Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-287

A nemzetgyűlés 287. ülése 1924. évi május hó 21-én, szerdán. 103 nak, hogy a tőke kalkulálni tudjon, (ügy van! balfeiől.) Szó van itt nemcsak a külföldi tőkéről, hanem épen ugy a hazai tőkerői is, mert iiiszen minden üzleti vállalkozásnál az a fontos, hogy lehessen kalkulálni, még" pedig nem ugy, hogy pár hónapon belül az a kalkuláció megdőljön, hanem ugy, hogy állandó alapon történjék a kalkuláció. Ide kapcsolódik be kérdés, amely — ! — ugy láítom — a közvéleményben egyes oldalakról bizonyos kifogás tárgyát képezte, hogy t. i. ebben a javaslatban a kormánynak felhatalmazása van arra, hogy a vámokat emelhesse, ellenben nincs általános felhatalmazása arra, hogy a vámokat leszállíthassa. T. ÍN emzetgyülés ! Ez a felhatalmazás, amelyet a kormány az emelések tekintetében kap és amely annak a mintájára van, ahogyan általában a külföldi államokban is hasonló felhatalmazásokat adtak az utóbbi években, praktikusan véve, nem túlzottan nagy jelentőségű azért, mert hiszen mihelyt mi szerződéseket csinálunk és mihelyt szerződéses tarifa van, akkor már ennek jelentősége meglehetősen a minimumra redukálódik. Viszont másrészről nagy fontossága van annak, hogy egy kormánynak ne legyen teljesen szabad keze abban, hogy bármiképen tudjon redukálni, mert hiszen ha ezt megtennők, akkor épen azt a kalkulációs bázist huznók ki az ipar alól, amelynek különös fontossága van. Ezzel nem azt kivánom mondani, hogy ne legyen meg a lehetősége annak, hogy bizonyos esetekben lehessen redukálni és felfüggeszteni, de ezeknek a lehetőségeknek ott kell meglenniök, ahol nincs megfelelő iparunk s ezt a lehetőséget ez a törvényjavaslat abban a formában, amint most meg van szövegeizve, meg is adja. T. Nemzetgyűlés! Nem hiszem, hogy csak ez a vámtarifa egymagában s az ennek kapcsán előálló szerződéses tarifák elegendók arra, hogy a gazdasági életben megnyugvás álljon be. Van ennek sok minden egyéb előfeltétele is. Hogy egyebet ne emlitsek, legnagyobb fontosságúnak a- valuta stabilizálását látom. (Ugy van! balfelől.) Most, hogy már annyira jutottunk, hogy a jövő hónap első felében az uj jegybank megkezdheti működését, azt hiszem, eljutunk már odáig, hogy tényleg bekövetkezzék a valuta- stabilizációja s én azt hiszem, hogy ez igen lényeges mértékben fog hozzájárulni ahhoz, hogy itt bizonyos megnyugvás álljon elő. Azt hiszem, — hogy csak egy aktuális kérdést emlitsek, — hogy sztrájkok is sokkal csekélyebb mértékben lesznek, mihelyt valutáris téren stabilizálódás jelentkezik. Én a mostani helyzetet, amikor könnyen állanak elő sztrájkok, főleg azzal magyarázom, hogy még egy utolsó periódusában vagyunk annak az időszaknak, amikor a valuta stabilizálódása nem történt meg, és amikor ennekfolytán még nem állott be teljes kiegyenlítettség. Egészen közelfekvő, hogy ugy, mint mindenütt a világon, nálunk is ez az időszak az, amely könnyebben vált ki sztrájkokat, mint más időszak. Még megemlíteném ama kérdések" m között, amelyeknek különös fontosságot tulajdonitok a gazdasági szanálás szempontjából, azt, amely véleményem szerint szintén szoros összefüggésben van ezzel a tarifával : a vállalatok osztalékpolitikáját (Halljuk! Halljuk!) Én azt hiszem, hogy egészséges állapot csak akkor következik be, amikor tényleg minden egészséges vállalat abban a helyzetben van, hogy az ott