Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-290

im A nemzetgyűlés 290. ülése 1924. évi május hó 27-én, kedden. tói menten, tisztán agrikulturális munkára, amelynek eredménye ma már az, hogy Csong­rádon a nemesített vetőmag népszerűsítése és a burgonyavetőmag kicserélése révén igen jó termésátlagokat tud a város környéke íeL mutatni; törpebirtokokon már 1921-ben busz métermázsás terméseket tudtak felmutatni, ami a fejlődés szempontjából, azt hiszem, csak el­ismerést érdemel. (Dénes István: A napszámos bérek milyenek!) Itt alakult meg 4000 apró sző­lősgazda bevonásával a szőlősgazdák egyesüle­te, amely a legnehezebb időkben tulsegítette a krízisen a szőlőmivelőket. Az ipartestületben kulturális akció indult meg előadások soroza­tával. Ugyancsak a gazdák bevonásával télen, vasárnaponkint a városháza nagytermében gazdasági szakelőadások voltak, népfőiskola alakult, amely éveken keresztül mintaszerűen működött. Itt alakult meg és fejlődött ki a szövetkezeti mozgalom, ugyancsak minden pártpolitikától menten, olyan arányokban, hogy, azt hiszem, mintaszerű lehet az egész or­szágban. Utalok arra, hogy ma már a mezőgaz­dasági beszerzés és értékesítés nagy részét a termelési fogyasztó és értékesítő szövetkezet, továbbá a mintaszövetkezet bonyolítja le. Itt alakult meg elsőizben a földmunkások vállal­kozó szövetkezete, amely másfél évi működés után elérte azt, hogy nagyon jó hirneve van s nemcsak az országban, hanem a külföldön is melegen érdeklődnek iránta. Eddig körülbelül 100 milliós vagyont gyűjtött és a munkabérpót­lék visszatérités címén az első közgyűlésen kö­zel húsz millió koronát osztott ki. Utalhatok ta­lán még arra is, hogy az egész vonalon — a ka­tholikus körben, a kereskedők egyletében, mint a polgári körben — a szervezkedés mindenütt megindult, hogy a társadalmi összhang, a kul­túra erősödjék. A szövetkezetek révén kÖZr könyvtár létesült, amely folyton erősödik. Moz­galom indult meg a Piroska városrészben, a munkásnegyedben egy templom építésére, amely tervet legerősebben maga a munkásság támogatja. Utalhatok arra, hogy főgimnázium létesült, amely a legerősebben látogatott az_ u gimnáziumok között (Propper Sándor: Kór­ház van-ef!) És végre koronájául ezen fejlő­désnek, a nagyközség átalakult varossá, a kul­turális színvonal bizonyitékaképen és ez az át­alakulás örvendetesen az egész város egyhangú helyeslésével találkozott. Voltaképen ez ad tiszta képet Csongrádról, szemben azokkal a sporadikus jelenségekkel, amelyekből koránt­sem szabad Csongrád egész lakosságát ineg­itélni. Mikor a város átalakulása megtörtént, is­mét teljesen egyhangú bizalom nyilvánult meg, ' pártkülönbség, osztály- és felekezeti különbség nélkül, Tóth István akkori pápai rendőrkapi­tány iránt, akit egyhangúlag hivtak meg a pol­gármesteri székbe. Tóth István polgármester ur ellen — azt hiszem — tényleg Saly képviselő ur emelte még a múlt hónapban, vagy az előző hónapban azt a vádat, hogy a devecseri kiszál­lásban, a kommunisták szállításában neki része lett volna. A képviselő úrral szemben megálla­píthatom, hogy ez az állítás teljesen téves. Tóth István a forradalom kitörésekor rendőrkapi­tány volt Pápán és mint nagyon sok köztiszt­viselő, sőt mint a köztisztviselők legnagvobb része, nagyon helyesen, megmaradt helyén, hogy teljesítse kötelességét a nehéz időkben is. Hogy Tóth István mennyire nem volt kommu­nista, mutatja az, hogy az