Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.
Ülésnapok - 1922-295
A nemzetgyűlés 295. ülése 1924. évi június hó 4-én, szerdán. 293 vényben levő vámtarifatételekkel, megállapíthatta volna, hogy mindezeknek a veteményeknek, zöldségeknek és gyümölcsöknek vámját, melyek a tömegélelmezési cikkek sorába tartoznak, lényegesen leszállítjuk az eddigi tételekkel szemben. Ez nemcsak a friss gyümölcsre vonatkozik, hanem még a szárított, aszalt, sajtolt, porrá tört, apritott gyümölcsre is, amelynek eddig 14—15 korona vámja volt, az uj tarifában pedig csak 8 korona. A citrom vámja eddig 10 korona volt, most pedig 2—4 koronára mérsékeltetett. Az összes vetemények vámja, a zöldbab, saláta, karfiol, torma, friss burgonya, stb, amidőn tömegcikket képeznek, az eddigi 20 koronával szemben csupán 5—7—8 K vámmal vannak megterhelve és csakis azok a tételek emeltettek fel lényegesen, amelyek primőröket, a korai, luxuscikket képező gyümölcsöket és veteményeket vannak hivatva védeni. Azt hiszem, ezt elbirják azok, akik márciusban akarnak szamócát enni. Ezenkívül azokat a déligyümölcsöket, mint pl. datolyát, ananászt, amelyek sohasem voltak közszükségleti cikkek, tényleg magasabb vámokkal sújtjuk. Ezek tényleg pénzügyi vámok, vagy ha ügy tetszik, tiltóvámok, de azt hiszem, az C?szág a mai szomorü helyzetében nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy ilyen cikkeket is beengedjen. Ami a sokat emlegetett narancs vámját illeti, ez a vám eddig 24 korona volt, de narancs nem jöhetett be, csak csempész utón, és igy csak magas áron lehetett kapni. Az u j autonóm vámtarifában ez a vám 30 koronában van megállapítva, ami — tekintettel arra, hogy autonóm vámtétellel állunk szemben — a gyakorlatban valószínűleg nem is fog érvényesülni. Ezek alapján kérem ezt a csoportot eredeti szövegezésében elfogadni. Elnök: Propper Sándor képviselő ur a ház szabályok értelmében, félreértett szavainak helyreigazítása címén kért szót. A képviselő urat a szó megilleti. Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Semmi szükség sincs arra, hogy egymást inszinuációkkal illessük. Én a javaslatot igenis, alaposan átnéztem és összehasonlitottam. Méltóztassék a t. előadó urnák a régebbi helyzetet a mai helyzettel összehasonlítani ; rá méltóztatik jönni arra, hogy a numerikus változás tulajdonképen nem jelent mérséklést és csökkenést, mert a békebeli állapothoz képest, amikor ezek a régebbi kisebb vámtételek voltak érvényben, sokkal jobbak voltak a kereseti viszonyok, sokkal jobb volt a szociális helyzet, ugy hogy ma, ha kisebb is a vámtétel, a fogyasztó nem tudja megfizetni, mert békebeli keresetének csak 30—40%-a felett rendelkezik és igy csak számbeli csökkenés mutatkozik, valóságos csökkenés azonban nincs. Ez indított engem arra, hogy javaslatomat megtegyem. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Propper Sándor képviselő ur indítványa ellentétben van a VI. csoporttal, ezt tehát szembe fogom állítani az eredeti szöveggel. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, meltóztatnak-e a VI. csoportot, szemben Propper Sándor képviselő ur módosító indítványával, elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a VI. csoportot az eredeti szövegezésében fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség ! A nemzetgyűlés a VI. csoportot eredeti szövegezésében fogadván el, Propper Sándor képviselő ur indítványát elveti. Következik a VII. csoport. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Bartos János jegyző (olvassa). Elnök: Kiván-e valaki szólani? Bartos János jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! Készemről nem tartom kívánatosnak — sőt tovább megyek, megengedhetőnek —, hogy az ásványvizet, amely legtöbb esetben nem is annyira üditő — mint inkább gyógyvíz jellegével bir, vámokkal védjük, tekintettel arra, hogy csonka Magyarországnak nincsenek nagy készletei ásványvizekben. Tisztelettel indítványozom tehát, hogy az ásványvízre adjuk meg a vámmentességet. Elnök: Kiván-e még valaki szólani*? Bartos János jegyző: Gschwindt Ernő! Gschwindt Ernő: T. Nemzetgyűlés! A VII. csoportba, az italok csoportjába tartoznak a borpárlat, konyak, likőrök, édesített szeszesitalok és pezsgőbor. Ezek azok a cikkek, amelyek igazán nem képeznek közszükségleti cikket. A mai gazdasági viszonyok mellett csak a legtehetősebb osztályok azok, amelyek megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy francia pezsgőt vagy konyakot fogyasszanak. A trianoni béke folytán megcsonkított országunkban a szőlőkuíturáiiak igen nagy mértékben való megmaradása következtében évenkint ismétlődő óriási borfeleslegekkel rendelkezünk. Az én álláspontom az, hogy minden nyerstermény, amely az országban termeltetik vagy előállittatik, a végső fokig itt gyártassék ki (Helyeslés a jobboldalon.) és mint teljesen kész áru vitessék ki a külföldre. Nekünk a háborU előtt és háború alatt is számottevő borfeldolgozó telepeink voltak; mondhatnám, világhirü pezsgőgyáraink voltak, amelyek igen nagy exportra dolgoztak, ezenkivül borlepárló telepeink is. A „konyak" szót a trianoni békeszerződés alapján nem hasZr nálhatom, s ezért borpárlatot említek, de konyakot méltóztassék alatta értenL (Lendvai István: A szaga ugyanaz! — Derültség.) Ezért bátor vagyok proponálni a t. Nemzetgyűlésnek, hogy ezeknél a tisztán fényűzési cikkeknél a törvényjavaslatban megállapított vámokat az általam benyújtott javaslat alapján métermázsánként 200 aranykoronára méltóztassék felemelni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Kivan még valaki szólani 1 ? Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Nem akarok az italvámoknak védelmére kelni. Szívesen belemennék abba is, hogy az italokat egészen tiltsuk ki, sőt a hazai italokat is tiltsuk el és teremtsük meg a száraz Magyarországot, mint ahogy Amerika rátért erre az igen hasznos és célszerű szisztémára. De furcsának tartom, hogy ez a javaslat épen arról a részről jött, amely egy kissé érdekelve van ebben a kérdésben. (Zaj a jobboldalon. — Szomjas Gusztáv: Nem a maga érdekét védi!) Nem tartom ildomos dolognak, hogy egy szeszgyár tulaj donosa a magyar nemzetgyűlésben még túlzottabb és fokozottabb vámvédelmet követel a magyar szeszgyártás részére, mert ez nem is indokolt. Mondom; én nem a vámok magassága ellen emelek kifogást, de az ellen feltétlenül tiltakoznom kell, hogy ezeknél a tételeknél még magasabb vámtételeket állapítsanak meg, mert már ezek is monopóliumot fognak biztositani a hazai szesztermelésnek s ha ezeket a vámtételeket még felemeljük, akkor a szeszfogyasztás Magyarországon teljesen monopóliumszerűvé válik, 4—5 gyár fogja uralni Magyarország piacát, (Zaj jobbfelől.) Ezenkivül ez azzal a nagy hátránnyal is járna, hogy érdemes volna csempészni. Egy uj ipar fog itt kifejlődni en-
