Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.
Ülésnapok - 1922-289
152 A nemzetgyűlés 289. ülése 1924. és most, amikor ez megszűnik, r kétségbeesetten konstatálja, hogy a könnyű szerzés lehetőségének kora lejárt, és hogy Magyarországon vissza kell térni azokra a szolid alapokra, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) amelyeket elődeinek példaadása mutat. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ne vonjuk tehát egy kalap alá az egész kereskedelmet Magyarországon, és amikor itt felhangzanak tetszetős jelszavak és izgató tendenciák ennek a vámvédelemnek ellenében, akkor disztingválnunk kell és meg kell figyelnünk éles füllel ebben a hangzavarban azokat a hangokat, amelyek folytonos crescendóban kivánják a szabadkereskedelmet a maguk érdekében, és azokat, akik talán az összetartozandóság érdekében szekundálnak nekik, de akik maguk is, ha megkérdezik őket, be fogják ismerni, hogy ők sem azonositják magukat mindenben ezzel a konjunkturális kereskedelemmel. Kétségtelen, nem is tagadható, és ismerjük be, hogy amint le kell építeni a magyar gazdasági életben s a magyar társadalmi osztályok körében számtalan és számtalan exisztenciát, ugy igenis, le fog épülni magától a kereskedelem egészségtelen része, mert létalapját, létfeltételeit fogja elvesziteni, és vagy uj kereset után kell néznie, vagy bele kell illeszkednie abba a normális gazdasági rendbe, (Ugy van! Ugy van a középen.) amely normális gazdasági rendben, becsületes munka utján megélhetését szerezheti. (Ugrón Gábor: Vissza a kávéházból a pult mellé! — Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés! A valuta kockázati koefficiensének ez a túlságos kihasználása utóvégre azoknak szemében sem lehetett tartós, állandó dolog, akik ujabban hatalmas üzleti vállalkozásokat létesitettek ezen az alapon. Azoknak is meg kellene gondolniok azt, hogy egy ilyen koefficiensre felépíteni egy exisztenciát, egy egész jövendőt, kicsit vakmerő. Ezeknek vissza kell menniök ismét azokba a szerény keretekbe és újra elölről kezdeniük ott, ahol kezdték a konjunktúra felléptekor. De a tisztes kereskedelem szintén szenvedett. Ez a kereskedelem ennek a valutaingadozásnak hátrányait annál inkább érezte, minél szolidabb és tisztességesebb volt. Ennek a tisztes kereskedelemnek is tanulnia kell, meg kell tanulnia, hogy ő jelentős részében ne csupán azoknak a nagy külföldi termelési ágaknak exponense Jegyen, amelyek egyedüli bázisa voltak az ő érvényesülésének. A tisztes kereskedelemnek is meg kell szoknia azt, hogy Magyarországon elsősorban és főképen a magyar ipar termékeinek közvetítésére kell, hogy irányuljon az ő közvetítői feladata. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Arra kell törekednie, hogy az ő szorgalmával, becsületességével, évszázadokon keresztül szerzett nagy összeköttetéseivel ezt a magyar árut ki bírja vinni, és piacot tudjon szerezni számára ott, ahol ennek fölénye, előnye biztosítva van. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Én ezzel nem azt akarom mondani, hogy az a szerep, amelyet mint a külföldi kereskedelem közvetítője töltött be, nem volt érdemes és nem volt szükséges. Hiszen sajnos, a közelmúltban — egységes vámterület lévén és ennek közvetítésére kellvén vállalkoznia — még nem is tölthetett be javarészt más szerepet. Ezenfelül azonban még más hivatása is volt és van ennek a kereskedelemnek: a tranzitó kereskedelemnek, kikészített áruink kijuttatásának a feladata. Épen ez a kikészitési eljárás az, amelynek a jövőben fokozott jelentősége lesz Magyarországon. A félgyártmányok behozatala, feldolgozása és kivitele . a külföldre