Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.
Ülésnapok - 1922-293
A nemzetgyűlés 293. ülése 1924. nem csonkították, hagymát exportáltak nemcsak Európába, hanem Amerikába is, mert a makói hagymának valami különleges sajátsága, valami különleges ize van, ami sehol sem, egyetlen hagymában sem található fel másutt. Ez annyira fontos termelési cikk volt ott, Makón, hogy egész hagymatermelő társadalom fejlődött ki, egész generációk vannak ott, amelyek a hagyma termelésével foglalkoznak, és nem is volt ennek semmi akadálya addig, amig a Bánát is Magyarországhoz tartozott. Az a sok hagymatermelő kertész ugyanis nem tudván Makó határában elhelyezkedni, Makó földjével azonos természetű földet ott a közelben, a Bánátban is talált. Mióta azonban a Bánátot elvették tőlünk, ezek a hagymakertészek kizárólag Makó határára vannak szorítva, (Rothen stein Mór: Hol vannak a ministerek és hol van pártjuk?) Makó határa pedig t. Nemzetgyűlés, igen egészséges birtokelosztás folytán a kisgazdáknak a kezében van ; ugy, hogy ott a legnagyobb birtok is legfeljebb 100 katasztrális hold. így természetes, hogy egyrészt ezeknek a kertészeknek nincs módjukban megfelelő terrénumot kapni a hagyma termesztésére, de másrészt az emberben gyökerező gyöngeség kiütött ezeken a kisgazdákon is, amennyiben a szorult helyzetben levő hagymakertészek helyzetéből uzsorahasznot óhajtanak maguknak teremteni, s azért azt a kis haszonbérbe adható földet, amit a hagymakertészet rendelkezésére bocsáthatnak, uzsorahaszonbérért bocsátják rendelkezésükre. Nem is különleges és nem is kivételes dolog, hogy a makói határban ezek a hagymakertészek egy katasztrális holdért minimum 12 métermázsa búzát fizetnek haszonbér gyanánt. (Felkiáltások a balközépen: Hallatlan!) Hát méltóztassanak elképzelni, hogy lehetséges az, hogy az ilyen kispénzű hagymakertész 12 métermázsa tiszta búzát fizessen egy katasztrális holdért! — (Baticz Gyula: Ez az a munkanélküli jövedelem!) T. Nemzetgyűlés! Ennek természetes, kétféle szomorú következménye van. Az egyik az, hogy a világhirü makói hagymának termesztése szenved ezáltal és devalválódik. Amint értesültem, országunk megcsonkitása óta a makói hagymatermelés legalább 60%-ot devalválódott. Szociális szempontból is kellemetlen a következménye ennek, mert hiszen ott, ezek között a ki nem elégített hagymakertészek között elégedetlenséget szül ez az állapot és ez az elégedetlenség különösen fokozódik akkor, t. Nemzetgyűlés, hogyha a hagymakertész körültekint és azt látja, hogy a kormány egyáltalában nem gondoskodik róluk, pedig a kormánynak a hatalma és módja meg volna hozzá, egyrészt ennek a haszon béruzsorának a letörésével, másrészt pedig a hagymakertészek földhözjuttatása révén. Ugyanis Makótól körülbelül 8 kilométerre fekszik a csanádi püspökség püspökielei 6800 Irat. hold kiterjedésű ingatlana. Ez az ingatlan ugyanazokkal a tulajdonságokkal bir, mint általában Makónak a határa, tehát magában rejti azokat a különleges szükséges vegyi tápanyagokat, amelyek a makói hagymának a termeléséhez szükségesek, miért is megfelelő volna a makói hagymatermesztéshez. Ezek a makói hagymakertészek 5400-an vannak, 5400 hagymakertészről állapították meg, hogy a földigényléshez joguk van. Ezek tehát azzal a kérelemmel fordultak a csanádi püspökséghez egyrészt, s az Országos Földbirtokrendező Bírósághoz másrészt, hogy az Ofb. vegye igénybe a csanádi püspökség 6800 kat. hold kiterjedésű püspöklellei birtokát, az ő részükre. Természetesen nem elkommunizálni kívánják ezek ezt a 6800 hold