Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.
Ülésnapok - 1922-288
134 A nemzetgyűlés 288, ülése 1924. kat állitunk fel, akkor Csehországnak, Ausztriának uj erőre indul az ipara és a kormány a szomszédos idegen országokat fogja erősiteni, mi pedig erőben fogyni fogunk és iparunk visszafejlődik. Ha az következnék be, hogy ott, vagy hogy precízebben mondjam, ott is megindulnának még a hanyatlásnak indult iparágak, — mert szerintem ez áll be — verseny indul meg szerintem ott is, nálunk is, fokozódni fog az ipar és versenyre kél egymással abban, hogy ugy Magyarországon, mint a külföldi piacokon melyik fog jobb és olcsóbb árut termelni. Ha mi ezt az eredményt elérjük, akkor nem a cseheknek tettünk szolgálatot, hanem magunknak, mert itt indulhat meg egy ipari verseny; de másrészről a Magyarországtól elszakított és magyar munkáskezek által dolgozott és fentartott iparvállalatok indulnak meg ismét, ha megindulnak, és a Magyarországtól elszakított részeknek kereskedelme, mely jórészben magyar kereskedelem, magyar emberek kezén van, Erdélyből, a Felvidékről és a Szerbiához csatolt déli vidékről olyan fokozott lendületnek fog indulni, amely részint az elszakított részek lakosságának jobb anyagi helyzetét fogja szolgálni s ezt nekünk távolról sem lehet célunk megakadályozni, de a forgalomnál fogva, amelyet Magyarországgal szemben való viszonyuknál fogva fognak teremteni, Magyarország gazdasági fellendülését is szolgálni fogják. Nem megyek bele a részletekbe, hiszen az általános vitára nem is tartozik, hogy a vámtarifa egyes tételeivel foglalkozzam. Lesznek itt ebben a nemzetgyűlésben nálamnál hivatottabbak ugy a túloldalon,^ mint a baloldalon, akik alaposabb felkészültséggel és nagyobb szaktudással fognak rámutatni az en álláspontom helyességére is. Csak az elvi irányzatot akartam megjelölni, azt az elv! irányzatot függetlenségi oldalról és függetlenségi 48-as elvi alapokról kiindulva .. . (Renczes János: A régi függetlenségi párt programmjában volt. Akkor kellett volna megvalósítani, évtizedekkel ezelőtt!) A függetlenségi párt mindig az ellenzéken volt. A G7-es pártok, a képviselő ur igen t. vezére is mint 67-es szolgálták a közös vámterület eszméjét és nagyon furcsa dolog ennélfogva, hogy a túlsó oldalról a mindig 67-es elveket valló kormányzat támogatói tesznek nekünk szemrehányásokat, hogy merjük mi vagy elődeink az önálló vámterületet képviselni! Én kimutattam — a képviselő ur kedvéért sem bocsátkozom ismétlésekbe — a logikai összefüggését annak, hogy az Önálló vámterület elvi hi vei tudtuk és helyesen csakis azt tudhatjuk, hogy a szabadkereskedelem álláspontjára helyezkedünk, mert az önálló vámterületért való harc jelentette Ausztria és Magyarország között a vámsorompó felállítását, jelentette épen akkor is, hogy ugy fejezzem ki magamát, tudat alatt a szabadkereskedelem gondolatát, — mert hiszen AusztriaMagyarország az osztrák vámpolitikáA 7 al a külföldtől teljesen elzárkózó vámvédelmi politikát követett a külföldi országokkal szemben; ezeket akarta letörni az önálló vámterületért folytatott harc, hogy visszanyerve az önrendelkezési jogot, ha kell, szabad kereskedelem alapján^ köthessünk az összes külföldi államokkal szerződést. Közbenső vámokat akartunk felállítani. Aki ismeri ennek a kérdésnek és az önálló vámterületért folytatott harcnak történetét és aki ismeri a múltba visszanyúlva ^ Kossuth Lajos Dunakonföderációs koncepcióját, az tudni fogja, hogy igenis mi, hogy ugy mondjam, visszatértünk Kossuth Lajos eredeti közgazdasági álláspontjára. Igenis azt akartuk, hogy nyissuk meg