Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-287

116 A nemzetgyűlés 287. ülése 1924. evi május hó 21-én

y szerdán. rültség balfelől.) Eat tette Kiss János, a kecskeméti törvényszék elnöke is, aki egyébként, mondhatom, példás birói multu és példás birói életet élő, tekintélyes és Kecskeméten is elismert egyén. Azt, hogy a vérrokonságot megtagadva és a családi tradíciókkal szakítva viselkedjék rokonaival szemben, senki sem kívánhatja tőle. (Ugy van ! jobbfelől !) Azt, hogy fegyelmi vagy felügyeleti intézkedés tárgyát képező lapszust követett volna el, meg nem állapithatom, mert akkor, amikor az esküvőn jelen volt, a törvéyszéken rokona ellen eljárás folyamatban nem volt. Én ezért az igen t. képviselő ur interpellációját kénytelen vagyok egy kissé erősnek minősiteni, erősnek elsősorban azért, mert falsumon épült fel, nevezetesen azon a falsumon, hogy akkor, amikor ez az esküvő, vagy lakodalom volt, eljárás lett volna folyamatban Franczia Kiss Mihály ellen, pedig nem volt. Elégtétellel tartozom ennek a kiváló birónak ég ennek a kiváló elnöknek (Élénk helyeslés a jobboldalon) és ezt az elégtételt készséggel adom meg neki itt, annyival is inkább, mert, mint kiderült, ő büntetőügyekkel soha nem foglalkozott és egylátalában nem is volt tudomása róla, hogy Franczia Kiss Mihály ellen a veztése alatt álló törvényszéknél volt-e eljárás folyamatban. A negyedik kérdés, amelyre válaszolni akarok, az a bizonyos kaposvári Huszár Csabaféle ügy. Méltóztassanak egy kis türelemmel megajándékozni, hogy ennek az ügynek előzményeit is elmondjam. (Halljuk! Halljuk!) 1923-ban Szigetvárott éles differencia és ellenségeskedés támadt a zsidók és keresztények között amiatt, hogy a hősök emlékoszlopának leleplezését nem akarták megengedni a zsidóknak a keresztények. Olyan éles volt az ellentét, hogy annak a bizonyos somogyi újságnak a szerkesztőit egy zsidó tartalékos főhadnagy emiatt már tettleg is inzultált 1923 augusztus 7-én este történt azután, hogy a zsidó társaság — 8—10 ember —- együtt ült a Réti-féle vendéglőben vagy korcsmában; nem tudom a rangját ennek a helyiségnek. Köztük volt ez a Tabak Antal is, aki nem volt zsidó, hanem görögkatholikus. Éjfél felé ment haza a zsidó társaság; Friedmann Ernő együtt ment haza Tabak Antallal. (Fábián Béla: Tabak nem volt zsidó!) Görög katholikus; most mondtam. (Pikier Emil: De már zsidó!) Azt nem tudom. Elég az hozzá, hogy együtt mentek haza. Friedmann Ernő bement a lakására és ugy tudom, már le is vetkőzött, Tabak pedig tovább ment hazafelé. Az utcán — mondja Tabak, és az ügyiratok is mutatják — zajt hallott és hallotta az Erger-Berger nóta éneklését. Erre Tabak visszament Friedmannhoz, bezörgetett és azt mondta: Gyere ki Ernő, talán a társainkat verik. Erre ez a Friedmann Ernő is kijött, kezében egy görbe, vastag bottal éis a hang irányában haladtak. Valahol a piacon, vagy a vásártéren történt ezután hogy a távolban meglátták az egyedül haladó Huszár Csabát, aki ment hazafelé a kórházba és az Erp'er-Bergert énekelte, ugylátszik illuminait állapotban. Elég az hozzá, hogy ők nyomon követték Huszár Csabát és itt aztán divergál a tényállás. El fogom mondani az ítéletben bíróilag megállapított tényállást, a bizonyítékokkal együtt: A biróság azt a tényállást állapította meg, bop.y az összeütközés azután ugy történt, hosrv Friedmann és Tabak együtt támadtak rá először Huszár Csabára és Huszár Csaba védekezésül vette elő a zsebében volt bonekést és szúrt Friedmann Ernő