Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-294

À nemzetgyűlés 294. ülése 192 tehát már javulást mutat» holott ez a javulás tényleg nem következett be. Sőt a korábbi mérlegek egyikében egy igen kiadós aktivitást tudtak megállapítani és az ország helyzetében a javulás mégsem volt konstatálható. Nagy tévedés a külkereskedelmi mérleg elmélete. Ezt egy kiváló angol közgazdász már régen megcáfolta és a gyakorlati élet is amellett demonstrál, hogy a külkereskedelmi mérleg aktivitása vagy passzivitása egy ország szegényedése vagy gazdagodása tekintetében nem elfogadható mérték. Hogy példát is említsek, Anglia külkereskedelmi mérlege 1891-től 1910-ig, tehát 20 esztendő alatt egyetlenegyszer sem volt aktiv. Ugyanezen idő alatt az osztrák-magyar monarchia külkereskedelmi mérlege 15-ször aktiv volt és csak 5-ször volt passzív. Ha tehát a kereskedelmi mérleg elmélete igaz volna, akkor a szegény monarchiának kellett volna olyan gazdagnak lennie, mint a dúsgazdag Angliának. T. Nemzetgyűlés! Aki a rideg védővámos politikát védelmezi, az egyszersmind a rideg osztályérdeket is védi és az osztály-kiváltságokért harcol. Például Biró Pál t. képviselő ur a minap elmondott beszédében azt mondotta, hogy a védővám egyebek között megszünteti a kivándorlást. Utalt Németország példájára, noha Németországban a kivándorlás egyáltalában nem szűnt meg. Németországból a kivándorlás Amerikába, Oroszország felé s a volt német gyarmatokra állandó volt, csak bizonyos, nem jelentős csökkenés volt konstatálható. De az az igen szigorú védővámos, majdnem elzárkózási politika, amelyet a német birodalom követ az 1870-es éves vége óta, egyáltalában nem volt a kivándorlás tekintetében olyan hatással, amint azt Biró Pál t. képviselő ur állította. De ha volna abban valami igazság, hogy a védővámnak csökkentő vagy pláne megszüntető_ hatása van a kivándorlásra, akkor miért nem látjuk ennek a hatásnak nyomát Magyarországon! Miért nem látjuk ennek a hatásnak nyomát most, Magyarország mai helyzetében, amikor nem is védővámos, hanem valóságos tilalmi rendszer uralkodik, és a kivándorlás, a lassú és biztos kiszivárgás az országból mégis folyik? S ez a kivándorlás még erőteljesebben, még intenzivebben folynék, ha nem történnék meg az az eset, hogy a rendőrség a szakmunkásoknak egyszerűen nein ad útlevelet. Az állításokban való túlzások — mint amilyenekről az imént is beszéltem — általában a vámtarifajavaslat túlzásaiból fakadtak. Szerencsétlen túlzás van az agrárvámoknál, és épen ilyen szerencsétlen túlzást kell megállapítanunk az ipari vámvédelemnél is. A magam részéről el tudok fogadni mai körülményeink közepette bizonyos serkentő hatású vámot, de változatlanul vallom azt, hogy az a túlzott ipari vámvédelem, amelyet a javaslat tervbe vesz, egyáltalában nem fog jóra vezetni. Persze a nagyipari kapitalisták érdekképviseletei nagyon jól értik a módját, hogy propagandájukkal egészen megzavarják a közvéleményt abban a tekintetben, hogy jók-e, helyesek-e vagy helytelenek-e a magas ipari vámtételek. A munkásságnak a nagyipari érdekeltségek részéről való olyan megkörnyékezése, amilyen most folyik, még nem történt meg sohasem. És én ezt a közeledést, ezt az udvarlást nagyon szeretném látni olyankor is, amikor arról van szó, hogy legalább a drágaságnak, a drágaság tempójának megfelelő munkabér-emelkedésben részesüljön a munkásság, s nemcsak olyankor, amikor a nagyipari érdekképviselet egy abszolúte nem szerencsés védővámos politika uszályhordozójává szeretné tenni a munkásosztályt. T. Nemzetgyűlés! A textilipart védő magas vámok egyszerűen érthetetlenek, hiszen a szük'4. évi június hó 3-án, kedden. 