Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-283

14 A nemzetgyűlés 283. ülése 1924. évi május hó 14-én, szerdán. ugyhogy nem lehet azt mondani, hogy ott domináló mezőgazdasági érdekek erőszakkal okozták ezt a szabályozást. Ezt a szabályozást magával hozta az élet, magával hozta azt, hogy minden esetben, ahol a jövedelmet megállapitani nem lehet vagy a hiányos feljegyzések miatt, vagy pedig azért, mert ez az adónem uj, és a társadalom ennek minden jó és rossz oldalát még nem tette teljesen magáévá, ott másképen kell intézkedni és ha talán a pontosság rovására is, de a gyakorlati szempontból egyedül keresztülvihető becslési rendszert kell alkalmazni. Jól tudjuk, hogy ez a becslési rendszer nálunk eddig is érvénybnn volt az esetek legtöbbjében, és most ennél az adókivetésnél kell, hogy még fokozottabb mértékben érvényben legyen, annál az egyszerű oknál fogva, mert nincs az a hires gazdasági tudós, aki a múlt évre vonatkozólag teljesen igazságosan meg tudná állapi tani, — épen a pénz értékének folytonos változása következtében — hogy kinek mennyi volt a jövedelme, ugyhogy minden kivetés többé-kevésbé szubjektiv alapokon történik, vagyis esetenként kell határozni. Joggal mondhatjuk, hogy ebben az országban legalább is a közönség fele mezőgazdasággal foglalkozik. (Felkiáltások a balközéven : Jóval több !) Különböző statisztikával nagyon különböző dolgokat lehet kimutatni ; én csak azt mondom, mindenki tudja, hogy Magyarországnak ipari állammá kell válnia, most ez van a levegőben, mert a foglalkozási ágak statisztikája eltolódott. Azt hiszem, minden esetre joggal tarthatott ettől, elsősorban ez az osztály, másodsorban pedig a szintén érdekelt kisiparos-, középiparososztály, úgyszintén a munkásosztály is, amelyben — sajnos — lesznek jövedelemadóalanyok, mert a jövedelemadó-alap oly kis létminimumot állapit meg, hogy bár a munkabérek nincsenek aranyparitáson, mégis lesznek munkások, akik jövedelemadóalanyok lesznek. Mindezekre vonatkozólag — azt hiszem — kell, hogy a ministeriuniban egyöntetű felfogás létezzék, — legalább is kellene, hogy létezzék. Azt hiszem, nonszensz, hogy most ismétlődjék az, ami a közelmúltban megtörtént, hogy egy vármegye területén, vagy a szomszédos vármegyében a pénzügyi közegek a legkülönbözőbb alapokból indultak ki, amiből látható volt, hogy azoknak a talán tiszteletreméltó jó hivatalaokoknak abszolúte semmi fogalmuk sincs a mezőgazdaság viszonyairól, nincs fogalmuk az ipar gazdasági viszonyairól, és nagyon sok esetben fogalmuk sincs a pénz esésével járó problémáról. Ezek az emberek, kik jó bürokraták lehetnek, mindenesetre kell, hogy felülről direktivát kapjanak, vagy legalább is kell, hogy felülről várjanak direktivát. Azt hiszem, ott a centrumban ezekre az alapelvekre nézve jó volna már mégis tisztába jönni és azonkívül jó volna ezeket a nyilvánossággal is közölni. Mindenesetre azonban, mielőtt a pénzügyministeriumban valamit határoznak, célszerű volna, hogy olyan embereket hallgassanak meg, akik tisztában vannak a dolog gazdasági, technikai, üzemtani részével. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Pénzügyi szempontból nem lehet tisztán, becsületesen és a gazdasági életnek megfelelően megállapitani egy vállalat értékét, legyen az a vállalat ipari, vagy mezőgazdasági, legyen az a jövedelem akár ipari jövedelem, akár mezőgazdasági. Ezt tisztán csak egyszerű fináncszempontokból nem lehet eldönteni. Azt hiszem, mindenesetre a minimum, amit az ország jövedelem- és vagyonadó-alanyai elvárhatnak az, hogy a pénzügyi közigazgatás a megfelelő gazdasági szakértelemmel rendelkező egyéneket meghallgassa. (Ugy van ! balfelől.) Interpellációm ezt a célt akarja szolgálni s a következőképen hangzik (olvassa): »Interpelláció a pénzügyminister úrhoz. Gondoskodott-e a pénzügyminister ur arról, hogy a pénzügyi hatóságok a jövedelem- és vagyonadó kivetésénél, tekintettel arra, hogy ezen adók a mai viszonyok között nem annyira tények, mint inkább vélemények alapján vethetők csak ki, egyöntetűen járjanak el, és a becsléseknél szakszerű gazdasági és üzemtani ismereteket vegyenek alapul ?« (Helyeslés balfelől.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a pénzügyminister urnák. Szólásra következik 1 Bodó János jegyző : Ugrón Gábor ! Ugrón Gábor : T. Nemzetgyűlés ! Mióta a trianoni békeszerződés ratifikáltatott, igen sokszor szóbahozták már a Ház különböző oldaláról olyan események megtörténtét, amelyek — bár nem a mi országunk határai között zajlottak le — országunk lakosságát, a magyar nemzetet és igy természetesen a magyar kormányt is elsősorban kellett, hogy érdekeljék. Ilyen külföldön, tőlünk elszakitott területeken és ilyen területek birtokában levő államoknál a trianoni szerződés megkötése óta a r magyar nemzetnek legtöbb sérelme a kisebbségi jogok kezelése körül volt. Ilyen sérelem, amelyet ma kötelességemnek tartok szóvátenni, az, ami e hó elején a jugoszláv államban történik. Méltóztatnak ugyanis hírlapi közleményekből tudni, hogy a jugoszláv államban a magyar pártot, tehát az ottani magyar nemzetiség egyetlen szervezett politikai alakulatát a jugoszláv kormány május hó 4-én feloszlatta. Ugyanekkor ennek a pártnak erre a napra kitűzött politikai ülését is betiltotta. A határozatot a jugoszláv kormány május 3-án hozta ministertanácsban és azt azonnal végre is hajtották. Rendőri közegek jelentek meg a magyar párt vezetőjénél, aki az irodát magánlakásában tartotta ; az összes iratokat lefoglalták, s magát a feloszlató rendeletet végrehajtották. Ugyanakkor, amikor ez történik Jugoszláviában, ugyanez alatt az idő alatt két komisszió tárgyal Magyarország és Jugoszlávia között, — az egyik Belgrádban, a másik Budapesten — hogy megbeszéljék a trianoni szerződésből folyó összes függő kérdéseinket, amelyek — sajnos — igen nagy komplexumot alkotnak. Ugyanakkor történik ez, amikor a szanálási javaslattal kapcsolatban a népszövetség, tehát az a szervezet, amelyben ezek az államok is mind résztvesznek, s amelynek tagjai, felszólit bennünket arra, hogy kössünk kereskedelmi szerződéseket, elimináljuk a függő kérdéseket, amelyek eddig még nem rendeztettek; teremtsünk nálunk olyan atmoszférát, amely megjavítja a szomszédos államokkal a politikai viszonyt is, s amely lehetővé teszi a közgazdasági kapcsolatot. Amikor az egyik oldalon ez történik, akkor a másik oldalon a nemzetközileg megállapított szerződéses kötelezettségeket nem teljesitik a kisebbségekkel szemben. így nem fog sikerülni ezt a szükséges hangulatot megteremteni ebben az országban anélkül, hogy mi ennek okai lennénk vagy hozzájárulnánk ehhez a sikertelenséghez. Mert bármennyire meg legyen a törekvés politikai szempontból is arra, hogy rendezett viszonyok legyenek a velünk szomszédos államokkal, ezt úgyszólván lehetetlenné teszik akkor, ha a kisebbségekkel szemben nem gyakorolják szerződéses kötelezettségeiket. (Ugy van! a jobboldalon ) Egyáltalában furcsa dolog, hogy a hatalmon levők mennyire mindig csak hatalmuk megőrzését tekintik főcéljuknak és minden politikai ténykedésüket úgyszólván ennek a célnak rendelik