Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-289

A nemzetgyűlés 289. ülése 1924 történnek a vámkezelésnél mindenféle dolgok. Nemrég olvastuk a lapokban, hogy nagy számban függesztettek fel vámhivatalnokokat. (Pikier Emil : Hetven vámhivatalnokot bocsátottak el !) Nem akarok általánosítani, nem mondom, hogy mind tisztességtelen, de mindamellett történtek nyomozások s beigazolódott, hogy voltak ott bizony olyan dolgok, amelyek meggondolásra adnak okot. Ezek a vámtételek olyanok, hogy azokat a magyar közönség nem birja. (Propper Sándor : A csempészipart fel fogja yirágoztatni annyi bizonyos!) Csak azért mondjuk ezt és különösen rámutatunk arra, hogy pl. a textiliparban, amelyet most agyon akarnak támogatni, korántsem olyan a helyzet, mint gondolni méltóztatik. Az előttem szólott t. képviselő ur, hivatkozott arra a sok milliárdra, amelyet munkabérben kifizettek. Ha méltóztatott volna kiszámitani, hogy azt a sok milliárdot hány munkás kapta, azt látta volna a t. képviselő ur, hogy bizony igen csekély ez az összeg. (Beck Lajos : Megmondtam a munkások számát is ! — Sándor Pál: Nagy tévedés ! Statisztikai számokkal nem lehet blöffölni ! — Pikier Ëmil : Die dümmste Wissenschaft, — mondta egy német tudós !) A legrosszabb munkaviszonyok vannak a textiliparban ; tiz éves gyermekekkel dolgoztatnak meg nőkkel is. Az előadó ur maga is elismerte, hogy a textiliparban a termelés kifogástalan s hogy a termelés emelkedett a régihez képest s mégis azokat a jó munkásokat, akikkel a textilgyárosok ugy meg vannak elégedve, nem tartják érdemeseknek arra, hogy annyit fizessenek nekik, amiből félig-meddig tisztességesen megélhessenek. Meg kell újból jegyeznem, hogy a textilgyárakban jórészt nők és gyermekek dolgoznak. (Sándor Pál : Hány évesek 1) Tiz évesek is vannak ! (Sándor Pál : Hol a munkástörvény 1 — Vanczák János : A holdban ! — Pikier Emil : Zalaegerszeg a magyarországi munkástörvény ! ~ Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak, méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni és a nyugodt tárgyalást lehetővé tenni. Jászai Samu: T. Nemzetgyűlés! Ezek csak azért tudnak a gyárakba menni, mert otthon vannak szüleiknél, ott kapnak lakást, ellátást, mert magukat abból a munkabérből, amit kapnak, máskülönben nem tudnák fentartani. Ez igy van a legtöbb textilgyárban, de a vidéken több helyen a gyufagyárakban is. így Szegeden is van egy gyufagyár, ahol a munkásnők égy órai munkáért egy fél gyufaskatulya árát kapják, vagyis 250 koronát. (Sándor Pál

: A gyufa nagyon drága!) Mikor ilyen munkabérek vannak, akkor mégis csak méltóztatott volna idejönni egy gondolattal, hogy miként akarják ezeket a munkabéreket megváltoztatni, mert nagy vámokat csinálni anélkül, hogy lehetőséget adnának arra, hogy ezeket a közönség megfizethesse, ez mégis lehetetlen dolog. Az előttem szólott képviselő ur hivatkozott a szövetre. Én más számításokat csináltam. Részt vettem a gyáriparosok országos szövetségének az ülésén, ahol a textil szakértő azt mondotta valakinek a kérdésére, — miután mi laikusok nem értünk hozzá — arra a kérdésére t. i. hogy menynyit tesz ki az érték után a vám, mondom a textilszakértő azt mondotta, hogy 15-30%-ot. Vegyük most a szövetet. Nem épen finomat, hanem egy középminőségüt. Négyszázezer koronába kerül egy ilyen méter szövet. A szövetből egy ruhára három méter kell. Ha 20%-ot veszek, akkor a vám 240.000 korona a szövetnél magánál. Ha hozzáveszem a bélést és a gombot, ez megint legalább 60.000 koronát jelent, (Sándor Pál: 40%-a konfekció!) tehát jelenti azt, hogy egy öltöny ruha évi május hó 23-án, pénteken. 