Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-283

16 A nemzetgyűlés 283. ülése 1924. épi május M 14-én, szerdán. mérgező anyagokat, amelyek a kivánt helyzet kialakulását akadályozzák. A kölcsönös bizalom helyreállítása csak ennek a politikának célja és ennek a célnak az érdekében sokszor áldozatokat is hoztunk. Nehéz volt ezt a feladatot épen nekünk vállalni, de a valódi béke helyreállításának érdekében, amelyre meggyőződésem szerint ma Európában mindenkinek múlhatatlanul szüksége van, vállaltuk ezt és vállaljuk továbbra is. Az elénk tűzött feladat sikeres megoldásának egyik leglényegesebb előfeltétele azonban az, hogy az utódállamokban élő kisebbségek megfelelő bánásmódban részesüljenek. (Ugy van! Ugy van!) Hogy a nagy nyugati demokráciák a békeszerződés folytán idegen uralom alá került jeletékeny kisebbségek sorsának biztosítását maguk is a békemű lényeges kiegészitő részének tekintették, az kitűnik abból, hogy a kisebbségek jogait külön szerződésekben kivánták biztositani. Azt tartom, az általános megnyugvás, a lelki és kulturális rekonstrukció csak akkor közetkezhetik el, ha a szerződések rendelkezései tényleg érvényesülnek (Ugy van! r Ugy van!) és ha az utódállamokban a kisebbségek helyzete tényleg olyan, hogy ezek magukat elnyomottaknak nem érzik, hanem kulturális és gazdasági téren szabadon fejlődhetnek és politikai jogaikat szabadon gyakorolhatják. A magyar párt feloszlatása nézetem szerint nemcsak e helyzet kialakulását nehezíti, hanem szemben áll azokkal az elvekkel is, amelyek a szövetséges és társult főhatalmak és a jugoszláv állam között St. Germainban 1919 szeptember hó 10-én kötött u. n. kisebbségi szerződés 7. és 8. cikkében állapíttattak meg. E szerződés 7. cikke ugyanis kimondja, hogy minden szerb-horvát és szlovén állampolgár faji^ nyelvi vagy vallási különbség nélkül a törvény előtt egyenlő és ugyanazokat a polgári és politikai jogokat élvezi. Kimondja továbbá, hogy azok a szerb, horvát és szlovén állampolgárok, akik faji, vallási vagy nyelvi kisebbséghez tartoznak, jogilag és ténylegesen ugyanazt a bánásmódot, ugyanazokat a biztosítékokat élvezik, mint a többi szerb, horvát, szlovén állampolgárok. Ezekkel az elvekkel nem tartom összeegyeztethetőnek, ha a kisebbségeknek pártokba való szervezkedését a kormányhatalom megtiltja s ezáltal a kisebbségekhez tartozók előtt a politikai életben a demokrácia követelményeinek megfelelő érvényesülését megakadályozza. Sajnos, nem az első eset, hogy ebben az államban a kisebbségi politikai érvényesülése akadályoztatik. Kitűnik ez abból, — mint az interpelláló képviselő ur is emiitette, — hogy a parlamentben egyetlen egy képviselője sincs a magyarságnak, holott abban az államban körülbelül fél millió magyar nemzetiségű él. Tudom, hogy a kisebbségeknek az előbb már idézett kisebbségi szerződés 10 cikke értelmében joguk van arra, hogy a nemzetek szövetségéhez forduljanak, mely ezen szerződés értelmében a kisebbségi jogok garansa. Mi azonban, akik az utódállamokkal általában és minden vonatkozásban a békés megegyezés és megértés útját keressük, mégis azt óhajtanok, hogy az utódállamok maguk térnének a kisebbségekkel szemben útra, amely a kisebbségi szerződések elveinek megfelel. Ezzel az utódállamok politikája találkoznék velünk annak a külpolitikánk vezető elvévé tett gondolatnak a megvalósitásában, amely — mint már előbb kiemeltem — Közép-Európa teljes rekonstrukciójához vezet. Minthogy a jugoszláv állammal épen most folytatunk tárgyalásokat az összes függő kérdések