Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-283

A nemzetgyűlés 283. ülése 1924. évi május hó 14-én, szerdán. 21 volt az, aki meglehetősen udvariatlan hangon beszélt vele, (Felkiáltások a baloldalon: Mondta!) de a főszolgabiró igazoló jelentése szerint maga a képviselő ur volt az, aki másnap a sértést jóvátette. (Nagy Ernő közbeszól. — Zaj.) Nem egészen helytálló a képviselő urnák az a beállitása sem, hogy Kozma György a proletárdiktatúra alatt Tolna vármegyében hatósági biztosi vagy valami rekviráló teendőket látott volna el és ezt az állását végig viselte. Mert igaz ugyan, hogy amikor ő annak idején, de még nem a proletárdiktatúra alatt, hanem a Károlyi-kormány alatt, a megyei szolgálattól kénytelen^ volt megválni, a menekült ügyek kormánybiztosánál jelentkezett, ahol őt Tolna vármegyében osztották be szolgálattételre, mihelyt azonban a proletárdiktatúra kitört, ő Térffy akkori államtitkár úrtól utasitást kért, hogy állását megtartsa-e vagy sem, és április első felében, tékát rövidesen a proletárdiktatúra kitörése után, ezen állása alól fel is mentetett, úgyhogy ő a proletárdiktatúra alatt igen rövid ideig szolgált. A podzsupánságra való ajánlkozás kérdésében azt sikerült megállapítanom és az iratokból csak az derült ki, hogy Kozma Györgynek a csehek a főjegyzői állást ajánlották fel, ő azonban ezt az állást nem fogadta el és az eskü letételét megtagadta. Ami végül azt a szegény embert, akinek nevét a képviselő ur nem akarta megnevezni, illeti, akit Kozma György rávett volna arra, hogy' kompromittáló adatokat terjesszen elő Kutkafalvy Miklósra és a képviselő úrra vonatkozólag, ez a meg nem nevezett egyén, azt hiszem, Liebmann Félix volt, aki csakugyan ilyen adatokat szolgáltatott Kutkafalvy Miklós és a képviselő ur ellen. Ez az állítólagos rágalmazási ügy a bíróság előtt is szóba került, és csakugyan Liebmann, akit Kozma György bocsátott el az állásából, az eljárás folyamán azt állította, hogy őt Kozma György vette rá, hogy ezt a vallomást tegye. De megállapittatott az is, hogy egy esztendővel ezelőtt, mielőtt tehát ez az állítólagos hamis tanuzásra való felbujtás megtörtént, szórói-szóra ezt a vallomást 'tette a biróság előtt. így megdőlt az az állítás, mintha azt a vallomást a főszolgabiró felbujtására tette volna. Ennek következménye volt az is, hogy Liebmannt, aki azt állította Kozmával szemben, hogy őt hamis tanuzásra felbujtotta, épen^ ezért a biróság esküre sem bocsátotta. Én a képviselő urnák azt az akcióját, amelyet a közigazgatás javítására, a közigazgatási tisztviselők becsületes, a nép érdekeit figyelembevevő működése érdekében indít, szívesen üdvözlöm és a magam részéről is hajlandó vagyok minden eszközzel odahatni, hogy a közigazgatás igazságos, becsületes és a nép érdekeit elsősorban figyelembevevő legyen, csupán arra kérem a képviselő urat, hogy ne általánosítson akkor, amikor a közigazgatási tisztviselőket visszaélésekkel vádolja meg. Én annak ellenére, hogy a közigazgatási tisztviselői karral a legmelegebb rokonérzésben vagyok, soha sem tagadtam és nem is fogom tagadni, hogy az egyes embernek mindig lehetnek hibái és bűnei. Ezek a mi közigazgatásunkban is gyakran előfordulnak és talán többször fordulnak elő, mint talán előfordulnának más rendszer mellett. Sohasem csináltam titkot abból, hogy a közigazgatásban működő egyének lelkes, szorgalmas, kötelességtudó munkássága mellett egy uj rendszerre is szükség lenne, hogy a közigazgatás tökéletessé váljék, Arra kérem a képviselő urat, aki maga is a közigazgatási tisztviselő karból nőtt ki, hogy amikor egyes tisztviselők ellen vádat emel, ne általánosítson és gondoljon vissza arra a büszke szerepre, amelyet a közigazgatás szolgálatában betöltött. Én ezt az ügyet, amely még csak a vizsgálat legkezdetlegesebb stádiumában van, figyelemmel fogom kisérni és amennyiben bűnök merülnének fel, azok legszigorúbb megtorlása érdekében intézkedni is fogok. Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Nagy Ernő : T. Nemzetgyűlés ! Mindenekelőtt kijelentem, hogy a mélyen t. belügyminister urnák az a kijelentése, hogy a vizsgálatot elrendeli, teljes mértékben megnyugtat és válaszát tudomásul veszem. Mi nem kérünk egyebet, csak szigorú vizsgálatot, amely pártatlan legyen és amely lecsap bárkire a törvény szigorával. Arra kérem még a belügyminister urat, aki megértő szellemet vonultatott itt fel, hogy arra a vizsgálatra, mint szemtanút kegyeskedjék engem is ha nem is megidézni, de legalább is megadni nekem a jogot arra, hogy ott legyek. Ennek semmiféle törvényes akadálya nincs. Én körülbelül 14 esztendeig voltam fegyelmi referense Bereg vármegyének és tudom, hogy ennek semmiféle akadálya nincsen. Sőt van egy ministeri döntvény is, amely ugyan nem engedi meg a védő jelenlétét, hanem más, közömbös személyek jelenlétét megengedi. Azt méltóztatott mondani, hogy ne általánosítsak. Méltóztassék bizonyítani a t. Háznak, — ez a naplóban is benne van — hogy én nem szoktam általánosítani és én csak Bereg vármegyére vonatkozólag mondom ezt ; sőt nem is minden tisztviselőjére Bereg vármegyének, mert van ott olyan tisztviselő, aki szivvel teljesiti kötelességét. Még azt vagyok bátor megjegyezni, hogy én az utak és kanálisok javítását nem is Kozma György bűnéül rovom fel, hanem az alispán, Guiácsy bűnéül, aki azokat csináltatta. Elismerem, hogy van közmunka, de ezzel szemben méltóztassanak megengedni, hogy megjegyezzem, hogy közmunkával 30—40 kilonïéteres uj utakat csináltatni nem lehet. Nem látom be, hogy ez közmunka volna és nem tudom ezt semmiféle törvényből kiolvasni. A közmunka szól rendesen egy esztendőre de nem ugy, mint ott csinálják, hat-nyolc esztendőre. Ott a szegény ember nem is tudja mit ir alá, de mert a jegyző ur mondja, aláír mindent. Szabolcs vármegyében is csinálnak utakat, többet mint Beregben, a nép mégis megelégedett, mert az alispán, Mikecz István humánusan, gyakorlatiasan kezeli a dolgot és nem terror módjára. Az a baj, hogy a Tisza jobbpartján nem ugy csinálják a dolgokat, mint a Tisza balpartján. A Tisza balpartján a nép megkapja a maga napszámját az utcsinálásért, ellenben a Tisza jobbparíján nem. Azt mondja tehát akaratlanul is, hogy hát más országban élünk ! Pedig nem is élnek más országban, csak a Tisza van közöttük. (Egy hang a baloldalon : Más az alispán !) Ez igaz. Arra kérem én és arra kéri a beregmegyei nép a belügyminister urat, hogy méltóztassék keményen odanézi ezeknek az uraknak. Ne csak a népre, hanem az urakra is méltóztassék nézni, mert ha a forradalom alulról kezdődik, az sohasem olyan nagy baj, mint amikor felülről piszkálják, pedig ez rendesen így szokott lenni. A belügyminister ur válaszát tudomásul veszem.^ Elnök : Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e a belügyminister urnák Nagy Ernő képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem! (Igen!) Megállapítom, hogy a Ház a választ egyhangúlag tudomásul vette. Következő interpelláló ? Bodó János jegyző: Nagy Vince!