vámmentesen lesz lehetséges, és itt van az a hivatása a kereskedelemnek, amelyre. évi május hó 23-án, pénteken. ha ráveti magát, tág érvényesülési teret fog magának biztosithatni. És itt felhívom az igen t. kereskedelemügyi minister ur figyelmét arra, hogy azok a kikészitési eljárás körébe tartozó és igen helyesen megkonstruált rendeletek az életben üres szavak és hasznavehetetlen papiros maradnak annálfogva, hogy sem pénzügyministeriumunk, sem fővámigazgatóságunk ezeknek a helyes rendeleteknek gyors és alapos keresztülviteléről nem gondoskodik. (Ugrón Gábor: Sikanirozás az egész! — Strausz István: Át kell szervezni!) Amig a kereskedelemnek, a termelésnek ez a sikanirozása — amint Ugrón t. képviselőtársam helyesen mondja — meg nem szűnik, addig itt bármily bölcs rendeleteket fognak csinálni, ezek az életben nem fognak tudni érvényesülni. (Barthos Andor: Túltengő befolyása van a fmáncministernek, megérzi mindenki!) A belföldi termelés közvetítésére való áttérés — mondottam — a kereskedelem egyik főfeladata. Értem, hogy a kereskedelem számára ezek után nem kínálkozik annyi varietás. Hiszen például csak a textilárukat nézve a gyapjúszövetekben nincs olyan változatosság, e mintákban nincs annyi sokszerüség, és ennek folytán a kereskedelem számára nem nyílik annyi alkalom, hogy ő e különféle minták, különféle árucikkek között való kinálatával keresletének, vevőközönségének igényeit minden irányban ki tudja elégíteni a kevesebbfélét termelő magyar ipar termékeivel. Ez is a tökéletesbülés utján van azonban, és ha áldozatot kell hoznia ebben az országban minden kereseti ágnak, ha mindenkinek alkalmazkodnia kell az idők változásához, akkor az önálló vámterületért lelkesedéssel küzdőknek, akik a parlamentben és a parlamenten kivülis évtizedeken kérészül küzdöttek ezért a gondolatért s akik most, bár szerencsétlen időkben, ennek bekövetkezését érték meg, ezeknek az uraknak is meg kell értetniök a kereskedőtársadalommal azt, hogy ha nehezebb is a helyzet, ha kisebb változatosság A r an is a magyar gyáripar egyes termékeiben egyelőre, mint hogy ha azokat a külföldivel együtt árusíthatnák, mégis propagandát kell nekik csinálniuk, úttörőknek kell lenniök ennek a magyar gyáriparnak népszerűsítésében, és a magyar gyáripar termékeinek a legszélesebb körök közönségébe való bevitelében. (Helyeslés.) Egyet ne felejtsünk el. Azzal, hogy mi a magyar gyáripart védjük, még nem vonjuk el annak lehetőségét a magyar kereskedelemtől, hogy külföldi árukat is árusithasson. Sőt mi több, a beviteli tilalmaknál sokkal kedvezőbb helyzet áll elő a vámtarifa alapján megköttendő kereskedelmi szerződések idején, mert amig a beviteli tilalmak — legalább is a legutóbbi időkig — majdnem lehetetlenné tették a külföldi áruk itteni árusítását, minthogy mi a legtöbb ipari cikkben a belföldi szükségletet kielégíteni képesek nem vagyunk, ennélfogva be fog jönni ez a külföldi áru, rendelkezésére fog álllani a kereskedőnek arra, hogy közvetítse a magyar vevőnek, aki azt keresi; mert hiszen hogy csak a textiliáinkat vegyem, nagy átlagban és átlagos számot véve, a mi magyar szükségletünket a belföldi termelés textiliákban csak 60%-ig elégiti ki és 40% még megmarad a külföldnek, amit ne ugy méltóztassék érteni, hogy minden árucikkben 60%-ról van szó, mert az egyiknél 5, a másiknál 10, a harmadiknál 60%-ról, de minden esetre ez is mutatja, hogy a külföldi kereskedelem számára a külföldi áruk közvetítése, külföldi régi összeköttetéseink fentartása fokozottabb mérvben fog érvényesülni a jövendőben, mint a legutóbbi idők behozatali tilalmai idején. A belföldi termelés, kombinálva az importtal,
