Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-291

198 A nemzetgyűlés 291. ülése 1924. évi május hó 28-án, szerdán. itt. És igy előáll egy differencia, amit nem vesznek kalkulációba és figyelembe a statisz­tikai adatok összeállításánál, inert csak 20 szá­zalékkal véve ezt a tévedés-bevallásból előálló differenciát, kisül, iiogy nekünk de facto 17.140 millió aranykorona aktívumunk van külkeres­kedelmi mérlegünkben és nem passzívánk. Azonban, bogy mennyire nem áll a kül­kereskedelmi mérlegre alapított állítás, bizo­nyitja az, hogy a háború előtt visszamenőleg tiz esztendőre külkereskedelmi mérlegünk pasz­sziv volt s ennek dacára még sem romlott ko­ronánk, sőt ellenkezőleg, épen erre az időre esett ipari fellendülésünk virágzó korszaka. T. Nemzetgyűlés ! Kérek egy kis szünetet ! Elnök : Az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. A szó folytatólag Dénes István kép­viselő urat illeti. (Zsirkay János : Hatan va­gyunk benn a teremben!) Dénes István: T. Nem­zetgyűlés ! (Sándor Pál : Nem vagyunk tanács­kozásképesek. Kérem a tanáeskozásképesség m egállapitás át.) Elnök : A képviselő urnák nincs joga kép­viselőtársának beszédét félbeszakítani. Ehhez a házszabályok szerint csak az elnöknek van joga. Dénes István : Méltóztassék megengedni, hogy ezek után vázoljam az autonóm vámtarifa viszonyát a magyar mezőgazdasághoz. Azt hi­szem, hogy Magyarország szempontjából mégis csak ez a legfontosabb kérdések egyike. A vámtarifa indokolásában a tarifa szük­ségessége a magyar mezőgazdaság szempont­jából abszolúte ellentmondóan van leszögezve. A magyar vámtarifajavaslat indokolása azt mondja,* hogy azért tartja szükségesnek a ma­gyar vámtarifát, mert ez a mezőgazdaságra nézve nagyon kedvező lesz, mert fogyasztó­területet fog adni, sok gyárunk fog keletkezni, s ennek következtében a magyar mezőgazdaság­nak nagyobb fogyasztópiaca lesz. Ez a mező.­gazdaság szempontjából az érv. Hát mólyen t. Nemzetgyűlés, igen háláda­tos feladat volna pontos számításokat végezni és kiszámítani először azt, hogy a mezőgazda­sági népesség mekkora terheket visel ezekkel a vámokkal kapcsolatban; másodszor, hogy a mezőgazdaságot mint termelési ágat, milyen borzasztó vámok sújtják e vámtarifa által; harmadszor pedig rámutatni arra, hogy mit jelent az általam frázisnak minősített fontos érv, hogy a vámok ipart teremtenek, az ipar pedig fogyasztást ad a mezőgazdaság részére. Ami az utóbb említett érvet illeti, hát te­gyük fel, hogy igazuk van és a vámok által itt gyárak keletkeznek, tegyük fel azt, hogy a ti­zennégy vármegyében hamarosan e borzalmas vámtarifa által 2075 gyár helyett 4149 keletke­zik. Mi fog történni akkor? Akkor az fog tör­ténni, hogy 223.000 gyáripari munkás helyett lesz 466.000, vagy 600.000 gyáripari munkás. (Halász Móric: Naés!) Hát, t. képviselőtársam, szabad érdeklődnöm aziránt, hogy hol van itt az a nagy fogyaisztópiac? Nem méltóztatnak mégis gondolni, hogy ha a gyáripari munkás­ságra bazirozzák a mezőgazdaság részére a fo­gyasztást, ez a munkásság elenyésző kisebbsége a magyar fogyasztótömegeknek! Nem méltóz­tatnak-e gondolni, hogy a 223.000 gyári mun­kással szemben ott áll rengeteg mezőgazdasági munkás, aki mind kereső munkás s akiknek a számát a statisztika 1,300.000-re teszi! Ott van­nak kereskedelmi, kisipari munkások, sőt ma­guk a kisiparosok is. (Sándor Pál: Nagyon igaz!)