ellenforradalomban részt vett, fegyveresen fogták el a kommunis­ták, elzárták, akasztásra ítélték és csak az men tette meg ettől... (Proper Sándor: Sok akasz­tott ember járkál!) Nem tudom, a képviselő ur mennyire volt összeköttetésben evvel az au­gusztus eleji pápai mozgalommal — én azt bi­szem, nincs jól informálva — én azonban ala­posan utána néztem ezeknek az adatoknak és mondhatom, csak az mentette meg őt, hogy régi rendőrei éjjel megszöktették a fogdából.. Ami a kommunista foglyoknak Devecserbe való szállítását illeti, ez a dolog ugy áll, hogy ebbe a rendőrség bele sem avatkozott, hanem ezt a hadbíróság intézte. Ostermann hadbíró vezetésével akarták Veszprémbe szállítani a kommunista foglyokat és mint értesültem, De­vecserben szökés közben lőttek le néhányat. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Klárik Ferenc: Ne meséljen!) Tóth István rendőrkapitány nem volt ott, tehát teljesen mellékes az, hogy milyen körülmények között történt az eset. (Zaj a szél­sőbaloldalon.) Erre bővebben nenï akarok ki­térni, értsen nieg a képviselő ur, ez teljesen ir­reveláns a csongrádi polgármester személyét illetőleg, mert ő abban nem vett részt. Én ezt csak mellékesen emiitettem. Hogy Tóth István rendőrkapitány meny­nyire nem volt kommunista, mutatja az, hogy a kommunista uralom összeomlása után Pápán a bizalom olyan nagy volt iránta épen a ke­resztény pártokban és a kisgazda- és föld­mívespártban is, hogy jelenlétemben kérték fel a pápai kisgazdák a képviselő jelöltség elfoga­dására. Ezzel szemben ő a csongrádi polgár­mesteri széket vállalta, ahova egyhangú biza­lom alapján hivták meg. Azóta is Tóth Ist­ván polgármester iránt egyhangú a bizalom Csongrádon, semmi kifogás ellene nem merült fel. (Drozdy Győző: Gyilkos rendet tart ott bizonyosan!) Ami a legutóbbi esetet, a Le­vente-egylet dolgát és a Levente-bált illeti, a Levente-egylet a kommün után keletkezett, mint sportgylet és ugyanakkor keletkezett a MOVE sportegylet. (Saly Endre: Bombákkal sportolnak! — Propper Sándor: Súlydobás bombákkal!) A képviselő ur épen olyan egye­sület ellen beszél, amely működésénél fogva inkább a liberális elemeket foglalta magában Csongrádon, mert vele szemben volt a Move sportegylet; ha tehát a Levente sportegyesület rosszul működött, beszéljen annak vezetőivel. A két egyesület fúziója is abban az intenció­ban történt, hogy Csongrádon a társadalmi összhang* méginkább erősödjék. (Dénes István: Egységes polgári front!) A Levente-egylet ve­zetője a csongrádi közjegyző volt és a Move egyesület vezetője ugyancsak nem a polgár­mester volt. Mikor a két egyesület fúzióját elhatározták, akkor a közgyűlésen a polgár­mestert választották meg elnökké. Tévedés az, hogy egyetlen zsidót is kizártak volna az egyesületből. Nem is lépett ki senki sem, csu­pán egy izraelita polgár lépett ki, annak azonban egész családja keresztény. A többi benn maradt az egyesületben, legalább is ki­lépését nem jelentette be. Kizárásról szó sem volt a közgyűlésen; zsidót csupán azért nem választottak be a vezetőségbe, mert az volt a határozat, hogy azok közül kell a vezetőséget választani, akik a közgyűlésen jelen vannak. Természetes ez, mert ezek érdeklődnek az egyesület iránt, távollevőket pedig nem akar­tak beválasztani. Ami a legutóbb lezajlott Levente-mulatsá­got illeti, ebben a mulatságban a múlt évvégi bűncselekmény vádlottjainak semmi szerepük

Next

/
Thumbnails
Contents