Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-292

â38 A nemzetgyűlés 292. ülése 1924, az ember, meg kell döbbennünk azon, amit külföldön látunk, bogy a munkásbiztositás kérdése a legtökéletesebben ki van épitve minden irányban, ott mindent a népvédelemre fordítanak, itt pedig azt látjuk, hogy sem az iparvállalatok, sem az állam nem teszi meg azt a minimális kötelességet sem, amellyel tartozik. A vámtarifához nem kivánok részleteiben hozzászólni. Az egyes szakaszoknál pártunk részéről egyes képviselőtársaim meg fogják tenni észrevételeiket. De máris ki kell jelentenem, hogy a leghatározottabban kifogásoljuk, még pedig elvi szempontból kifogásoljuk az agrárvámok és a pénzügyi vámok megállapitását. Ez a két vám — véleményünk szerint — antiszociális megadóztatását jelenti a lakosság ama fogyasztó rétegeinek, amelyek az egyenlő megadóztatás folytán, a forgalmiadó, lakbérpótlék, fogyasztási adó, kincstári haszonrészesedés révén anélkül is eléggé meg vannak terhelve és sújtva. Az agrárvámok és pénzügyi vámok ezeket a társadalmi osztályokat ujabb teherrel sújtják, ami ujabb adót jelent. Ezeket a vámokat tehát már ebből a szempontból sem fogadhatnám el. De magát a javaslatot sem fogadhatom el azért, mert ez a javaslat tulajdonképen keretjavaslat, amelyből azok a számok, amelyek fel vannak sorolva, valamikor talán a gyakorlatban életbelépnek, de véleményem és meggyőződésem szerint a kereskedelmi szerződéseknél nem ezek a vámtételek lesznek irányadók, és nem ezek a vámlételek fogadtatnak el, mert azok az államok, amelyekkel mi kereskedelmi szerződést kívánunk kötni, ezeket a tételeket magukra nézve nem fogják elfogadni. Az az elv, hogy ez csak tárgyalás alapjául szolgál és majd az alkunál lehet engednünk, nem egészen helyes, mert lehetséges, hogy olyan felfogás alakul ki egyik-másik államban, hogy ilyen javaslat mellett egyáltalában nem lehet tárgyalni, vagy ha tárgyalni fognak, akkor olyan nagy engedményeket kell tenni, amelyek azután a komolyság rovására mennek. Azt hiszem, az sem volna kívánatos, ha ilyen felfogás keletkeznék a velünk tárgyalni kívánó államokban. Méltóztassék csak összehasonlítani ezt a javaslatot és a most benyújtott osztrák vámtarifajavaslat tételeit, s akkor megdöbbenve fogják látni, hogy milyen differencia van a két javaslat egyes tételei között. Már pedig én nem hiszem, hogy nekünk szükségünk volna magasabb vámokra, mint amilyenek mellett az osztrák ipar és mezőgazdaság megélhetését biztosítva látja. Ha nekünk valamikor az osztrák-magyar közös vámtarifa jó volt, akkor a közös vámterület hivei miért nem Jképviselik most ugyanezt az álláspontot, és miért nem mondják, hogy mi most is az osztrákokéhoz hasonló vagy azzal sok tekintetben azonos javaslatot fogunk elfogadni ? De nem fogadhatom el ezt a javaslatot azért sem, mert ez a javaslat nagyon hasonlít mindazokhoz a javaslatokhoz, amelyeket eddig a nemzetgyűlés elé terjesztettek, ez a javaslat nem jelent tulajdonképen törvényt, hanem csak egy felhatalmazást. Épen ugy, ahogy a szanálási törHitélesitették : évi május hó 30-án, pénteken. vényjavaslatban a kormány jogot kapott arra, hogy mindent csinálhat, adókat emelhet, leszállíthat, vámtételeket emelhet, leszállíthat, ez a javaslat is ugyanazt a jogot adja meg a kormánynak, hogy a vámokat tetszése szerint emelheti vagy leszállíthatja ugy, hogy az a vita, amely tulaj donképen folyik, teljesen meddő vita, mert az, hogy gyakorlatban a vámok miként lesznek megállapítva, azoktól a kereskedelmi szerződésektől függ elsősorban, melyeket nekünk az egyes országokkal kötnünk kell, ha azt akarjuk, hogy normális kereskedelmi viszony létesülhessen. Én azonban addig is, mig ez az állapot bekövetkezik, nyomatékosan kérem a kormányt, hogy azt a két határozati javaslatot, amelyet bátor voltam benyújtani, tegye mérlegelés tárgyává, szüntesse meg a behozatal körül fennálló korlátozásokat, tegye lehetővé már most is, akár ezen autonóm vámtarifa vagy pedig más rendelkezések alapján, akár a mai érvényben levő vámok mellett, hogy itt megfelelő áru jöjjön be az országba és ez az áru elsősorban redukáló hatást gyakoroljon, azonkívül intézkedjék az irányban, hogy a vámházban fennálló lehetetlen állapotok megszűnjenek, mert talán az a legkívánatosabb, hogy az ország kereskedői és fogyasztó érdekeltsége itt végre orvoslást találjon. Én a javaslatot általános tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés balfelől.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Temesváry Imre ! Temesváry Imre : Tisztelettel kérem beszédemnek az idő előrehaladottságára való tekintettel holnapra való elhalasztását. (Helyeslés.) Elnök : Kérdem a t. Házat : méltóztatik-e a képviselő urnák a kért engedélyt megadni ? (Igen!) Ha méltóztatnak hozzájárulni, akkor kijelentem, hogy a nemzetgyűlés a házszabályok 212. §-ának értelmében az ülés befejezését határozza el és megengedi, hogy a képviselő ur a, legközelebi ülésen mondja el beszédét. Az idő előrehaladottságára tekintettel a vitát megszakítom és napirendi javaslatot fogok tenni. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, szombaton folyó hó 31-én délelőtt 10 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzessék ki a vámtarifáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak ehhez a javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Holnap interpellációsnap lévén, természetesen a házszabályok által előirt időben meg fog történni az interpellációs- és inditvány-könyvek felolvasása. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. Kérem a jegyző urat szíveskedjék felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa a jegyzőkönyvet). Elnök : Van-e valakinek kifogása a most felolvasott jegyzőkönyv ellen ? (Nincs!) Ha nincs, ugy azt hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 1 ára 4ő perckor.) FJm Kálmán s. L Mokcsay Zoltán s. k. naplóbiráló-hizottsági tagok.