155 után többet kell majd fizetnem, mint 300.000 koronát, Ez adatokat nem a kereskedőtől a gyárosoktól vettem, ezek tehát megbizhatók. És igy mehetünk végig az egész vonalon. Semmi értelme sincs annak, hogy egy mezőgazdasági országban ilyen vámokat alkossanak. Miért kell itt megvédeni a gabonát és mindenféle mezőgazdasági cikket, amikor ugy is exportra dolgozik az ország. Ez csak azt jelentheti, hogy az élelmiszerek is drágábbak lesznek, hogy minden drágább lesz, hisz ez természetes dolog. Abban sem értek egyet az előttem szólott képviselő úrral, hogy ezzel együtt nem drágulnak a többi cikkek. Igenis a kereskedők és a kartellek ahhoz tartják magukat az árak megállapításánál, hogy milyen lesz az import, a vám. Nekünk tehát számolnunk kell azzal, hogy még az esetben is, ha nem jön több külföldi áru, akkor is meg lesz az az ára, mint a külföldön. Még csak néhány szót akarok szólni. Sajnálom, hogy az előadó ur nincs jelen, aki hivatkozott arra, hogy épen most emelik az árakat mindenütt és azt mondotta, hogj^ a legtöbb országban a vámvédelem volt az, amely segített az ország helyzetén és fejlesztette az ipart. Méltóztassanak figyelembe venni pl. Franciaországot. . . (Bogya János: Vám nélkül sehol sem keletkezett ipar! — Sándor Pál: Ugyan! Még nálunk is! — Bogya János: Vámot pótló szubvenció nélkül nem! — Mozgás balfelől.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak állandóan közbeszólni. A szónok semmi okot sem adott a közbeszólásokra! Jászai Samu: Ha figyelembe vesszük Franciaország történetét akkor azt fogjuk látni, hogy Franciaország a legrégibb vámvédő ország. Franciaország évszázadok óta védi az ő iparát és kérdem, hol áll ma a francia ipari Nézzük csak: Meg van a luxusipara, sőt hatalmas is, s meg van a kozmetikai ipara. Ezzel készen is vagyunk. Mindent állandóan importálnia kell; igy pl. a gépeket, stb. Franciaország tehát nem tudta fejleszteni iparát a vámvédelemmel. (Ellenmondások yobbfelől.) Kozmetikai iparát igen, de azt nem lehet komolyan venni, sem a mxusipárát. Vannak gyárai, — nem mondom, hogy nem volnának és hogy nem volna ipara, —• de nincsen olyan kifejlett ipara, aminővel ilyen országnak rendelkeznie kellene. (Barthos Andor: Hát a Schneider-Creusot gyár! — Vanczák János: Hadiszereket gyárt!) Ugyanez áll a többiekre is. Nekem az a meggyőződésem, hogy véd vám okkal még nem fejlesztettek ipart. Borzasztó állapot van jelenleg Magyarországon. Ezért nem a mostani kormányt, hanem még a régebbi kormányt okolom. Hegyeshalmy volt az, aki a behozatali tilalmak és kiviteli engedélyek ügyét az érdekelt gyárosokra bizta. Hogy milyen sok visszaélés történt ezáltal, (Sándor Pál: Csak visszaélés!) hogy ez milyen állapotokat teremtett, azt legjobban tudják a munkások. Ha például egy vasgyáros meg merte adni munkásainak azt a bért, amelyet megadni kivánt és az nagyobb volt annál, amit a szövetség előirt, akkor nem kapott semmi nyersárut, ugy hogy kénytelen volt azt tenni, amit neki a szövetség parancsolt. Ilyen terror volt az egész vonalon, ilyen terror volt a vegyészeti és a textil iparban. Sajnálom, bogy, bár az előadó ur kijelentette, hogy a behozatali tilalmak és kiviteli engedélyek most már meg fognak szűnni, a minister ur nem szólt erről egy szót sem és a törvényjavaslatban sincs egy árva szó sem arról, hogy megszünnek-e ezek, a vámok eltörlésével egyidejűleg. Nem kaptunk erre nézve semmiféle felvilágositást, sem a törvényjavaslat indokolásában, sem annak szövegében. Átolvasva a törvényjavaslat indokolását,