Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-294

A nemzetgyűlés 294. ülése 192 tattal gyakorlandó jogot beleszorítani nem szabad. Hiszen arra is kell gondolni, hogy ezek az események rendesen néhány pillanat alatt játszódnak le. Az illető rendőrtisztviselőnek pillanatok alatt kell határoznia és a közönség nem is tudja hirtelen mi történt, talán a szónok szavait se hallotta a nagy zajban határozottan, a rendőri intézkedésről sem szerzett tudomást, tehát bizonyos izgatott atmoszférában történnek oly dolgok, ahol a tényállást még utólag sem lehet egész pontosan megállapítani, mert mindenkinek csak impressziói vannak és határozottsággal megállapítani, hogy mi történt, milyen célzatból, milyen események vagy szavak következtében történt az intézkedés, nem_ lehet. Én tehát a jövőre oly megállapodásról gondolkozom, amely remélhetőleg bizonyos rendszert és bizonyos nyugodt irányzatot visz bele ebbe a dologba. (Propper Sándor : Tessék helyreállítani a közszabadságot !) Az államrendőrségnél olyan grémiumot szeretnék felállítani, amely minden egyes esetben, amidőn egy-egy gyűlésen hatósági beavatkozás történt, vagy pedig azokban az esetekben, amidőn az illető grémiumnak az a benyomása, hogy hatósági intézkedés szükségessége ellenére az illető tisztviselő nem tette meg a maga intézkedéseit, automatice megindítsa a vizsgálati eljárást. Ez nem dehonesztáló az illető tisztviselőkre nézve, ellenben azt eredményezi, (Rassay Károly : Tessék világos szabályt készíteni !) hogy a grémium majd felelősségre vonja az illető tisztviselőket ha súlyos mulasztást lát, intézkedik a fegyelmi megindítása iránt, egyébként pedig oktathat, tanithat, feddhet addig, amig végre ebben a kérdésben is elfogadható és a közönséget is kielégíthető hivatalos rutin ki tud fejlődni. (Pikier Emil : Tessék az angol belügyministernél informálódni, ott hogyan csinálják! Elnök : Pikier képviselő urat többszöri közbeszólásáért kénytelen vagyok rendreutasítani. Rakovszky Iván belügyminister: Biztosithatom a képviselő urat, hogy sokkal inkább lenne a képviselő urnák szüksége arra, hogy Angliában informálódjék, mert ha a képviselő urak itt mindig azt mondják is, hogy nyugaton minden másképen van, azért az nincs máskép és nincs egyetlen olyan nyugati állam sem, ahol ne lenne intézkedés a gyűlések ellenőrzésére, és ahol a gyűlésekre ne küldenének ki ellenőrző tisztviselőt. (Rothenstein Mór: Nem kell Angliába menni! Elég, ha Bugacon informálódnak!) Elnök: Rothenstein képviselő urat másodszor figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni. Rakovszky Iván belügyminister: Nem vagyok tehát abban a helyzetben, hogy kijelentsem, hogy a gyűlések ellenőrzésének jogát egyszerűen elejtjük. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy kijelentsem, hogy a rendőrtisztviselők a gyűléseken el fognak tűnni és csak akkor fognak majd előbukkani, — amint a képviselő ur mondta — ha erőszakosan kell beavatkozni a gyűlés ügyeibe. Ellenben amennyiben a képviselő ur azt mondja, —- és lehet, hogy az impresszió valóban az szokott lenni — hogy a rendőrtisztviselők a gyűléseken mintegy elnökölni akarnak, ezt a magam részéről szintén helytelennek tartom, és a képviselő urnák a képviselőházban tett nyilatkozata folytán intézkedni fogok, hogy az illetékes rendőrtisztviselők a maguk hatósági jogkörén belül maradjanak és ezt a praxisba átvigyék. (Propper Sándor: Otthon maradjanak!) Általában az a törekvésem, — amint azt hiszem, a t. Nemzetgyűlésnek be kelt látnia — hogy ezt a feladatot idáig erőmhöz képest az egész vonalon teljesítettem, hogy mindazokat a fullánkokat, amelyek még ma is a nemzet egyes rétel évi június hó 3-án, kedden. 