Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-290

178 A nemzetgyűlés 290. ülése 192i. évi május hó 27-én, kedden. minden esetre nagyra megy — elérjenek, ilyen célok elérésére mérgezett nyilakkal hadakozni, azt hiszem, ez mégsem megy s nem méltó ahhoz a nagy testülethez, amelynek ő az igazgatója. T. Nemzetgyűlés! Hogy nekem igazam van abban, hogy a kereskedelmi szerződések tekin­tetében nekünk bajaink lesznek és hogy ez a vámtarifa túlhaladja az okosság mértékét, amelyet nekünk be kellene tartani, mutatja az is, hogy amikor egyik képviselőtársam, aki az- önök padsorában foglal helyet, beszél­getett egy külföldi államnak itteni diplomá­ciai képviselőjével, ez a következőket mondta ennek a kormánypárti képviselőjének (Ol­vassa): „Élénk figyelemmel kisérjük prohibitív vámirányzatukat. Apropó jön nekünk, mert még olyan mezőgazdasági vámokat nem is ál­modtak, mint amilyenek be fognak következni." Azt hallom, hogy az egész országban a ter­més kitűnően áll, reményünk van rá, hogy ha az Úristen kedvez nekünk, jó aratásunk lesz. Mi lesz, ha a körülöttünk lévő államok már eb­ben az évben móresre akarnak bennünket ta­nítani és olyan tiltó vámokat fognak ellenünk felhasználni, hogy ebbe mi épugy bele dög­lünk, mint annakidején beledöglött Szerbia a mi vámjainkba. Meg akarják reszkírozni azt, hogy ez megtörténjék 1 ? Mi mutatjuk meg ne­kik ezzel a vámtarifával a fegyvereket, azt, hogy hogyan kell ezt csinálni, mi adjuk meg a taktust ezeknek az uraknak. Szükséges ez? Nem lett volna elővigyázatosabb, ha megvár­tuk volna, hogy mit csinálnak a szomszédálla­mok, hogy a szomszédállamok megcsinálják-e azt a szarvashibát, amelyet mi követtünk el, és drága vámokat szabnak-e elénk? A vám­tarifának ebben az időpontban való idehozata­lát sem okosnak, sem előrelátónak nem látom, TJgy találom, hogy ebben az esetben az önök kormányelnöke túlságosan befolyásoltatta ma­gát bizonyos körök érdekei által. Én aztlátom, | hogy amikor felülve a magyar iparfejlesztés \ fehér lovára azt mondták, hogy: „honi ipar" — akkor a ministerelnök ur ezen jelszó ha­tása alatt egyszerűen rabszolgájává vált a kö­zönséges kartelek és trösztök törekvéseinek a fogyasztók rovására. Ezt látom magam előtt. Nagyon szomorú, hogy nekem, aki kapita- j listának érzem 1 magamat és aki a kapitalizmus képviselőjeként itt olyan sokszor szerepelek, kell sikraszállnom azoknak a túlzó érdekeknek megfékezésére, (Lendvai István: Nagyon szo­morú.) amelyeket önök akarnak megvalósítani. Nagyon szomorú az, hogy nekem kell önöknek megmondani, hogy ne csinálják ezt, mert ezzel csak kárt okoznak az országnak. Nagyon szo­morú, hogy nekem kell állást foglalni, nem a kapitalizmus, hanem a túlzó kapitalizmus el­len, mert a kapitalizmus magában véve szük­ségesség, mint az élet. Kapitalizmus nélkül nincs élet. Akárhova kerüljön az ember, arra törekszik, hogy bizonyos tőkét szerezzen magá­nak arra az esetre, ha majd nem tud dolgozni. A kapitalizmus szükségesség, (Nagy Vince: Szükséges rossz!) az szükséges jó, ha azzal a tisztességgel kezeltetik^ mint aminővel kezelte­tett a múltban a liberális éra alatt, mikor visszaéléseknek nagyon ritkán jöttek nyomára, amikor meg volt a közerkölcs és amikor még a kapitalizmus vezetői se mentek sohasem túl bizonyos percentualitásokon. De ma, amikor azt látjuk, hogy a kapitalizmus előnyöket akar elérni az óriási vámtételek révén a szegények bőrére, akkor igen is nekem a kapitalisták ér­dekében