Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-291

r A nemzetgyűlés 291. ülése 192 messze mögötte marad annak, amire nekik a% élet fentartásához feltétlenül szükségük volna. (Zsirkay János: A legminimálisabb igé­nyeket sem elégiti ki!) Most egy másik ügyet vagyok kénytelen a nemzetgyűlésen szóvá tenni, még pedig inter­pelláció formájában, mert a munkások már megkísérelték a kérdésnek a pénzügyniinister úrral közvetlenül való elintézését... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Szabó József:... küldöttség ment a pénz­ügyniinister úrhoz, de bizonyos fokig egészen természetesnek találom, hogy a pénzüg-y minis­ter a küldöttséget, nem fogadta, mert most nagy elfoglaltsága van és egyéb dolgokkal van igénybe véve. Ha a pénzügyniinister ur nem is érintkezhetik a munkásokkal vagy azok képviselőjével, hanem ő is csak arra az állás­pontra helyezkedhetik, mint ministertársai (Zaj. — Reisinger Ferenc közbeszól.) Elnök: Csendet kérek! Reisinger képviselő urat kérem, méltóztassék csendbon maradni. (Reisinger Ferenc közbeszól.) Csendet kérek, Reisinger képviselő ur! (Reisinger Ferenc: Hogy lehet ilyet csinálni! Micsoda Ízléstelen­ség!) Reisinger képviselő urat rendreutasítom! Méltóztassék csendben maradni! Szabó József: Ha a minister ur egyolda­lúan szerzi be információit, nem kerülhet abba a helyzetbe, hogy tárgyilagosan itelje meg a dolgozó munkásság helyzetét és akkor egészen termézsetes, hogy az egyoldalú megitélés alap­ján nem is fogja a szükségét látni annak, hogy itt» sürgős és gyors orvoslás kell. Már pedig szükség van erre az orvoslásra, mert a dohány­gyári munkások körében, akikről szólok, az elégedetlenség óriási. Miről van szól A szanálási törvényjavas­lattal kapcsolatban a dohánygyári munkások­nál is tervbe van véve a természetbeni ellátás beszüntetése azzal a különbséggel, hogy mivel a fizetések alacsonyak és ki nem elégitőek voltak, a központi igazgatóság a munkások fizetéseme­lésével szemben arra az álláspontra helyezke­dett, hogy a természetbeni ellátást már június elsejével beszünteti. A munkások megnyugvás­sal fogadták ezt a rendszerváltozást, abban a re­ményben, hogy a természetbeni ellátás helyett olyan készpénzfizetést fognak kapni, hogy az teljes fedezetet jelent legalább azokra a szük­ségletekre, amelyeket eddig természetben kap­tak és az időközben előállott drágasággal is lé­pést fog tartani a fizetésrendezés. A munkáso­kat azonban nagy csalódás érte, mert annak a fizetésrendezésnek, amelyet a dohánygyárakban keresztül akarnak Aánni, eredményeként a munkások ezután kevesebbet fognak kapni, mint kaptak ezt megelőzően. A helyzet tehát az. hogy a drágaság növekedett, magasabb bé­rekre volna szükség, de mivel rendezik a fize­tést és áttérnek más alapra, végeredményben a munkások kevesebbet fognak kapni, mint eddig kaptak. (Zsirkay János: Szanálva van­nak!) Amikor a munkások: ezt a memorandumu­kat, ezt a kérvényt a minister ur elé akarták terjeszteni, közvetlenül nem adhatták át neki, tehát uosta utján juttatták el hozzá. A mun­kások között ekkor már oly nagy volt az elé­gedetlenség. ... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Szabó József... hogy félórára beszüntették a munkát, vagyis követeléseik dokumentálására félórás tüntető sztrájkot rendeztek. Az késztet engem ennek a kérdésnek idehozására, hogy l. évi május hó 28-án, szerdán, 205 felhívjam a minister ur figyelmét arra, hogy vegye elejét ennek az elégedetlenségnek. Ne méltóztassék bevárni azt, f hogy a dohánygyá­rakban, miként most a szénbányákban, hetekig tartó sztrájk legyen. Nagyon csodálkozom s nem tudom megérteni, hogyan lehet a kormánynak közömbös az, hogy Magyarországon már négy hete 30.000 bányamunkás, tehát közgazdasági életünknek egyik legfontosabb^ tényezője tétle­nül áll és munka nélkül, sztrájkban, kizárva állnak a munkások. Szabad a kormánynak ezt tétlenül nézni? Nem kellett volna már régen beavatkozni, interveniálni? Nem kellett volna már régen megvizsgálni, vájjon a munkások követelései, kívánságai indokoltak, jogosul­tak-e? És amennyiben erre a meggyőződésre jut, nem tud-e módot találni arra a kormány, hogy a kapitalizmus érdekeivel szemben meg­védelmezze a dolgozó magyar munkásságot? (Peyer Károly: Ez nem szénáremelés!) Ami megtörtént a bányamunkásságnál, megtörtén­hetik a többi állami üzemekben és bekövetkez­hetik a dohánygyárakban is. Miért várjuk meg, amig a munkások sztrájkkal, tehát szer­vezettségük erejével verekedik ki azt, amihez minden dolgozó embernek joga van, hogy a létminimumot kiverekedjék. kierőszakolják munkaadóiktól, ebben az esetben az államtól. A memorandum egészen tárgyilagosan tár­ja fel a dohánygyári munkások helyzetéi. Annyira megy, hogy szembeállítja a dohány­gyári munkások munkabérét az egyéb hasonló iparágakban dolgozó munkások és munkásnők bérével. Azért teszik ezt, mert egy izben a rsénzügyminister ur egyik igen t. vezetője, Vértessy államtitkár ur annak idején elfo­gadta azt a helyes álláspontot, hogy a dohány­gyári munkások bére mindenkor a grafikai munkásnők bérével egy nivón foe állani és minthogy azok index alapján kapják fizetésü­ket, azzal lépést fog tartani. Ha a pénzügymi­nister ur ezt tovább is fentartotta volna és a jelen esetben is megtartaná ezt az annak ide­jén elfoglalt helyes álláspontot, akkor a mun­kások annyi bért karmának, mint ezek az egyéb inari ágazatoknál és foglalkozási ágaknál al­kalmazott munkások, amely szerint. ni. a gra­fikai inarban a hasonló munkás 1.200.000, a tex­tiliparban 1 millió koronát kan havonta, a do­hánygyári munkás pedig mindössze 720,000 ko­ronát fog keresni. Nem is azért állítom szembe ezt a kettőt egymással, mintha az előbbit olyan ideális ál­lapotnak tartanám, de azt kérdezem csak : miért kapjon mindig csak az állami üzemekben foglalkoztatott munkás kevesebbet, mint az egyéb foglalkozási ágnál foglalkoztatott mun­kások kapnak ? Én azt a kérdést itt szóváteszem. Lehet, hogy kapok választ, lehet, hogy nem kapok. Ha a válasz megint az lesz, hogy a pénzügyniinis­ter ur ugy. mint a ministerelnök ur megvizs­gálja a dolgokat, ez már nem fog bennünket megnyugtatni, mert itt a vizsgálatoknál sze­retném — nem én egvénileg — de ha maguk a munkások meggyőződhetnének arról, hosv az a vizsgálat tényleg komoly és tényleg addig a határig megv el a munkaadó, a dohányjöve­déki igazgatóság, ameddig a teherbiróképessége megengedi. Mi, keresztényszocialisták', ennek ai "Kérdés­nek megoldására itt a nemzetgyűlésen már x esetben ajánlottuk, hogy méltóztassék azt a diktatórikus munkabérrendezési módszert meg­szüntetni, méltóztassék a zöld asztal mellé le-

Next

/
Thumbnails
Contents