Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-282

542 A. nemzetgyűlés 282. ülése 1924. évi m,ájus hó 2-án, pénteken. seit jogosulatlannak tartja. De hogyan jutnak az egész kérdésen terjesen kivül álló, békésen dolgoztató munkaadók és dolgozni akaró munkások ahhoz, hogy amazok bűneiért ők szenvedjenek? (Élénk helyeslés és taps a balközépen. — Zaj. — Sütő József: Szépen haladunk a szanálással!) Azt hiszem, egy előrelátó és a keresztény és nemzeti szempontokat gondosan mérlegelő kormányzat feltétlenül örült volna, feltétlenül megértéssel fogadta volna azt a Stádiumban éppen bevezetett törekvést, amely a keresztény magyar munkás és a keresztény magyar munkaadó között egy bensőségesebb viszonyt, egy barátságosabb megértést és lelki harmóniát akar létesiteni. Bátor vagyok rámutatni arra, hogy éppen a szanálási javaslatok vitája rendjén kvázi előrelátva vagy megérezve a bekövetkezendőket, a ministerelnök urnák arra a felhívására, amellyel a polgári társadalmat szolidaritásra és erőseb b szervezkedésre szólította fel a munkástársadalommal szemben, én már akkor azt a választ adtam innen, hogy a polgári társadalom szolidaritásán túlmenöleg ismerek egy magaisabbrendü szolidaritást is: a magyar nép, a keresztény, dolgozó magyar társadalom szolidaritását, amelyben a polgárnak és munkásnak egyaránt megvan a maga helye. (Helyeslés a balközépen.) Én nem vagyok hajlandó a koronarontókkal, a Stuxokkal, Miklós Andorokkal szolidáris polgári társadalmat alkotni, mert ha az én magyar lelkem nem mondaná is azt, hogy a keresztény magyar munkás közelebb áll hozzám Stuxnál és Miklós Andornál, meg kellene hogy mondja ezt az eszem, amely azt mondja, hogy a polgári társadalomban mutatkozó kinövéseket, hitványságokat üldöznünk, pusztítanunk kell, mert csak igy tudunk a forradalmi velleitásoknak elébe vágni. Az a meg'forditott kormányzati politika, amely a 68 százalékban domináló Miklós Andor üzleti érdekeit legfőbb állami rezonná emeli, szembe kell hogy találja magával minden dolgozó magyar embernek elszánt akaratát és elhatározását. (Helyeslés a balközéven. — Zaj a jobboldalon.) A ministerelnök ur hozta fel vélünk szemben azt a vádat, — szinte komikus erről beszélni és szinte komolytalannak látszik, hogy egyáltalán foglalkozom ezzel a dologgal, de ina történt itt, tehát kénytelen vagyok rá kitérni — hogy mi a szociáldemokrata párttal politikai egyezségeket létesítünk. Gömbös Gyula igen t. barátom itt már megmondotta világosan a tényállást, határozottan és félreértést nem,, tűrő módon feltárnia, hogy mi kizárólag és egyesegyedül nyomdászmunkásaink bérharcának békés kiegyenlítéséről, békés elintézéséről tárgyaltunk és ebbe a gazdasági tárgyalásba semmiféle formában és módon politikumot bele nem vegyitettünk. Aztí kérdem, van-e joga a ministerelnök urnák bennünket politikai paktumok megkötésével vádolni akkor, amikor legutóbb a szanálási javaslatok tárgyalása rendjén a szociáldemkorata párí további szónokainak kikapcsolása céliából az ő intencióinak megfelelő módon létesített Pesthy Pál igazságügyminister ur a t. túloldallal megállapodást, (Derültség jobbfelöl.— Gr. Bethlen István ministerelnök : Már régen azelőtt! — Utain Ferenc: Nem igaz, most volt ! — Zaj.) Honnan veszi a. ministerelnök ur az erkölcsi alapot ahhoz, hogy most nekünk teeyen szemrehányást 1 (Nagy zaj a balközépen.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Eckhardt Tibor: Es amikor az egész országban a kormány hatalmával és az elnémított sajtó következtében a kormány egyetlen szócsövén keresztül az egész országban azt a vádat merészelik szétszórni, hogy itt a fajvédők a kommunistákkal — mert igy állítják be — politikai paktumot kötöttek VZaj-) s a keresztény magyar munkásság jogos érdekeinek honorálását igy formulázzák, akkor a kormány saját politikai paktumairól bölcsen és óvatosan hallgat. (Ulain Ferenc: Sir Berki rendezte! — Berki Gyula: Önnel nem paktáltam. Önnek nincs joga semmi Berki-féle paktumról beszélni, ilyen nem jött létre, de ön paktált !) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! A szó Eckhardt képviselő urat illeti. (Folytonos zaj.) Lendvai képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Eckhardt Tibor: Még egy teljesen téves beállitátera vagyok kénytelen reá mutatni. A ministerelnök urnák arra az állítására, mintha a munkaadók által rendezett blokád első fázisában a Szózat csak ugy jelenhetett volna meg, hogy valami miszteriózus megállapodást kötött a munkássággal. Végtelenül egyszerű ennek a története. (Szabóky Jenő: A Móric kötötte! — Ulain Ferenc: Mi van az ébredéssel, t. képviselő ur! — Berki Gyula: Mi van a barcsi Ígérettel! — Ulain Ferenc: Tessék Nagyatáditól megkérdezni ! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Állandó zaj jobb- és balfelöl.) Hajós Kálmán képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Szijj Bálint: Itt vannak az élő tanuk arra nézve, hogy mit igért Barcson! — Ulain Ferenc: Tessék őket megkérdezni.) Kérem Ulain Ferenc képviselő urat, méltóztas>sék csendben maradni (Folytonos zaj ) Csendet kérek a jobboldalon is. Kérem Eckhardt képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni. Eckhardt Tibor : Azzal a beállítással szemben, mintha nekünk bármiféle megállapodásra lett volna szükségünk ahhoz., hogy a blokád idején a munkát megkezdhessük, egyszerűen bátor vagyok utalni arra a teljesen kézenfekvő tényre, hogy a munkamegszüntetés elején a munkaadók zárták volt ki a munkásokat. Eredetileg a Szózat is maga zárta volt ki a munkásait, de a Stádiumnak a Főnökegyesületből való kilépése után a Stádium egyszerűen elhatározta, hogy a munkásait visszaengedi, tehát semmiféle politikai vagy akár gazdasági megállapodásra sem volt szüksége ahhoz, hogy a munka újból felvétessék. Ennek következtében a blokád megszűnése után automatikusan helyreállott a munkafolytonosság. Ezekkel a ferdítésekkel, ezekkel a tudatos félremagyarázásokkal szemben nekünk ma más fórumunk és a nyilvánosságnak más eszköze, mint a nemzetgyűlés, nincs. A nemzetgyűlés az egyetlen fórum ma, amelyen keresztül a kormány működése ellenőrizhető. A nemzetgyűlés az egyetlen fórum, amely 'bizonyos fokig fékezheti és mérsékelheti ezeket a törvénytelen és jogellenes tendenciákat. Az, ami a lapbetiltások körül történt, nemcsak a törvénynek és a tételes jognak megszüntetése, hanem egyidejűleg a szociális érdekek semmibevétele és egy erkölcstelen, hazaáruló sajtóérdekeltség kiszolgálása, amely ténnyel szemben minden öntudatos keresztény magyar embernek a legélesebben állást kell foglalnia. Ezekkel a tényekkel szemben tehát nekünk