Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.
Ülésnapok - 1922-290
A nemzetgyűlés 290. ülése 1924. évi május hó 27-én, kedden, Scitovszky Béla és Huszár Károly elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Behandl Károly napirend előtti felszólalása. — A vámtarifáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. — A napirenden lévő javaslat vitájában rósztvett : Sándor Pál. A kormány részéről jelen vannak : Rakovszky Iván, Walko Lajos, Vass József. (Az ülés kezdődik d. e. 11 óra i5 perckor, Scitovszky Béla elnöklete alatt.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Forgács Miklós jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Perlaki György jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Hébelt Ede jegyző ur. Bemutatom a ministerelnök ur átiratát, amelyben értesit, hogy a kormányzó ur őfőméltósága f. évi május hó 21-ikén kelt magas elhatározásával Bud János m. kir. közélelmezési ministen tárcanélküli m. kir. ministeri minőségének fenntartása mellett az Országos Közélelmezési Tanács és a közélelmezési ügyek irányítására szóló megbizatása alól felmenteni és őt egyúttal a m. kir. pénzügyministeriumnak a ministertanács által kijelölendő ügyköre ideiglenes ellátásával megbizni méltóztatott. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Horváth Zoltán: Ilyen kis országban!) Tudomásul vétetik. Bemutatom gróf Károlyi József képviselő ur levelét, amelyben három heti szabadságidő engedélyezését kéri. Javaslom, hogy a kért szabadságot engedélyezni méltóztassék. (Helyeslés.) A nemzetgyűlés a kért szabadságot megadja. Schandl képviselő ur napirend előtti felszólalásra kért és kapott tőlem engedélyt. így a képviselő urat illeti a szó! (Halljuk! jobb felől.) Schandl Károly: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassanak megengedni, hogy csak nagyon röviden reflektáljak arra az interpellációra, amelyet Fábián Béla képviselő ur volt szive® a múlt interpellációd napon elmondani, részben azért, mert annak a városnak képviselője vagyok, amelyről szó volt, de különösen azért, mert a képviselő ur néhány kijelentését, amely a csongrádi polgármesterre és a csongrádi közállapotokra vonatkozott, hozzám adresszálta. Ami a múlt év végén ott elkövetett bűncselekményt illeti, arra én nem térek ki, független magyar bíróság elé került, amely, hiszem, kellőleg el fogja azt birálni és a bűnösökkel szemben illő megtorlást fog alkalmazni. Különben azt hiszem, hogy a vele kapcsolatos dolgokról való véleményemet az egész nemzetgyűlés ismeri. Mindenkor bátran mertem kimondani és ma is kimondom, hogy a bolsevista eszközöket minden körülmények között elitélem, akkor is, és főképen akkor, ha ilyen cselekmény keresztény jelszó alatt követtetik el. (Sándor Pál: Nagyon helyes!), mert ezzel még a bűn súlyosodik, mert magát a kereszténységet káromolja az, aki ilyet elkövet. Ami az eset körülményeit illeti, ón nagyon sajnálom, hogy a képviselő ur, bizonyára egyoldalú információ alapján, Tóth István polgármester nevét is belekeverte ebbe a dologba. Sajnálom azért, mert ezzel egy érdemes köztisztviselő került olyan megvilágításba, amire nem szolgált rá. (Saly Endre: Láttuk Pápán! Ismerjük!) Kérem, majd reflektálok rá! A képviselő ur volt épen az, aki annak idején Tóth István ellen itt egy vádat hangoztatott, amely teljesen alaptalan volt, most tehát nagyon örülök, hogy a képviselő ur is itt van! Ami a csongrádi állapotokat illeti, nagyon szeretném, ha sem Fábián képviselő ur, sem a nemzetgyűlés, sem a közvélemény nem ugy ítélné meg ezt a várost, mintha talán ott általánosságban a közállapotok annyira romlottak lennének és általában Csongrád város fejlődése olyan irányt venne, mit ahogyan az ezekből a sporadikus dolgokból volna egyoldalulag következtethető. Ami Csongrád városát illeti, ez a nagyközség szenvedett legtöbbet a vörös uralom alatt akkor, amikor egy gátszakadás folytán legtermékenyebb és nagy határterülete víz alá került egy esztendőn keresztül; itt szenvedtek a lelkek legtöbbet a forradalmositás révén, úgy, hogy nem csodálom, hogy utána némi kilengések voltak. E kilengések ellen mindenkor küzdött a nagyközség vezetősége, én^ magam is, abban az irányban, hogy keresztény nemzeti alapon az igazi keresztény felebaráti szeretet és igazság érvényesüljön. Csongrád nagyközség az elmúlt négy esztendőben ugy gazdasági, mint társadalmi és kulturális téren örvendetes fejlődést mutat, amilyent nagyon kevés város mutathat fel az országban. (Kiss Menyhért: Kitűnő, nagyszerű nép!) Azonnal munkához látott és a csongrádi gazdasági egyesület megalakulván, 40.000 hold kisbirtokosai egyesültek, minden pártpolitikáNAPLÓ XXIV. : Sl