felé, és szúrta meg ugy, hogy életveszélyes sebet kapott. Ezt a tényállást állapította meg a biróság és jogos önvédelemből elkövetettnek minősítve a cselekményt, Huszár Csabát felmentette, Friedmannt és Tabakot pedig elitélte. (Esztergályos János : De mit keresett a bonckés nála ?) Ez nagyon helyes kérdés ; tény az, hogy a bonekés nála volt. Azért volt nála, — saját indokolása szerint — mert Szigetváron akkora volt már ebben az időben a konflagráció a zsidók és a keresztények között, hogy mindenki fegyvert, vagy egyéb védelmi eszközt hordott magánál. A biróság azt a tényállást, hogy az összeütközés kezdői Friedmann és Tabak voltak, abból állapította meg, hogy Friedmann Ernő augusztus 8-iki kihallgatása alkalmával, tehát a sérelem bekövetkezése utáni napon, maga is azt a vallomást tette, hogy az ütést ő kezdte. Van egy Kalmácsy nevű tanú, aki szintéu látta, hogy többen szaladtak Huszár Csaba felé és többen verték. Az orvos szakértők maguk azt mondották, hogy Huszár Csaba oly módon volt megverve, hogy egy ember csak akkor tudta volna igy megverni, ha teljesen tehetetlen állapotban lett volna, de mert nem volt tehetetlen állapotban, ebből következtette a bíróság, hogy többen verték meg, és igy Friedmann és Tab aknák együttes munkájának volt az eredménye, hogy Huszár Csabát megverték. (Zaj balfelől.) Mondom, t. Nemzetgyűlés, ezeknek a bizonyítékoknak alapján állapította meg a biróság azt, hogy Huszár Csaba a jogos önvédelem határain belül cselekedett, amikor önvédelmére szúrt és Friedmann Ernőt eltalálta. Az igen t. képviselő ur^ interpellációjában a főtárgyalási adatokat, a főtárgyalás vezetését és az ügyész szereplését is inkriminálja. Erre vonatkozólag szintén lefolytattam a vizsgálatot s annak adatai itt vannak a kezeim között. Előrebocsátom az eredményt és ha meg méltóztatnak engedni, az adatokat s a vallomásokat majd szórói-szóra is prezentálni fogom. A kiküldött vizsgálóbiztos kihallgatta a főtárgyaláson jelen volt hét ügyvédet, köztük öt zsidót. Ez az öt zsidó ügyvéd mind azt mondja, azt vallja magára a kérdésre vonatkozólag is, hogy az egész tárgyalás teljesen objektíve lett lefolytatva. A tárgyaláson a főtárgyalási elnököt a legtávolabbról sem vezette animozitás, az olyan szabáJyszerüleg lett levezetve, amilyen szabályszerűen az a kiváló tárgyalási elnök — mint az ügyvédek mondják — tárgyalásait vezetni szokta. Az ügyészre vonatkozólag pedig megállapították ezek a zsidó ügyvédek, akik kihallgattattak, hogy az ő inkriminált főtárgyalási kijelentése nem volt célzatos a zsidóság ellen, hanem kigunyolása, persziflázsa volt Huszár Csaba tényének. Amit a főtárgyalási elnöknél inkriminált az igen t. képviselő ur, az az, hogy a főtárgyalási elnök azt kérdezte volna a főtárgyaláson Tabak Antaltól, aki keresztény volt, hogy keresztény létére milyen módon lehetett a szigetvári viszonyok között a zsidósággal szolidáris, t. i. miért nem tűrte, hogy Huszár Csaba őt megölje ? Engedelmet kérek, legyen szabad nekem felolvasni azokat a vallomásokat, amelyek ide tartoznak. Csak a határozottakat adom, mert vannak elmosódottak is ; t. i. aki nem volt jelen a főtárgya" láson, annak nincsen az egészről tiszta képe. Olyanok vallomását akarom adni, akik végig jelen voltak. A görög-keletiét nem olvasom, csak zsidókét akarom felolvasni. Itt van dr. Oszmann Gyula, zsidó vallású gyakorló ügyvéd vallomása (olvassa) : »Meg kell állapitanom, hogy a főtárgyalás vezetését objektívnek és teljes szakszerűnek találtam és egyik