^ Miféle érv az, amely szerint azért van szükség erre a vámtarifára, hogy a magyar mezőgazdaság részére piacot teremtsen! Szo­morú lenne a magyar mezőgazdaságra nézve, ha a magyar gyáripari munkásokra támasz­kodnék s ezek adnák részére ,a fogyasztást. S ez egy súlyos érv az önök kormányának és az önök ministerének szájából velünk szemben. Ez az érv tehát elesik, komoly számításba nem jöhet. (Sándor Pál: Nagyon igaz!) JUe nézzük meg, hogyan oszlik meg az a te­her, milyen teriiet visel a mezőgazdasági népes­ség ezekkel a vámokkal kapcsolatban. En egy kis számítást végeztem; nem akarom ezt rész­letezni, mert ho-eozura nyúlnék ennek ismerte­tése. Én kiszámítottam azt, hogy a mezőgaz­dasági népességünket évi 171,973.000 arany­koronával terhelik meg az ipari vámok, ennyi­vel nehezednek rá a mezőgazdasági népességre. (Mozgás jobb felől.) T. képviselőtársam moso­lyog ezen, mert nyilván sohasem vette kezébe a ceruzát, (Halász Móric: Most is a kezemben van!) hogy komolyan összeállítsa a rendelke­zésre álló adatokból és megállapítsa leg­alább hozzávetőlegesen, hogy ez a vámtarifa milyen terheket jelent. Mert ha vette volna magának ezt a fáradságot, mint mezőgazda, feltétlenül arra az álláspontra kellett volna jutnia, amelyre Hoyos Miksa gróf képviselő­társunk jutott, hogy t. i. elengedi inkább a mezőgazdasági vámokat, csak töröljük az ipari vámokat, tehát szabadkereskedelem álláspont­ját foglalja el. De, engedelmet kérek, mégis csak abszur­dum, hogy amikor a magyar kormány állan­dóan a többtermelésről beszél, arról beszél, hogy a mezőgazdasági többtermelést akarja fejleszteni és amikor tudjuk, hogy mező­gazdaságunk ötven százalékkal gyengébb, mint az osztrák, a német és általában a külföldi mezőgazdaság, akkor olyan vámokat hozzanak ide, amelyek a legégetőbb, a legfontosabb me­zőgazdasági közszükségleti cikkek árát 40—60— 70—100 százalékkal megdrágítják, anakroniz­mus, olyan ellentmondás, amit csak Magyar­országon tűrnek el a mezőgazdák, de sehol a világon nem tűrnének el. A legnagyobb ellentmondásnak tartom azt, amikor folyton azt kiabálja a magyar kor­mány, hogy a földreform Magyarországon a többtermelés rovására megy, pedig a többter­melés nagy fontossággal bir, s ezzel akarja meggátolni a földreformot, a másik oldalon pe­dig ilyen horribilis módon megvámolta íja azo­kat a cikkeket, amelyekre a magyar mezőgaz­dáknak égetően sürgős szüksége volna, és ame­lyek nélkül nincs mezőgazdasági kultúra és fejlődés. Pedig a mi mezőgazdaságunk viseli a borzasztó reparációs terheket, a mi mezőgaz­daságunk nehezebb termelési feltételekkel küzd, mint a román vagy az orosz, mert ott megvan a nyersolaj és azok az anyagok, amelyekre a mezőgazdaságnak szüksége van, helyben van­nak, nálunk pedig ezeket is importálni kell. Annak dacára, hogy azt látnók, hogy ezek tekintetében a mezőgazdasággal szemben köny­nyitést alkalmaznak, ellenkezőleg ezeket sújt­ják irtózatos magas védvámokkal. Nem akarok hivatkozni arra, hogy pl. petróleumnak, ame­lyet a kisemberek fogyasztanak szanaszét, bor­zalmas a vámja, mert míg Ausztriában ennek vámja 3 korona, addig Magyarországon 8 ko­rona; a nehéz benzin vámja Ausztriában §*3

Next

/
Thumbnails
Contents