kell fellépnem amellett, hogy ez ne statuáltassék. A kapitalizmus ne legyen vak, hanem lássa meg maga körül a veszedelmeket. Csupa szocialista állammal vagyunk körül­véve. A kapitalizmus mindig gyűlölt volt, ma is gyűlölt és örökké az lesz. És ha a kapitaliz­mus túlságosan forszírozni fogja a maga érde­keit és túlságosan aláhúzza ezeket a szegények rovására, akkor ott, ahol az éhezés és fázás kez­dődik, megszűnik a népnél a Gemütlichkeit. A kapitalizmusnak ott, ahol a legtöbb módja van erre, vigyáznia kell. hogy elégedett országban legyen, mert ha nincs elégedett országban, ak­kor a kapitalizmus nem ér semmit. Épen ugy, amint elszedték tőlünk a kapitálisokat jogtala­nul a múltban, megtörténhetik, hogyha a kapi­talizmus ilyen túlzott faja akarja egy ország életnedvót kiszívni, ez önmagán fogja magát megbosszulni. A kapitalizmus tehát legyen óva­tos és azt mondom, hogy ha a saját jólétére tö­rekszik egy országban, ha azt akarja, hogy munkájáért, tőkéjéért megkapja a kamatot, az ellenszolgáltatást, hogy szépen élhessen, akkor gondoskodjék arról, hogy másnak is meg legyen a megélhetésnek legalább minimális lehetősége. Ezt pedig az államnak kötelessége megadni. (Ugy van! balfelöl. — Farkas István: Végre egy okos kapitalista beszéd! — Nagy Vince: Szapo­ritani kellene! — Rothenstein Mór: Minden sza­bálynak meg van a kivétele!) Konstatálni akarom, hogy soha olyan mate­rialisztikus világot nem láttam, mint amilyen­ben ma élünk. Soha — hatvannégy éves vagyok — nem láttam ilyen borzasztó vad törekvést aa emberekben arra, hogy meg akarják szerezni ia tőkét, hogy tőkéhez, vagyonhoz akarnak jutni, mint épen a keresztény kurzus alatt. A tőkét hamar, gyorsan megszerezni, fáradság nélkül, ez, volt a jelszó az egész vonalon. Hol van az az etikai bázis, amellyel önök bevonultak ide ezekbe a termekbe? Hol van az az etikai bázis, amelyet meg akartak teremteni, amikor demok­ratikus, keresztény irányban való haladást akartak? Honnan ismernék önök a bibliai téte­leket, Krisztus tanait? Ez már mind elszállin­gózott, mint a vízpára. (Rothenstein Mór: Hol van egyáltalán az egységes párt?) Hol van ál­talában felfogás, hogy az egyik ember sze­resse a másikat, amikor azt látjuk, hogy az egyik ember a másiknak az ördöge, amikor egyik ember el akarja venni a másiktól a fala­tot. Azt hiszik önök, hogy ezt az erkölcsi bázist szolgálni tudják azzal, ha a gazdagoknak ismét nagy falatot dobnak oda, hogy megnyugodja­nak és a fogyasztókat megkárosítják? A fo­gyasztók életstandardját ismét meg fogják ne­neziteni azokon az irtózatos terheken kívül, amelyekkel már eddig is megnehezítették! Hol vannak az önök Ígéretei, t. többségi párt? Hol van az az igéret, hogy az ország boldogulását fogják szolgálni. Nem tagadom, hogy bizo­nyos eredményeket elértek és ne higyjék azt egy pillanatig sem 1 , mintha én az önök kormá­nyáról pl. azt a nézetet vallanám 1 , hogy a kor­mány nem akarná az ország jó voltát előmozdí­tani. Hol van az a kormány, amelyről feltéte­lezném, hogy nem akarná az Országnak, népes­ségnek boldogulását? Ellenben hamis irány az, amelybe mennek, lidércfény az. amely után in­dulnak, lidércfény, a nagy kapitalizmusnak, trösztöknek, karteleknek érdeke az, ami önöket vonzza, és odaállítják ezt, mint honi ipart, ame­lyet meg kell teremteni azért, hogy nagy profi tot bezsebelhessenek. Ne higyjék önök, hogy én a kapitalisták ellen akarok beszélni. Ezeket védeni akarom,

Next

/
Thumbnails
Contents