyűlés! Csodálom, hogy az előadó ur t. barátom engem, az én ideológiámat még mindig nem akarja meg érteni. Én tudom, hogy minden jóindulat megvan benne és igazán nem tapasztaltunk a vita folyamán abszolúte semmiféle eltérést köztünk a véleményben, csak az eljárásban. Ennél a tételnél azonban csak tisztában va­gyunk egymással. Ebben a tekintetben a nem­ize tgyülésnek nem szabad port hinteni az em­berek szemébe, és nálam a fő az, hogy ezt megmondjam. (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Arról van szó — nem akartam a detailokba menni, látva az önök akaratát, nem akartam túlságba menni és demagóg jelszavakat használni —, hogy mivel nem lebet meg-cáfolni azt, hogy a silányabb minőségű áruknál nem 20—25, hanem 130%-ig terjedő drágulás van, mert az a silányabb mi­nőségű áru a jobb minőségűvel van egy tétel­ben, mondom, mivel ezt nem lehet többé cá­folni, mert künn a különböző vitákban ezt tel­jesen tisztáztuk, mivel átlagban tehát 70—130% között van a silányabb áru megvámolása, en­nélfogva természetes, hogy a szegény sorsú népnek, amely nem veheti a jobb anyagot, meg kell barátkozni azzal, hogy csak egy pár évre veszi azt, amit vesz, ennek életét tehát meg kell könnyitenünk. Csodálom, hogy az előadó ur nem akarja megérteni ezt az én vilá­gos álláspontomat, amelyért sikra szállok, hogy mivel megvan a módja annak, hogy konsta­tálhassuk, milyen minőségű az áru — azt nem mondja az előadó ur, hogy nincs meg a módja, ezt nem állithatja, mert mint becsületes em­ber, nem állithatja —, miért ne szolgáljuk a szegényebb nép érdekét s amikor amúgy is a legkülönbözőbb demagóg jelszavakról van szó, az olcsó súlyban sokkal nagyobb kelmét miért ne mentesítsük a magas vámvédelem alól. Miért adják önök oda magukat arra, hogy a szegény nép áruját ilyen illojális módon — hogy máskép ne fejezzem ki magamat —, be­hatóan, tudva, nyitott szemmel megdrágítsák, holott önöknek érdekük az, hogy pártjuk fen­maradjon 1 ? Itt van az ellentét és e tekintetben nem értett meg engem a t. előadó ur. Méltóz­tassék elhinni, hogy engem semmiféle mellék­szempont nem vezet, nem vezet politika, nem vagyok valamelyik pártnak tagja, hanem tel­jesen objektive, a magam tudása szerint álla­pítom meg, hogy nem szabad megtennünk azt, hogy a szegényebb népnek jutó rosszabb, ne­hezebb árut kétszeresen vámolják el: először azért, mert nehezebb az az áru, másodszor, mert ugyanabba a kategóriába kerül, mint a finomabb, könnyű áru. Ha ezt az önök lelki­ismerete megengedi, méltóztassék ezt meg­tenni, de ennek a felszólalásnak itt meg kel­lett történnie. Elnök: Szólási joga többé senkinek nem lé­vén, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a határozathozatal. (Mozgás.) Első­nek Sándor Pál képviselő ur halasztó indítvá­nyára fogom feltenni a kérdést. Kérdem a t. Nemzetgyűlést: méltóztaük-e Sándor Pál kép­viselő ur halasztó természetű indítványát el­fogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik Sándor Pál képviselő ur indítványát elfogadják, szívesked­jenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A nemzetgyűlés Sándor Pál képviselő ur indít­ványát elveti. A 25. csoport meg nem támadott tételeit elfogadottnak jelentem ki. Az 545—571., 573—574., 574—575., 574—588., 587. és 573—574. tételekkel szemben ellenindit­ványok adattak be, amelyek mind ellentétben állanak az eredeti szöveggel, tehát az összes indítványokat szembe fogom állítani az eredeti szöveggel. Amennyiben az eredeti szöveget nem méltóztatik elfogadni, sorban fel fogom tenni a kérdést az indítványokra, és sorban fo­gom azokat elfogadottnak, vagy elvetetteknek nyilvánítani, amint azokat a nemzetgyűlés el­fogadja, vagy elveti. Amennyiben az eredeti szöveget méltóztatnak elfogadni, az összes be­adott módosító indítványokat elvetetteknek fo­gom kijelenteni, Kérdem tehát a t. Nemzetgyűlést, méltóz­tatik-e az 545—571. tételeket az eredeti szöve­gezésben, szemben a beadott indítványokkal elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nemi) Ké­rem azokat a képviselő urakat, akik ezeket a

Next

/
Thumbnails
Contents