Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-291

184 À nemzetgyűlés 291. ülése 1924. évi május hó 28-án, szerdán. egy családi házzal biró kisemberek vagyonának megmentése tárgyában ; Zsirkay János a belügyministerhez, a nyírbátori szolgabirák hivatali visszaélései tárgyában ; végiil , Ulain Ferenc a pénzügy- és kereskedelemügyi ministerhez, a Pamutipari R.-T.-nak adott behozatali engedélye tárgyában. Elnök : Miután több interpelláció van bejegyezve, javaslom, hogy az interpellációk meghallgatására napirendünk letárgyalása után, de legkésőbb Va2 órakor térjünk át. Méltóztatnak e javaslatomhoz hozzájárulni

1

? (Igen!) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. Napirend szerint következik a vámtarifáról szóló törvényjavaslat (Írom. 443, 473J folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik 1 Csik József jegyző : Nagy János (egri) ! Nagy János (egri):T. Nemzetgyűlés! A Budapesti Hirlap múlt szombati számában az előttünk fekvő törvényjavaslatról irva, ínegállapitja, hogy a parlamenti vita a pártkereteken felülemelkedett; ugyancsak megállapítja azt is, hogy az egyes érdekcsoportok szűk körébe szorult bele és — folytatja tovább — nincs az a jóakarat és az a hatalom, amely ezeket az egymással szöges ellentétben álló nézeteket párhuzamba vonná, mert ez, volna az ország érdeke. Jómagam is figyelemmel kisértem mindazokat az újságcikkeket, brosúrákat, műveket, amelyeket az előttünk fekvő törvényjavaslattal kapcsolatban kiadtak, s amelyek a nyilvánosság előtt 'megjelentek* Jómagam is részt vettem a legellentétesebb érdekkörök által tartott vitákon, gyűléseken; meghallgattam a legellentétesebb nézeteket, nem azért» hogy magamat egyoldalulag befolyásolni engedjem, hanem azért, hogy megismerve az ellentéteket, próbáljam azokat egy közös nevezőre hozni. Igaz, hogy azt találtam és azt tapasztaltam, hogy e törvényjavaslattal is kapcsolatosan megint csak az a szomorú helyzet, — amely az utóbbi időben nagyon is általánossá lett ebben az országban — hogy t. i. itt a magánérdekek, vagy a csoportok érdekei tobzódnak a tanácskozási asztal körül, a közérdek pedig az asztal alá kerül, hogy amikor e törvényjavaslathoz hozzászólok, akkor a közérdeket, a nemzet érdekét fogom a tárgyalóasztal első helyére ültetni, hogy ott méltó helyét elfoglalja. Annál inkább könnyű ezt megtennem, mert egyik érdekcsoporthoz sincs szerencsém tartozni. A kapitalistáktól nagyon messze állok, a fogyasztók közé sem tartozom, mert épen Szily Tamás t. képviselőtársam mondotta bent az olvasóban, hogy a fogyasztók kategóriáját nem ismeri el, mert ilyen nincsen. Az, előadó ur és Pikier képviselő ur is megemlitette egyik közbeszólásában, hogy az országnak nincsen olyan rétege, amely a maga szorgalmával, tehetségével, testi vagy szellemi munkájával hozzá ne járulna, az ország termeléséhez, vagy annak emeléséhez, biztosításához. így tehát tisztán a fogyasztó^ szempontjából nem lehet bírálni ezt a kérdést, mert a társadalmi rétegek termelők és fogyasztók lévén, amit mint fogyasztók tényleg direkt a vámtarifa révén ráfizetnek, annak előnyét mint termelők élvezik. Hogy visszatérjek eredeti gondolatmenetemre, megállapítom azt, hogy nekem annál is inkább könnyű az érdekcsoportok fölé emelkednem és egyedül országom és hazám érdekét szem előtt