Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-295

A nemzetgyűlés 295. ülése 192L évi június hó í-én, szerdán. 285 aranykoronára kivánja a kormány felemelni. A sajt vámja 50 aranykorona volt s ezt most 120 aranykoronára kivánja a kormány felemelni. Ebből világosan kitűnik az, amit mondottam, hogy a magyar kormány megint a nagy földbirtokos osztály érdekében fogja megkötni a kereskedelmi szerződéseket a külfölddel és itt beszélhetünk, csinálhatunk, amit akarunk, a földbirtokos osztály ezt diktálja a magyar kormánynak, (Mozgás és ellenmondások.) és a magyar kormány a szerződéseket igy köti meg. Ez volt a hiba a múltban is és ez a hiba most is. (Ellenmondások a jobboldalon, a középen és a baloldalon.) Méltóztassék csak összehasonlítást tenni, hogy Magyarországon, ahol feleslegben terem bu«a és rozs, ahol minden van, ahol nincs szükségünk behozatalra, sokkal drágább a kenyér, mint külföldön. Azt hiszem, hogy ebben valami kis része van a földbirtokos-osztálynak is. (Zaj. Ellenmondások.) Nem mondom, hogy ez tisztán és kizárólag a földbirtokos-osztály hibája. A kormány legalább is olyan bűnös ebben, mint a földbirtokos-osztály, (Lovász János: A pékek!) a pékek sem különbek, nem védem azokat sem, (Rothenstein Mór: A malomtulajdonosok is, meg a pékmesterek is!) leginkább bűnös pedig azért, mert olyan nagy állami adminisztrációt tart fenn az államon belül, amelyet ez a kis ország nem bir el. Ennek költségeit a kormánynak azután be kell vasalnia. A szegény koldust nem vetkőztetheti le, attól nem vehet el semmit, tehát a Kormány most kénytelen-kelletlen hozzányúl a földbirtokhoz is és kénytelen a nagybirtokosokat is mérhetetlen adókkal sújtani. Én ezt sem tartom helyesnek, ezt sem irom alá, de a nagybirtokosoknak van annyi hatalmuk, hogy a kormányt erre figyelmeztessék és van annyi befolyásuk is, hogy a kormányt kényszerítsék (Forster Elek: Kellene lenni!) és mutassák meg a kormánynak azt, hogy Magyarország fennállott ezer éven keresztül és nem volt országos főkapitány, nem voltak kerületi kapitányok, nem volt egy olyan városban, amelynek 30.000 lakosa van (Lendvai István: Még Döhmel .nélkül is megvolt az ország!) 600 rendőr, hanem a rendet ott teljesen fenn tudta tartani 30—40 rendőr is. Ezekre semmi szükség nincs. Hogy a kormány mennyire védeni akarja a magyar földbirtokos-osztályt, etekintetben csak arra utalok, hogy legutóbb megjelent egy földmivelésügyi rendelet, amely megengedi, hogy az országból szabadon, minden engedély nélkül lehet tengerit, zsírt, szalonnát kivinni a külföldre. (Lendvai István: A galiciánereket nem viszik ki!) Amikor tudjuk, hogy itt horribilis árakat kell fizetni ezekért a cikkekért az országon belül, a kormány mégis megengedi azt, hogy ezeket az élelmiszereket külföldre kivigyék. (Forster Elek: Ha nem lesznek vámok, még inkább kiviszik!) Ezek behozatali vámok, t. képviselőtársam, ezek arra szolgálnak, hogyha behozzák az árukat, azokat megadóztassák és ezekkel nem azokat az árukat adóztatják meg, amelyeket kivisznek. Csak utalni akarok arra, hogy a kereskedelmi szerződések megkötésénél nagyon vigyáznia kell a kormánynak, nehogy esetleg vámháboruba keveredjék. Méltóztatnak emlékezni arra, hogy 1912-ben ilyen vámháboruhöz hasonló viszony keletkezett Magyarország és Szerbia között épen a nagy földbirtok érdekében. (Forster Elek: Az állategészségügy érdekében!)