273 séglet 50%-át sem tudja ellátni a magyar textilipar. Ez egy önbeismerés, ezt tehát tovább nem is keli ellenőrizni. S most amikor az ország lakosságának lerongyolódása idején ezen a téren erős vámmérséklésre volna szükség, a textilipart a magas vámokkal valóságos monopóliumot élvező, kiváltságos helyzetbe hozzák. Hogy a mérséklés serkentő hatással volna a termelés kifejlesztésére, ezt mindenkinek el kell ismernie. Viszont el kell ismernie mindenkinek azt is, hogy a monopólium, mint minden területen, ugy az iparfejlődés területén is csak gátja lehet a fejlődésnek. A javaslat a dolgozó néposztályoknak sem az élelmezésével, sem pedig a ruházkodásával nem törődik. A kereskedelemügyi minister ur lesz oly kegyes és válaszolni fog arra, hogy pl. a bőrkartelt miért védi olyan módon, hogy az már nem is ajándékosztásnak, hanem egyszerűen gazdaságpolitikai kihágásnak tekinthető. A javaslat a bőrkartelt valósággal a fogyasztópiacnak és a bőrfeldolgozó iparnak kiváltságos urává teszi. A javaslat a fogyasztópiacot és a bőrfeldolgozó ipart olyan helyzetbe hozza, hogy egyszerűen jobbágyává, rabszolgájává válik a bőrkartellnek. Először is azt látjuk, hogy a bőrgyárak részére vámmentes a nyersbőr importja, vámmentes a cserző anyagok és különféle halzsirok behozatala; ezzel szemben azonban, noha a magyar bőrgyártás a finom felsőbőrök gyártására vagy nagyon szerényen van berendezkedve, a javaslat a felső bőröket igen súlyosan megterheli 430-tól 550 K-án keresztül egészen 1000 aranykoronáig. Ebből helyzet áll elő, hogy a cipőipar kénytelen a súlyos vámokkal is küzdeni, mert az egyébként elég alaposan megterhelt készcipő vámja még igy is kevesebb, mint az itthon készült cipő anyagának a vámja. A bőrkartell védelme terén a legkevésbé magyarázható dolgokat látjuk. A nyersbőrökre, a marha- és borjubőrökre nézve már két esztendeje kiviteli tilalom áll fenn. A gyártás nyersanyaga tehát elég bő és elég olcsó, mert ha a belső nyersbőrtermelés nem tudná elég nyersanyaggal ellátni a gyárakat, rendelkezésükre áll az olcsó afrikai és délamerikai piac. És ezt igénybe is veszik a bőrgyárak, mert egyre nagyobb kvantumokban hozzák be ezeket a minőség tekintetében abszolúte nem megfelelő nyersbőröket. Ezzel szemben mégis mi az állapot! Azt látjuk, hogy amig Csehországban a múlt esztendőben 11 szokol volt egy kiló nyers marhabőr és 32 szokol egy kiló elsőrendű talpbőr ára, tehát háromszorosa a nyersanyag árának, addig Magyarországon 8000 K volt egy kiló nyers marhabőr és 45.000 K egy kiló talpnak ára, tehát a nyersanyag árának öt és félszerese. Ehhez még hozzá kell venni azt is, hogy Csehországban 18%-tól 24°/o-ig terjed a munkabér, Magyarországon ellenben csak 6%. Ezzel szemben megtörténik az, hogy a magyar bőrkartell külföldre dolgozik, a jóminőségii magyar nyersanyagból feldolgozóit jó minőségű talpbőröket külföldre viszi, és a rosszminőségíi külföldi nyersanyagból feldolgozott talpbőröket terjeszti ideben, a belső fogyasztó piacon. Megállapítható az, hogy Szabadkán a jó minőségű magyar talpbőr olcsóbb, mint idehaza a belföldi piacon, — amint mondottam — a rossz amerikai és afrikai nyersanyagból feldolgozott tizenhatodrangú talpbőr. Ez a dumping, amely nem más, mint gyalázatos megzsarolása a belföldi piacnak, s amit csak a védővámok magas bástyája mögött lehet csinálni. A dumping-politikát nem lehet mentegetni, mint ahogyan azt Biró Pál t. képviselő ur tette a minap; igaz viszont, hogy rendőrrel és fegyházzal sem lehet megszüntetni, mint ahogyan