tartanom, mert egyikéhez sem tartozom azoknak az érdekcsoportoknak, amelyek épen a legnagyobb vitát megindították e törvényjavaslat tárgyalása alkalmával. Mielőtt beszédem tulaj donkép eni tárgyára rátérnék, én is hódolok annak a szokasaiak, hogy előttem szólott t. képviselőtársam beszédével fogok foglalkozni. Sándor Pál t. képviselőtársam tegnapi beszédében ugy állította be a védővámos rendszert, hogy háborúnak egyik oka volt a múltban, különösein a nagy világháborúban. Az osztrák-magyar monarchiának Szerbiával szemben való viselkedése a vám tekintetében és Németország védővámos rendszere volt az, — mondja Sándor Pál t. képviselőtársam — amely ezt a nagy háborút, mint egyik ok, ránk zúdította. Eri azt hiszem, hogy ebben a nagy katasztrófában, amelyet a világháború ránk zúdított, a Szerbiával szemben való viselkedésünk, vagy pedig Németország védővámrendszere olyan kis okot szolgáltatott, (Ugy van! a jobboldalon.) hogy nem lehet propter hoc mondani, hanem inkább post hoc, mert épen nem ezért, hanem ezután következett be a világháború. Azt hiszem, hogy olyan kis causa eífieiense a mi Szerbiában való viselkedésünk és Németország vámvédelme a háborúnak, hogy nem lehet még számba sem venni, szinte imponderabilis jelentőségű, mert hiszen nem Németország vámvédelme okozta Anglia ellenszenvét Németországgal szemben, hanem inkább az, hogy a német áruk megjelentek az angol piacokon és az angol áruknak, az angol iparnak nagy versenyt okoztak, úgyhogy Anglia félt Németországnak ugy tengeren, mint szárazföldön való szupremáciájától. Azt mondja továbbá Sándor Pál képviselő ur, hogy miért nem vártunk ezzel a javaslattal meg egypár napig, mert hiszen azzai, hogy mi jelentünk meg elsőnek a parlamentben a vámtarifával, retorziós törekvést váltottunk -ki a többi országban. Meg kell állapitanom, hogy Bulgáriának és Jugoszláviának önálló vámtarifája már ietárgyaltatott az ő országgyűlésükön. Olaszországnak megvan az önálló vámtarifája, amely szintén ujabb keletű. Csehország igaz, hogy megtartotta régi vámtariíatéteieit, de azokat megszorozta 10—15—20—25— 30-as szorzószámmal. Nem lehet tehát réginek tekiniteni Csehország vámtarifáját sem, hanem teljesen újnak. Különösen azt hozta fel Sándor Pál képviselő ur, hogy a mi támtarifánk provokálta az osztrák vámtarifát és annak sérelmes tételeit velünk szemben. Rámutatott itt Sándor Pál képviselő ur, hogy épen retorzióképen állítja fel Ausztria velünk szemben a lisztvámot olyan magasan, amint megállapította, Ausztria már 1922-ben megállapította a 60 koronás borvámot, mielőtt még mi ezt a vámtarifát idehoztuk volna a nemzetgyűlés elé, (Dénes István : De a behozatali tilalmainkkal szemben!) tehát Ausztria már előre megcsinálta a retorziót, nem pedig ezzel a vámtarifával kapcsolatosan. A búza vámja eddig 7.5 aranykorona volt, a liszt vámja pedig 15 aranykorona. Ezt most Ausztria leszállította, hiszen a régi vámtarifa közös vámtarifa volt s Ausztria kénytelen volt védeni a magyar mezőgazdaságot és ezért fogadott el magasabb vámtarifát; de mig ebben a magasabb vámtarifában a liszt védelme csak kétszerese volt a búza védelmének, most a búza vámja 2 korona, — mint ahogy méltózr tátott emliteni — a liszt vámja pedig 6 korona lett, vagyis a búza vámjának háromszo1 rosa. Az osztrák vámtarifából is kilátszik te-