rendezésének érdekében, amelyek remélhetőleg a két állam közötti jó viszony létesitéséhez vezethetnek, igen kivánatos volna, ha e tekintetben a túloldalról is a szükséges pszichológiai előfeltételek szem előtt tartatnának. Én remélni akarom, hogy a kisebbségi kérdésnek a Magyar Párt feloszlatásában jelentkező kezelése a jugoszláv politikának nem utolsó szava ezen a téren. A magyar nemzet megteszi a magáét súlyos áldozatok árán is, hogy Közép-Európa végre ismét az igazi béke áldásait élvezhesse, méltán elvárhatja tehát, hogy más nemzetek is megtegyék e téren a magukét. Ezekben preeiziroztam a kormány álláspontját ebben a kérdésben és kérem válaszom tudomásul vételét. (Élénk helyeslés.) Elnök: Kivan az interpelláló képviselő ur szólni ? Ugrón Gábor : A külügyminister ur válaszát tudomásul veszem. Elnök : Kérdem a t. Nemzetgyűlést: méltóztatik-e a külügyminister urnák az interpellációra adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem'? (Igen !) Megállapitom, hogy a Ház a választ tudomásul vette. Szólásra következik 1 Bodó János jegyző : Nagy Ernő ! Nagy Ernő : T. Nemzetgyűlés ! Ismét beregmegyei közigazgatási visszaélésekkel kell a Ház elé jönnöm. (Zaj jobbfelől.) Bizonyára vannak a nemzetgyűlés tagjai között olyanok, akiknek már unalmasak ezek a beregmegyei dolgok, de engedjenek meg t. képviselőtársaim, önöknek csak unalmasak, annak a szegény beregi népnek azonban nagyon fájdalmasak ezek a dolgok. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Idejövök ezekkel a dolgokkal, mert hiába sürgetem azokat magánúton is, hivatalos utón is az illetékes tényezőknél, süket fülekre találok mindenütt; de idejövök velük ezután is, hogy hátha felébred az igen t. belügyminister urban a kötelesség érzése és hátha a kötelességérzés súlya alatt leüt ezekre a hitvány közigazgatási emberekre, akik a legbecsületesebb, a legigazabb magyar népet sanyargatják. (Mozgás jobbfelől.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy általánosságban sincs joga ilyen kifejezést használni. De egyébként is akár általánosságban, akár valamely egyénre vonatkoztatva használja ezt a kifejezést, hogy »hitvány«, az sértő és imparlamentáris, méltóztassék tehát az ilyen kifejezésektől tartózkodni. A képviselő urnák jogában van tényeket előadni, de nincs jogában sértő kifejezéseket használni. (Helyeslés jobbfelől.) Nagy Ernő: A múltkoriban elmondtam már, hogy Gulácson egy csendőrtiszthelyettes összevert egy asszonyt, majd megkötözve Vásárosnaményre kisértette; elmondtam továbbá, hogy utakat csináltatnak, kanálisokat vájatnak a néppel és nem fizetnek érte. Mindenütt vizsgálatot kértem, nem pedig jelentéseket és mit látunk? Vizsgálatot nem rendeltek el, de jelentéseket kaptunk. (Dénes István: Még pedig hamisakat!) Hát t. minister ur, én, aki körülbelül huszonöt évig szolgáltam Bereg megyét és igy ismerős vagyok az ottani viszonyokkal, mondhatom és bizonyítani tudom, hogy azoknak a jelentéseknek, amelyek ilyen ügyekben jöttek fel, legnagyobb része nem fedi a valódi tényállást. Ezek a jelentések (Horváth Zoltán: Tussolnak!) virágos, gyönyörű szinben tüntetik fel az ottani közigazgatást, melynek következménye azután az, hogy Bereg vármegyében kommunistára szavaznak a megszállt területen és a kommunizmus csiráit hintik el itt is. Ezek a jelentések viszont fekete szinben tüntetik fel a legmagyarabb, legtisztességesebb és legdoigozóbb népet. (Horváth Zoltán: Mert nem kormánypárti!) És a nép hallgat, a nép csendben van, mert csendben kell lennie, mert — nem