267 geit többi réteggel, vagy a nemzetet a hatósággal szembeállítják, eltávolítjuk a nemzet testéből. Igyekezni fogok arra, hogy a gyűlések tekintetében is elérjem, hogy a hatóság teljesen a maga jogkörén belül csakis a közrend fentartása érdekében szükséges intézkedéseket tegye meg. (Élénk helyeslés jobbfelől. — Rassay Károly: Ezt meg kell parancsolni és nem kell arra igyekezni !) Rupert Rezső: Személyes kérdésben és félreértett szavaim igazi értelmének megmagyarázása címén kérek szót! Elnök: Csendet kérek. A szó a képviselő urat megilleti. Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! A t. belügyminister ur itt beszámolt arról, mely indokoknak alapján történt a mi gyűlésünknek feloszlatása. Amikor a t. belügyminister ur azt emiitette, hogy a feloszlatás azért következett be, mert amikor Nagy Vincétől a szót megvonták, a tömeg fenyegető magatartást kezdett tanúsítani, rendetlenkedett — gondolom, ez volt az indokolás lényege — ugy, hogy az illető rendőrtisztviselő kénytelen volt a gyűlés feloszlatását elrendelni. Amikor a belügyminister ur ezeket elmondta, sajnálatomra azt a kijelentést tettem, hogy: hazugság. Nagyon természetes, hogy ezt nem a belügyminister úrra értettem, hanem azokra, akik neki ezt referálták, mert hiszen a belügyminister ur azoknak referádája alapján adta itt elő a tényállást ugy, ahogy előadta. Viszont azonban a t. belügyminister úrral szemben kénytelen vagyok helyreigazítással élni. Hivatkozom magamra és hivatkozom mindenkire, aki ott volt, hogy nem felel meg a valóságnak az, amit a rendőrtisztviselő jelentett. Nem felel meg abban a részében sem, mintha félni lehetett volna attól, hogy a Habsburg-dinasztiát ott valaki talán kegyetlenül meg fogja támadni, mert hiszen ott nem a Habsburg-dinasztiáról volt tulajdonképen szó, hanem azokról, akik még mindig a Habsburgokhoz szitának és idebent az ország függetlenségét veszélyeztetik. De. t. belügyminister ur, nem igaz, nem felel meg a valóságnak a jelentés, amelyet ön kapott, abban a részében sem, hogy azért kellett a gyűlést feloszlatni, mert a gyűlés alatt a köztársaságot is éljenezték. Mindenki bizonyíthatja, hogy ez nem felel meg a valóságnak. Különben is nem tartom politikus dolognak az ország nemzetközi vonatkozásainál fogva sem azt, hogy önök itt még mindig mint a gyalázat államformáját kezelik a köztársaságot és a szegény tájékozatlan magyar néppel még mindig azt akarják elhitetni, hogy a köztársaság az, amit itt Kun Béla csinált. (Zaj a középen. — Drozdy Győző: A nép 95%-a úgyis köztársasági! — Pikier Emil: Hát Svájc, Franciaország, Amerika, Törökország!) Elnök: Csendet kérek! Rupert Rezső : Ha önök szétnéznek a világban, azt látják, hogy a legboldogabb és legerősebb népek, amelyek előtt mi reszketünk és amelyekhez könyörögni járunk mindenütt, köztársasági államformában élnek. Ha önök jobbnak tartják is ezt az államformát, amelyben ma élünk, hogy provizórium van és mi ilyen fel nem mondható köztársasági formában élünk, mint ma, hogy nem tudjuk, mikor jár le az államfőnek hivataloskodási ideje, azt hiszem a magyar népnek sohasem fogják tudni megmagyarázni, hogy sokkal roszszabb az, amikor 5 évenkint változik az államfő, mint amilyen rossz az a helyzet, amelyben ma vagyunk. Ha önök sokat feszegetik ezt a kérdést és ideállítják a köztársaságot. Franciaországét, az Egyesült-Államokét, Svájcét és a többieket, mint a bűnnek és gyalázatnak államformáját, a magyar nép hamar rá fog jönni arra, hogy ez mégis sokkal különb dolog, mintha élethossziglani