Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-287

A nemzetgyűlés 287. ülése 1924. évi május hó 21-én, szerdán. 109 Megmondom, mi a helyzet. Amikor egy gyilkosságot elkövetnek Magyarországon — mondjuk, az erzsébetvárosi bombamerénylet — vagy valahová bombát küldenek, mindig le­tagadják 24 órára, hogy az illető ébredő, aki a gyilkosságot elkövette. A múltkor itt a képvi­selőházban tagadta le a képviselő ur, hogy Márffy ébredő, hogy időt nyerjenek, hogy ké­sőbb annál hevesebben léphessenek fel ugy sajtójukban és a képviselőházban, mint pedig titkos összeköttetéseik kapcsán a tettesek érde­kében. (Kiss Menyhért : Csak az első félesz­tendőben volt ébredő, azután kilépett, mert nem volt megelégedve a dolgokkal !) Mindenesetre kérdés tárgyává kell tenni azt is, hogy miképen fejlődtek Csongrádon idáig az állapotok, mert senkisem mer gyil­kolni, ha nincs reménysége (Pikier Emil : Biz­tonsága !), biztonsága vagy reménysége arra nézve, hogy ez a gyilkosság vagy nem fog ki­nyomoztatni, vagy nem fog megtoroltatni. Hát, t. Nemzetgyűlés, Piroskáék nem olyan rövid időn belül kaptak vérszemet. Először csak ablakbeveréssel kezdték. Na­gyon drága mulatság ma, ha hosszú ablakokat bevernek valakinek a lakásán. Mondom, elő­ször szerényen az ablakokat verték be, de nem ugy, hogy köveket dobtak — azt ők nem tették — hanem voltak ezüstnyelű botjaik, azokkal végigjárták a csongrádi földszintes házakat és beverték az ablakokat. Sohasem lehetett rájuk bizonyítani, hogy ők követték el ezeket az ablakbeveréseket, egé­szen addig, amig egy ablakbeverés alkalmá­val a bot is berepült és az ezüstnyelű boton rajta volt Piroska monogrammja. Most már megtették a feljelentést az ablakverők ellen és erre a csendőrség a monogrammról, és mint­hogy ismeretes volt a bot, megállapitotta, kik követték el az ablakbeveréseket. (Zsirkay Já­nos: Mi a monogrammja;) Mindjárt A ilaszo­lok a képviselő urnák. A nyomozás eret íiénye az lett, hogy Piroska visszakapta mon* .'ram­mos botját, s nem inditottak eljárást el;énük. (Zaj a halközépen.) Látom, a képviselő ur azt akarja mondani, hogy nem ők követték el eze­ket. Minthogy a képviselő urak még ezzel a kis ablakbeveréssel kapcsolatban is alibit akarnak a tettesek javára bizonyítani, a csongrádi bombamerénylettel kapcsolatosan még egy körülményre vagyok bátor a t. Nem­zetgyűlés figyelmét felhivni, még pedig arra, hogy Csongrádon Ulain Ferenc képviselőtár­sunk, aki jobb ügyhöz méltó buzgalommal védi itt a gyilkosokat (Zsirkay János: Vá­zsanyi Döhmelt védi Î), már meg is találta a módját annak, miképen lehetséges majd a gyil­kosok részére alibit igazolni és miképen lehet bebizonyítani, hogy nem ezek az urak, akik Kókay Janóénál vacsoráztak, hanem ismeret­len emberek követtéik el a bombamerényletet. A védelem megállapitotta. hogy a^ gyil­kosság, a bombmerénylet idején Csongrád fő­utcáján végigment egy autó és ebből hajítot­ták be a bombát a Magyar Király ablakába. Sőt azt is kijelentették, — amint Csongrádon beszélik — hogy meg is van a soffőr (Kiss Menyhért: Akkor rendben van! — Zsirkay János: Akkor meglesz az autó is!) és a soffőr majd vallani fogja azt, hogy őt, nem tudom, milyen kényszereszközökkel kénysz er i tették arra, hosry ott végighajtson. A képviselő ur azt mondja, hogv meglesz az autó is. Itt egy kis baj van, az, hogv a csendőrséget nem mél­tóztattak erre vonatkozólag