Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-291

212 A nemzetgyűlés 291. ülése 1924. évi május hó 28-án, szerdán. minden tisztviselő s miért zárták ki abból a nyugdíjasokat 1« (Kassay Károly : Lenét ez I Lehetetlen! Igenis, nem vezették be ezeket az összegeiset a iizetési könyvecskékbe, titokban adták nekik, megiogadtatván velük, hogy nem árulják el. Epen azt akarjuk tudni, hogy kiknek adtak, kiknek nem. (Kiss Menyhért: A papa kedvenceinek acitak I) (Továbbolvassa): »3. Hajlandó-e a kormány a folyó évi április hó elsején a közalkalmazottak küldöttsége által átnyújtott memorandumban lefektetett kérelmeket teljesíteni a már június hóban az aranyparitásom fizetésre áttérni s annak mértékét oly kulcsban megállapítani, amely minden közalkalmazottnak lehetővé teszi a tisztességes megélhetést?« Elnök : Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák. A pénzügyimnister ur kivan szólani. B. Korányi Frigyes pénzügyminister : T. nemzetgyűlés ! Minthogy a mai nap folyamán Homonnay Tivadar képviselő ur is interpellációt kivan intézni a kormányhoz hasonló tárgyban, méltóztassanak megengedni, hogy a két interpellációra együttesen adhassam meg a választ. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik 1 Petrovits György jegyző : Homonnay Tivadar ! Homonnay Tivadar : T. Nemzetgyűlés ! Nem voltam a teremben Zsirkay t képviselőtársam beszéde elején, de arról értesültem, hogy ő jónak látta az én személyemet meglehetősen súlyosan érinteni. Ha nevet nem is emiitett, de közbeszólás alakjában is történtek egyes megjegyzések, amelyek az én személyemet érintették. Nem vagyok, nem voltam és nem is leszek a személyeskedések barátja, méltóztassék azonban megengedni azt, hogy én a legmélyebb csodálkozásomnak adjak kifejezést afelett, amit az én igen t. képviselőtársam az én személyemmel szemben imputai, az pedig az, hogy vannak képviselők, — ha jól interpretálom a szavait — akik egy bizonyos idő óta szordinót tettek a hangjukra a közalkalmazottak kérdésében. (Zsirkay János : Nem tette szóvá ! Nekem kellett szóvátennem ! Ült és hallgatott ! Mindennap vártam, hogy felszólal !) Igen 1 Nemzetgyűlés! Hogy egy nemzetgyűlési képviselő mikor naliatja szavát, azt ő maga fogja megállapítani a saját lelkiismerete szerint. (Zsirkay János: Az igy van!) De hogy én dokumentumokkal cáfoljam t. képviselőtársamnak imént elhangzott megjegyzését, méltóztassék a naplót megnézni, méltóztassék a szanálási törvényjavaslattal kapcsolatban történt felszólalásomat elolvasni s akkor meg fog győződni a t. képviselőtársam arról, hogy a közszolgálati alkalmazottaknak, nyugdíjasoknak tábora érdekéhen igenis, a szanálási törvényjavaslat tárgyalása alkalmával többször felszólaltam s a nemzetgyűlés javaslatomat el is fogadta. Én ezzel a kérdéssel nem óhajtok tovább foglalkozni, nem pedig azért, mert nem engedek senkifiától szordinót tenni a számra; megtalálom az idejét annak, mikor szólaljak fel itten és mikor nem. (Zaj a balközépen.)Méltóztassék megengedni, hogy én, aki nem az osztályuralom alapján állok és aki állandóan az osztályharmóniát hirdetem és nem egy osztály érdekét képviselem ezen a nemzetgyűlésen, feltegyem a kérdést, — nem akartam eddig erről beszélni — hogy vájjon az én kerületemben is és Budapest más helyein is miért és a vidéken is, miért teszik oda az én csekély személyemet» miért pécéznek ki engem és állítanak oda áiiandóan, a munkástömegekkel és a többi társadalmi osztályokkal szemben, igy az iparososztállyal szemben is, mint olyant, mint aki mást nem tett ezen a nemzetgyűlésen és a múlt nemzetgyűlésen, mint csakis a tisztviselők érdekeit igyekezett előmozdítani. Nagyon jól tudja t. képviselőtársam, hogy az én igazán parányi személyem volt az, aki több mint négy esztendővel ezelőtt hoztam ide ezt a kérdést a nemzetgyűlés plénuma elé és mindig kiteszik az én személyemet annak, hogy szembeállítják velem az iparososztályt, a munkásosztályt, a jkereskedőosztáyit, szóval a többi osztályokat mint olyanokat, (Lendvai István : Kicsoda I) amelyeknek érdekeit egyszerűen elhanyagolom. T. Nemzetgyűlés ! Én leszegezem azt, hogy nem az itteni t. képviselő urak voltak azok, akik ezt ott künn tették, azért nem is tettem itt szóvá, de igen t. képviselőtársaimnak egyike-másika volt az, aki itt ezt a kérdést szóvátette. S legyen szabad még megjegyeznem azt, hogy igen t. képviselőtársam az én nagy örömömre .beírta azt az interpellációt, amely a következőképen szól : »A közszolgálati alkalmazottak gazdasági helyzete.« Én azt vártam, — és ezt ne méltóztassék személyeskedésnek venni — hogy itt tényleg a közszolgálati alkalmazottak gazdasági helyzetéről lesz szó. Tévedtem ! Elismerem, hogy ebben az országban sok az államtitkár, de nekem nem ez fáj, igen t. képviselőtársam, hanem az a lehetetlen gazdasági helyzet, amelyben a közszolgálati alkalmazottak ma is sínylődnek. (Zaj a balközépen. Zsirkay János közbeszól.) Elnök : Zsirkay János képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Homonnay Tivadar : Engedelmet kérek, én nem tartozom azok közé, akik olyan nehezen szoktak valamit megérteni és akinek kétszer kell valamit elmondani, de vajmi keveset hallottam Zsirkay képviselőtársamtól azokról a tényleg nehéz kérdésekről, amelyek a közszolgálati alkalmazottakat annyira érdeklik és izgalomban tartják. Én ezekről a kérdésekről akarok itten röviden beszélni. (Zaj.) Ha a szükség azt hozza magával, hogy hosszabban beszéljünk, megtesszük azt ; ha pedig a szükség azt hozza magával, hogy röviden beszéljünk, rneg fogjuk azt is tenni. (Kuna P. András : Csak röviden !) T. Nemzetgyűlés ! A napi sajtóban és pedig a különböző irányzatú napi sajtóban a közszolgálati alkalmazottak anyagi helyzetét és javadalmazását illető különböző kommentárok, hirek jelennek meg nap-nap után. Ezek a hirek hivatalosan nem cáfoltattak meg, habár ezek a hirek egyrésze az én véleményem szerint a valóságot nem fedik ; én azt nem tekinthetem hivatalos cáfolatnak, hogy a kormány egyik-másik orgánumában ezek a kérdések félhivatalosan cáfoltatnak meg. Felszólalásommal nem zavart kívánok, hanem megnyugvást akarok kelteni a közalkalmazottak táborában, ebben a nagy érdekképviseletben és azért voltam bátor ezen interpellációmat bejegyezni a nemzetgyűlés interpellációs könyvébe, hogy erre a kormány részéről választ kapjak s hogy a közszolgálati alkalmazottak az országban végre megnyugodjanak. Az egyik sajtóorgánumban megjelent egy táblázat, amely szerint a XI. fizetési osztályban 70 aranykoronát kapnának a közszolgálati alkalmazottak, mig egyéb altisztek kategóriája-