földet, hanem az volna a a kivánságuk, hogy juttasson esetleg a kormány nekik csereingatlant, vagy pedig megfelelő módon kárpótolja a csanádi püspökséget. Ebben a tekinti május hó 3l'én, szombaton 257 tétben óhajtottam volna a földmivelésügyi minister urat hallani, hogy egyáltalán érdeklődött-e ennek az 5400 embernek a sorsa iránt és hogy hajlandó-e a földmivelésügyi minister ur ezt a jogos igényt valamiképen megoldani. Az hirlik ezek között a hagymakertészek között, hogy hajlandó a kormány rajtuk segíteni, akként, hogy őket áttelepítené a Dunántúlra. Ez a megoldás semmiesetre sem megfelelő, mert épen azért húzódott ez a hagymatermelő társadalom épen Makóra és környékére, mert a talaj a hagyma termesztésének megfelel és tartalmazza azokat a speciális anyagokat,^ amelyek ezen speciális hagymának termesztéséhez szükségesek. Tehát ez a Dunántúl meg nem található. Ezzel pedig t. Nemzetgyűlés, a csanádi püspökségnek tökéletesen mindegy volna, hogy birtoka Makó környékén van-e, vagy pedig a Dunántúlon, mert hiszen a püspökség nem foglalkozik hagymatermeléssel, hanem egyéb módon gazdálkodik. Márpedig a Dunántúlon is lehet egyéb módon gazdálkodni. Tehát a ípüspökség könnyebben alárendelheti jogos magánérdekét, mint ez az 5400 ember. Ezért nagyon fontosnak tartanám, hogy ebben a lecsonkitott kis országban mindazokat a kincseket és specialitásokat, amelyek értéket jelentenek és amelyeknek konzerválása az ország fenmaradása érdekében feltétlenül szükséges, minden eszközzel védjük. Szeretném tehát, ha a földmivelésügyi minister ur az ő megkezdett országjáró útját Makóra is yenné és Makón is meggyőződnék az ő reszortjába tartozó fontos dolgoknak mikénti állásáról ós a lehető legsürgősebben intézkednék. Mert ha a hagymatermelés eddig 60%-kal csökkent, azt hiszem, hogy amellett a kiuzsorázás mellett, amit felszólalásom elején jelezni bátor voltam, a hagymatermelés teljesen meg fog szűnni. (Baticz Gyula ; Majd megint Jeruzsálemből kell hozni hagymát !) Ez azután természetesen le fogja rontani külföldi mérlegünket is, egyrészt azért, mert hagymaexportunk megszűnik, másrészt pedig, mert 5400 embernek elveszi a kenyerét. Az ilyen helyzetnek megértésében és a bajok gyors orvoslásában látnám a kormánynak ezekben a kritikus időkben igazi feladatát. Ne sajtónovellát, ne büntetőnovellát tárgyaltasson a kormány a nemzetgyűléssel és ne igyekezzék amúgy is diktatórikus hatalmát még inkább fokozni, hanem igyekezzék inkább kenyeret és munkát adni a népnek. Miután ezt az ügyet felette fontosnak tartom, a jelen nem lévő földmivelésügyi minister úrhoz, aki most talán épen a fáradalmait piheni ki, a következő interpellációt vagyok bátor intézni (olvassa) : »1. Van-e tudomása a minister urnák, hogy a makói hagymatermelés kritikus helyzetbe jutott országunknak megcsonkitása miatt ? 2. Van-e tudomása arról, hogy a hagymatermesztés majdnem kizárólag Makó határára csökkent, ahol csupa kis- és törpebirtok van, amelyeket vagy egyáltalán nem vagy uzsorahaszonbérért bocsátanak a hagymatermelés céljaira? 3. Van-e tudomása, hogy Makón 5400 földigénylő van, akik jóformán kizárólag hagymatermesztéssel foglalkoznak és ezek a Makótól 10—12 km-nyire fekvő püspökielei 6800 kat. hold püspöki birtokot óhajtják megnyerni? 4. Hajlandó-e a minister ur a világhirü makói hagymatermesztés megmentése érdekében a csanádi püspökséggel a tárgyalást felvenni abban az irányban, hogy megfelelő ellenérték nyújtása fejében a püspökielei birtokot a makói földigénylőknek engedje át?« (Helyeslés a baloldalon.) 40*