invesztált tőke után a megfelelő kamatozást megadja. (Helyeslés a bal- és a jobboldalon.) Megértem azt, hogy vannak időszakok, különösen nagy valutáris változások idején, amikor egy tőkést vonzani tud az is, hogy ő a tőkéjében nyer esetleg bizonyos nyereséget valamely papírnak árfolyamváltozása kapcsán, de ez mindig csak egy bizonyos mértékű spekuláció marad. (Ugy van ! Ugy van !) a tényleges reális tőke elhelyezésénél az elengedhetetlen előfeltétel az, hogy azon tőke után a megfelelő kamatozás megadassák. Ezen a téren, azt hiszem, hogy akkor, mikor be fog állani a valutáris stabilizálódás, s akkor, amikor ezen vámtarifa kapcsán be fog állani a nyugodt termelés, lényeges változás fog előállani, de elengedhetetlenül szükséges is, hogy előálljon, mert mi sokat beszélünk arról, hogy a külföldi tőke hogyan fog Magyarországon résztvenni az itteni termelésben, ám a külföldi tőke okvetlenül néz arra, hogy milyen kamatozást tud kapni. Ugyanígy az is kétségtelen, hogy a külföldi tőke azt is nézi, hogy tulajdonképen mi a helyzete annak a vállalatnak, amelyhez ő tőkéjével kivan hozzájárulni és ezért nagyon fontos az, hogy minél hamarabb rendeztessék a mérlegezés kérdése is. Mert mindaddig, amig az a helyzet, amely ma fennáll, és amelynek folyományaképen egy vállalatnál sem lehet mérlegelni azt, hogy mi annak a vállalatnak a helyzete, — mert annak a vállalatnak mérlegében a legkülönbözőbb értékű koronák szerepelnek, amely különböző koronaértékeket egymással összehasonlitani nem lehet, — nem kívánhatjuk azt, hogy komoly tőke részéről legyen komoly érdeklődés ezen vállalatok iránt, (Ugy van! Ugy van!) Azt hiszem, hogyha vizsgáljuk azt, hogy mi lesz a helyzet, amely elő fog állani ezen tarifával kapcsolatosan, látni fogjuk azt is;, hogy itt ki fog alakulni egy olyan teherbíró osztály, amely a mostani közeli években, mikor végre is az ország minden polgárának ki kell venni a terhekből a megfelelő részét, egyébként nem számithatnánk és amely osztály azáltal, hogy előáll, le tud venni meglehetős sok terhet mások válláról, akiknek vállára a mostani helyzet talán igen súlyosan nehezedik. Azt hiszem, hogy ez egy olyan fontos szempont ennek a javaslatnak elbírálásánál, amelyet mi figyelmen kivül nem hagyhatunk, valamint azt sem hagyhatjuk figyelmen kivül, hogy abban a szituációban, amely be fog következni, a forgalom igen lényeges növekedésére sizámithatunk. Amikor azt mondom, hogy a forgalom megnövekedésére számithatunk, értem azt, hogv felfogásom szerint számithatunk arra, hogy itt legyen eg*y igen lényeges kiegészítési eljárás, amely a szomszéd országokkal nagy forgalmat ad, s amelyet mi mostanáig az adott szituációban teljesien nélkülöztünk ; r azt értem, hogy itt ki fog alakulni most már tényleg a tranzitókereskedelem lehetősége, amelyről mi az elmúlt esztendőkben mindig beszéltünk, de amelynek tulajdonképeni bázisa, mindezideig még nem volt meg, de amely, ha meglesz, megint lehetőséget fog adni arra, hogy azoknak esvrésze. akik elhelyezkedésre várnák, ott megfelelően elhelyezkedhessenek. Mindezek következtében azt hiszem, hogy szociális téren lényeares

1 változás fog beállani. , Teljesen megértem, hogy a kereskedelem egyrésze bizonyos idegeskedéssel fogadja ezt a vámtarifát. Teljesen érthető ez, ha figyelembe vesszük, hogy sokaknak évtizedes összeköttetéseik vannak, mely összeköttetéseik foly17*