! Az állategészségügy volt a cím, a tény azonban az volt, hogy a szerb sertéseket nem engedték be Magyarországra, nehogy konkurrenciát csináljanak a magyar földbirtokosok sertéseinek és ezért keletkezett vámháboru Magyarország és Szerbia között. Hogy ez mennyire igy áll, méltóztassanak emlékezni arra, hogy pl. Amerikából hoztak ide zsirt. Nem mondom, hogy az amerikai zsir nem silányabb, mint a magyar, az préselt, nem olvasztott zsir, de jóval olcsóbb, mint a Magyarországon előállított zsir. Méltóztassanak figyelembe venni, milyen hosszú tengeri utón k:ell annak idejönnie, milyen szállítási költsége van és mégis versenyképes tud lenni a magyar zsírral. Ez is mutatja, milyen közgazdasági politikát folytat a kormány ennél a dolognál. Utalni akarok arra, milyen lehetetlen a mostani állapot a behozatal kérdésénél. Ha egy kereskedő külföldről akar árut behozni, tiz vagy nem tudom én hány hivatalt kell végigjárni, amig megkapja legalább az engedélyt az áru behozatalára. Erről különben lesz alkalmunk később beszélni, ha majd tárgyalásra kerül a legújabban beterjesztett törvényjavaslat. Most csak arra a lehetetlen helyzetre akarok utalni, hogy pl. a magyar kormány egyességet kötött nem a körülöttünk levő államok kormányaival, hogy azok adjanak engedélyt arra, hogy mit szabad Magyarországra behozni, hanem az idegen államok követségeivel. Az olasz, a francia követségek diszponálnak afelett, hogy melyik kereskedő milyen és mennyi árut hozhat be. Ilyet kereskedelmi szerződésbe bevenni egyetlen kormánynak sem volna szabad. Az is lehetetlen helyzet, hogy itt, az országon belül idegen államok követei diszponáljanak afelett, hogy milyen árut milyen mennyiségben szabad behozni az országba. Ebben a tárgyban már nagyon sok panasz ment a kormányhoz, de a kormány nem intézkedett, mig végre az illető kamara elnöke kénytelen volt lemondani elnöki állásáról és erre az idegen követség vetette magát közbe és intézkedett, hogy ezek a — hogy ugy mondjam — panamák, amelyek ott voltak, megszűnjenek, de a kormánynak nem volt ereje ezek megszüntetésére. Ennek a törvényjavaslatnak helytelen intencióját mutatja az is, hogy pl. a petróleumra olyan magas vámokat akar kivetni, amely a petróleumot borzasztóan megdrágítja. (Görgey István előadó: Ellenkezőleg! Kérdezze meg képviselőtársát, Peyer Károlyt!) Ha figyelembe vesszük, hogy Magyarországon nincs petróleum, hanem etekintetben külföldre vagyunk utalva és ha figyelembe vesszük azt, hogy egy liter petróleumra körülbelül 2000 korona vám jut és ha ezt összehasonlítjuk azzal, hogy egy villanykörte vámja 3000 korona, akkor ezt a differenciát óriási nagynak kell tartanunk. Hiszen tudvalevőleg a petróleumot a falusi kisemberek, különösen a kisgazdák, a földmunkások használják. Egy liter petróleum télen, mondjuk, elég 3—4 napig és ez után 2000 korona vámot kell fizetni, egy villanykörte ellenben eltart 2 évig is és erre csak 3000 korona vámot vetnek ki. Ha ezt a két dolgot összehasonlítjuk, látjuk, hogy itt megint nem a kisembert védelmezik, megint nem azt akarják, hogy a kisemberek olcsóbban, legalább jutányos áron jussanak szükségleteikhez, hanem épen^ olyan árukra állapítanak meg alacsony vámokat, amelyeket »em kis-