Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.
Ülésnapok - 1922-292
A nemzetgyűlés 292. ülése 1924. évi május hó 30-án, pénteken, Scitovszky Béla és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — A vámtarifáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. — A napirenden lévő javaslat vitájában resztvettek : Biró Pál, Peyer Károly. A kormány részéről jelen vannak : Walko Lajos, Szabó István (nagyatádi). (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 59 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Csik József jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Forgács Miklós jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Perlaki György jegyző ur. Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy a szanálási törvények végrehajtását ellenőrző bizottság f. hó 28-án tartott ülésében megalakult s elnökké gróf Ráday Gedeont, jegyzővé Hajós Kálmán képviselő urat választotta meg. Tudomásul vétetik. Bemutatom Zala vármegye közönségének feliratát aziránt, hogy a színházakban, kabarékban, kávéházakban, illetve ott, ahol zenei előadás van, az előadandó számoknak legalább fele magyar legyen. A felirat a házszabályok 242. §-a értelmében előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik a kérvényi bizottságnak. Bemutatom a Budapesti Kárpitos Ipartestületnek Pakots József és Propper Sándor képviselő ur által benyújtott és ellenjegyzett két rendbeli ; az Országos Iparegyesületnek Sándor Pál képviselő ur által benyújtott és ellenjegyzett egy rendbeli ; és végül a Hazai Ásványolajfeldolgozó- és Kenőgyáraknak Görgey István képviselő ur által benyújtott és ellenjegyzett egy rendbeli kérvényét a vámtarifáról szóló törvényjavaslat módosítása tárgyában. Miután a vámtarifáról szóló törvényjavaslatot most tárgyaljuk, a kérvények az eddigi gyakorlatnak megfelelően letétetnek a Ház asztalára. Napirend szerint következik a vámtarifáról szóló törvényjavaslat (írom. 443, 473.) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Biró Pál ! Biró Pál : T. Nemzetgyűlés ! Mielőtt a tárgyalás alatt lévő javaslathoz észrevételeimet megtenném, méltóztassék megengedni, hogy röviden egy személyes természetű ügyre térjek ki. (Halljuk ! Halljuk l) Sándor Pál az ő legutóbbi beszédében szemrehányást tett a Háznak abban az irányban, hogy a bizottsági tárgyalás úgyszólván egy közte és köztem lefolyt dialógussá zsugorodott össze. Én ezt a dialógust a Ház plénumában folytatni nem akarom. Hátrányban is érzem magam vele szemben, mert ő egyéniségének egész hevét, temperamentumának hevességét viszi be a vitába, holott én a realitások rideg feltárásával szeretem az érveimet alátámasztani, mert azt hiszem, a gazdasági igazságokon nem változtatnak a még oly tetszetősen beállitatt s az érzelmekre és indulatokra apelláló tévtanok. Én különben nagy élvezője vagyok Sándor Pál dialektikájának és azért sajnálom, hogy az ő legutolsó okfejtésében oly módon emlékezett meg a magyar ipar köztiszteletben álló vezéréről, idősb Chorin Ferencről, amit közéletünknek ez az egyik érdemes doyenje igazán nem érdemelt meg. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Szerény működésem egyik eddigi legnagyobb sikerének azt tartom, hogy az általános gyáripari érdekek vezetésében idősb Chorin Ferencnek szűkebb munkatársa lehetek, s azért az engem igen közelről érint, amikor ugy állítják őt ide, mint egy dúsgazdag nyerészkedőt. A dusgazdagság olyan fogalom, amelyet vele összefüggésben egyáltalán nem lehet mondani ; de főleg a nyerészkedés teljesen hamis beállítás, mert hiszen ő már 83 éves korára való tekintettel is hosszú évek óta minden üzleti tevékenységből ki van kapcsolva. Értem Sándor Pál elkeseredését idősb Chorin Ferenc inkriminált észrevétele felett, de épen ugy értem az illető elkeseredését is, mert hiszen ő megtámadtatva érezte magát azon ideáljaiban, amelyekért egy fél évszázadon keresztül igen nagy sikerrel küzdött és küzd. Olyanok részéről érezte magát megtámadtatva, akikkel az ő ideáljaiért nagyon sokszor együtt küzdött, akik az ő fegyvertársai voltak. Azt hiszem, hogy Sándor Pál igen t. képviselő ur, aki sajnálatomra nincs jelen, ezt a„z én megjegyzésemet nem fogja rossz néven venni. Én magamra nézve ezt elmondani erkölcsi kötelességemnek tartottam. (Helyeslés.) Ennek a nehezen megindult, de szépen kifejlődött vitának mai állapotában azt hiszem, felesleges a vámkérdést abból az elvi szempontból taglalni, hogy vájjon a mi jövendő vámpolitikánkat a szabadkereskedelem irányában vagy pedig a védővám irányában épitsük-e fel. Az előadó urnák és Beck Lajos képviselő urnák mélyenjáró fejtegetései széles perspektívában tárták elénk a helyzetet a maga gazdaságtörténeti és világgazdasági összefüggésében. De a nemzetgyűlésen kívüli mérvadó gazdasági köröknek megnyilatkozásai is azt NAPLÓ XXIV. :<•
