Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.
Ülésnapok - 1922-291
196 r  nemzetgyűlés 291. ülése 1924. évi május hó 28-án, szerdán. hogy mindenütt igy van a világon, ez nem érv, mert figyelmeztetem önt arra, hogy Angliában, .Hollandiában, Dániában és {Svájcban ez nincs igy, ezekben a magas kultúrájú államokban nincs igy, Dániában, Hollandiában van pl. 5 százaléüos fináncvám, ami mégis, azt hiszem, inkább szabadkereskedelmi, mint védővanios álláspont. JSÍe méltóztassanak tehát azt mondani, hogy az egész világon igy van. De még ha igy volna is, ez nem azt jelenti, hogy az egész világ igy gondolkozik, hanem azt jelenti, hogy az egész világon igen jól meg van szervezve a kapitalizmus, minek következtében annak akarata és érdeke érvényesül. Méltóztassanak elolvasni a legutolsó német birodalmi választásokat a háború előttről és abból láthatják, hogy a gyáripar, a nagytőke óriási erő feszítéseivel sikerült öt millió szavazatot szerezniök a védő vámosoknak, és 4 és fél millió esett a szabadkereskedelem híveire. Ilyen körülmények között nem lehet azt mondani, hogy: az egész világon igy van. Igy van, mert a tőke erős, mert jól meg van szervezve, mert ügyes sajtóval dolgozik és nagy hatalommal rendelkezik. Ha Csehország elzárja magát magas védővámokkal, ez reánk nézve nem káros, ez azt jelenti, hogy Magyarországból ki kell, hogy vigye azt a lisztet, marhát, húst és egyéb mezőgazdasági termeivényeket, amelyeket ott nem termelnek. Csakhogy megfizeti a cseh nép ezt a magas vámot is. Méltóztassanak elolvasni az osztrák vámtarifa vitával kapcsolatosan komoly közgazdászok cikkeit. Az egész osztrák nép szinte ordit, hogy a lisztre ne vessenek ki olyan borzalmas vámot, ne vessenek ki hat korona vámot; csakhogy gyenge még az osztrák nép szava, mert erősebb a malomiparkartellé, ezeknek a szava döntő. Ezek azt mondják: mi invesztáltunk ennyit és ennyit a malmainkba, egye tehát az osztrák nép ennek következtében drágábban a magyar lisztet. A vámok tulajdonságuknál fogva mindig annak a népnek ártanak, amely azokat alkalmazza, A cseh vám nem nekem árt, hanem árt a cseh népnek, mert a cseh nép elviszi termékeit a világ minden részébe, Oroszországba, Komániába, Jugoszláviába, előtte áll az egész világ, de árt nekünk, mert ha a cikkeknek és gyártmányoknak nincs szabad fluktuációjuk, akkor nincs élet, nincs olcsó termelés, nincs fogyasztás és ennek következtében nincs termelés. (Vanczák János : És terpeszkedik a tőke!) Ezek nem uj közgazdasági törvények, és még senki sem cáfolta meg ezeket, összecsaphatják a kezüket a védővámosok, mosolyoghatnak, kacaghatnak, tarthatnak bennünket annak, aminek akarnak. Ez igy volt a múltban is, igy tettek annak idején Cobdennel is. Ez azonban nem számit, ez nem jelenti az ő erejüket, és nem jelenti azt, hogy állításaikban csak egy mákszemnyi logika vagy igazság is volna. Áttérek ezek után a védővámosoknak egy másik fontos argumentumára. Az egyik argumentum az, hogy a védővámra és ezekre a magas vámtételekre azért van szükség, hogy a hazai ipart megvédjük. (Vanczák János: Koronipát megvédte a Rimamurányi! — Biró Pál: Az nem magyar vámvédelem kérdése! Az Csehszlovákiában van! — Vanczák János: Ismerjük, tudjuk, nagyon jól tudjuk! Földönfutóvá tették Korompa népét hazafiságból!) Nagyjában kifejtettem már az érveket, amelyek erre vonatkoznak. Én nem ^azt mondom, hogy a hazai ipart ne támogassuk; támogassuk a hazai ipart, keU is támogatnunk, de csak azt az ipart, amely arra rászorult és amelynek meg vannak természetes elöieltételei és adottságai Magyarországon és nyiltan támogassuk, nem vámokkal. Azt az ipart azonoanj ameiy mar jól tnejlődött, amely tőkeerős ós már exportál is Magyarországból, nem kell támogatni, mert az előbb kifejtettéin, hogy az illető gyáripar exportál külföldre, exportál a cseh, román vagy jugoszláv népnek, anol világpiaici áron eladja áruját és minthogy az illető iparcikkeket nem védi a magyar vám, az emiitett népeket a magyar nép rovására olcsóbb magyar iparcikkekhez juttatja. Itt van például vaskohászatunk. Biró t. képviselőtársam a szanálási vita folyamán tartott beszédében emiitette épen, utána néztem, s ugy is van, hogy ez az ipar 12 millió aranykorona értékű árut exportál. (Biró Pál: Ez az összes vasáruk exportja!) JNem ez a iényeges. Kérdem, miért védjem meg azt a vasárut magas vámmal, csak azért, hogy olcsóbban adhassák el a magyar nép rovására. (Biró Pál: Majd hétfőn bátor leszek megmagyarázni!) Nagyon fogok örvendeni t. képviselőtársam, de mégis csak g'azdasági igazság és törvény az, hogy önök kénytelenek vasárujukat Jugoszláviában és Komániában eladni világpiaci áron, a magyar népnek pedig eladják világpiaci áron plus védővám. Vagy tovább megyek. Itt van gépiparunk. Ismét Biró Pál t. képviselőtársam beszédére hivatkozom, mely szerint 1923-ban 48 millió aranykorona értékű gépipari cikket vittünk ki. Legyen szabad érdeklődnöm, hogy amikor ilyen erősek vagyunk a gépiparban, hogy már exportálunk is, miért kell mégis védenünk azt a gépipart, csak azért, hogy a magyar fogyasztók, a magyar mezőgazdasági termelők kénytelenek legyenek védővámmal súlyosbított világpiaci áron venni meg a gépipari termékeket, mig külföldön a magyar munkásság izzadságán gyártott gépeket egyszerű világpiaci áron adják el. Ugyanez a helyzet minden gyáripari cikknél. Ez megcáfolhatatlan igazság és azt hiszem, ez igy van. Mindezekből azt látjuk, hogy iparunk olyan fejlett és erős, hogy exportképes. Ennek következtében nincs szükség rá, hogy védővámokkal védjük. Hivatkozom itt a gyárosoknak a gazdákkal szemben hangoztatott érveire. Ök azt mondják : igaz, hogy adunk mezőgazdasági vámokat, de azoknak ugy sincs hatásuk, Magyarország most már exportország mezőgazdasági termeivényekben, tehát nem érzi meg ennek hatását, de iparcikkekben óriási behozatalunk van és ennek következtében 100%-ban érvényesülnek az ipari vámok. Mi történnék akkor, ha nem védenék meg a gyáripart magas védővámokkal ? Az történnék, hogy kénytelenek lennénk olcsó munkaerővel, olcsóbb szénnel és olcsóbb nyersanyaggal dolgozó gyáriparosok iparcikkeiket a magyar népnek világpiaci áron eladni. Ez a nagy szerencsétlenség történnék csak meg, vagyis kénytelenek lennének felvenni a versenyt a külfölddel, küzködni, dolgozni és megszolgálni azt a hasznot, amelyet elérnek, viszont a magyar nép végre-valahára három évi borzalmas elzárkózás után világpiaci árakon juthatna hozzá az iparcikkekhez. De amilyen fontosnak tartom én a gyáripart, épen olyan fontosnak, sőt sokkal fontosabbnak tartom az emberi energiát, az emberi munkát, az emberi életet. Mit szólnának Önök hozzá és mit szólna hozzá a gyáriparosok tár* sasága, ha egy szép napon összeállna a sok'