kellő időben meg­hallgatni, mert amikor azokat a csendőröket, NAPLÖ XXIV. akik a szállodától 300 lépésnyire cirkáltak a merénylet elkövetése idejében, megkérdezték, hogy láttak-e autót, láttak-e álarcos alakokat abban az időben a Magyar Király-szálloda környékén, azok kijelentették, hogy ők ott senkit a földön nem láttak. (Kiss Menyhért: Karácsony-éjszaka volt!) Hát éjszaka nem hallani az autó zörgését, vagy nem látni az autót? (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Fábián Béla : Általában a nyomozásra vo­natkozólag szeretném itt megkérdezni az igaz­ságügyminister urat, aki remélhetőleg ugyan­abban a meggyőződésben van, mint az én cse­kélységem is, hogy t. i. itt nemcsak a cson­grádi bombamerénylet tetteseinek kinyomozá­sáról van szó, hanem arról is, hogy végre pél­dát fog-e statuálni a magyar igazságszolgálta­tás a bombamerényletek sorozatával szemben (Szeder Ferenc : Eszében sincs !) s végre elve­szik kedvét azoknak, akik bombamerényletek előkészítésével állandóan, tervszerűen, mond­hatnám, üzletszerűen foglalkoznak, vagy pedig további lehetőségek maradnak arra vonatko­zóan, hogy ezek ismét büntetlenül kerüljenek ki az igazságszolgáltatás kezéből. Szeretném tudni, hogy azokkal az emberekkel szemben, akik résztvettek Kókay János vacsoráján, az Ébredő Magyarok Egyesületének vacsoráján, amely néhány nappal a bombamerénylet elkö­vetése előtt volt, megindult-e az eljárás, és vájjon mi történt volna, milyen részleteket kaptunk volna a csongrádi bombamerényletről, hova vezettek volna a merénylet szálai abban az esetben, ha Kókay János ... (Zsirkay János: Návayval együtt ki akarták végeztetni Kó­kayt ! — Kiss Menyhért : Kókay János derék magyar ember, elsőrendű magyar ember !) Mclnár-Tóth és Kanozsay is az 1 (Zsirkay Já­nos : Kókayt halálra Ítélték a Lenin-fiuk, a zsidó terroristák !) Elnök : Kérem Zsirkay képviselő urat, méltóztassék a folytonos közbeszólásoktól tar­tózkodni, mert különben kénytelen leszek a képviselő urnák a mentelmi bizottsághoz való utasítását javaslatba hozni. (Kiss Menyhért közbeszól.) Kiss Menyhért képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj. — Zsirkay János : De még mindig nem elég ! — Klárik Ferenc : Még mindig nem 1 — Zsirkay János : Bizony nem ! — Klárik Ferenc : Akkor menjen el külföldre !) Klárik képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Fábián Béla : Mindenesetre felmerül tehát az a kérdés, hogy abban az esetben, ha Piros­káék részére Kókay Jánosi nem adott volna bekebelezési engedélyt 300 millió korona ere­jéig földjeire, vájjon hova jutott volna el a bizonyítási anyag, meddig jutottunk volna el. Azt hiszem, mindenesetre érdekelné a nem­zetgyűlést és az egész országot, h-a az igazság­ügyminister ur tájékoztatna bennünket arról, hogy az, a rendőri nyomozás, amelyet Hetényi főkapitányhelyettes ur folytatott le és azok a megbeszélések, amelyeket Héijas Iván úrral folytattak le, milyen eredménnyel jártak és micsoda tanúvallomások hangzottak el ebben az ügyben is. Általában érdekelne bennünket, ha megtudnók, hogy a Piroska-ügy szálai Csongrádon kivül hova vezetnek és honnan in­dultak ki a Piroska-ügy bonyodalmai. Végre is nem a helyi kisembereket, akik a bűncselek­ményt elkövették, kellene kinyomozni a rend­őrségnek, a vizsgáló bírónak és a bíróságok­nak, hanem azokat, akik ezekbe az emberekbe 18

Next

/
Thumbnails
Contents