a vámsorompókat, ha azok felállítására jogunk is volna az önálló rendelkezés szerint, és akkor megcsináljuk az igazi iparfejlesztést, mert az életévi május hó 22-én, csütörtökön. képes iparunkat a konkurrenciával állítjuk szembe és ennek alapján, a nemes verseny alapján minden _ életképes ipar csak lendületet fog nyerni ; elérjük azt, hogy a szomszédos országok a merev elzárkózás helyett széles és könnyű gazdasági és kereskedelmi forgalom indul meg az elszakított országrészekkel, tehát magyar iparosokkal és kereskedőkkel s más volt magyar állampolgárokkal. Ez egy továbbfejlesztésnek lehet az első etapja, annak, hogy a Duna-medencében egymásra szoruló országok, — az egyik csak iparosállam, a másik csak mezőgazdasági állam, az egyik csak ilyeneket, a másik csak olyanokat tud termelni — mind együttvéve és egymást kisegítve olyan gazdasági integrációt alkossanak, amely minden országban, ebben is és más országokban is elszakított testvéreink fejlődését és gazdasági boldogulását fogja szolgálni. Én ezekkel az elvekkel éles ellentétben állónak látom a törvényjavaslatot ; ugy látom, hogy ezek a merev vámtarifák nem lesznek alkalmasak arra, hogy ezek alapján helyes, célravezető és a magyar érdekeknek megfelelő szerződéseket köthessünk a szomszédos államokkal, az iparfejlesztést sem fogják szolgálni, ellenkezőleg nagy drágulást fognak okozni, amely az ország lakosságának teherbíró képességét nemhogy könnyíteni, de nehezíteni fogja s épen ezért ezt a törvényjavaslatot még általánosságban sem fogadom el. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Beck Lajos ! (Felkiáltások : Nincs itt !) Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző: Pakots József! Pakots József : T. Nemzetgyűlés! A vámtarifajavaslat napirendre kerülése minden gondolkodó ember előtt visszaidézi azokat az időket, amikor Magyarország kemény és nehéz küzdelmeket folytatott az önálló vámterületért. Magyarország függetlenségi harcainak vezérmotivuma volt ez a kérdés. Nem tudom, hányan vannak még ebben az ülésteremben azok közül, akik ezt a nemes küzdelmet végigszemlélték, ha nem is harcolták végig. Én az újságírói karzatról figyeltem egy decenniumon keresztül ezt a küzdelmet, azt a meddő küzdelmet, amely béklyóba verte az igazi nemzeti akaratot ezen a téren és most, araikor bizonyos fájdalmas nosztalgiával gondolok arra az időre, lélekben megtörve, összezsugorodva, mint összezsugorodott ez a gyönyörű szép ország, kénytelen vagyok foglalkozni ezzel a szörnyalkotással, amelyet vám tari fa-javaslatnak nevezünk. Szerte az országban minden érdekképviselet megnyilatkozott már e kérdésről és e kérdés tárgyalásánál a legkülönbözőbb ellentétek jutottak nyilvánosságra. Egy azonban kétségtelen. Az, hogy ez ellentétek diszkantját túlharsogta az az elemi erejű elkeseredés, amely a fogyasztótömegek lelkéből sikolt ki, amely a kisipari és kiskereskedelmi társadalom meggyötört lelkéből kiált fel. Mert mindenről történik gondoskodás ebben a vámtarifa-javaslatban. Gondoskodás történik külpolitikai szempontból bizonyos eshetőségekre, amelyekkel szemben fel akar készülni a kormány, ha kereskedelmi szerződéseket fog kötni, mindarra tehát, ami nagy állampolitikai feladatot jelent, de nem gondoskodik ez a javaslat az adófizető polgárság anyagi konszolidációjáról, arról a lehetőségről, hogy ugy megerősítse ezt a szegény, meggyötört polgári és munkástársadalmat, hogy teljesíteni is tudja azokat a nagy feladatokat, amelyek a rekonstrukcióból reáhárulnak. T. Nemzetgyűlés! Nagyon sajnálom azt is, hogy itt egyoldalú vita zajlik le. Ezt bevezette
